Utolsó bejegyzésünk óta eltelt két hétben történt „néhány dolog” kis életünkben. Mivel ezekről naplószerűen elég unalmas lenne beszámolni, ezért inkább kis „szösszeneteket” osztunk meg veletek. A következő bekezdésekben lesz szó az itt végzett iskoláinkról, lakóhelyünkről Észak Sydney-ről, egy csodaszép öbölről, az itteni nemzeti sportról (barbizás!), egy magyar buliról, és végül, de nem utolsó sorban A PÓKRÓL, így csupa nagybetűvel (nem véletlenül…).
Az iskolák.
Andi elvégzett egy alap barista képzést a "The Coffee Gang"-nél, amit nagyon élvezett. Meg is dicsérték, hogy milyen ügyes és hát biztos nem most csinálja ezt először, de, mégis. Tony, az olasz tulaj és oktatón kívül még Andi volt kakukktojás a képzésen (azaz fehér), a többiek, a mintegy 10 tanonc, kivétel nélkül ázsiaiak, többnyire japánok. A neveiket érkezéskor a táblára írták, ami nagyon aranyos alaphangulatot adott a rímelő, Nami, Mami, Yuki és hasonló nevek listájával. Andi csendben zokogva nevetett magában, mikor Tony elkészített egy kávét, pláne a látványosabb verziókat, mint pl. cappuccino, majd a hab tetején lévő kis szívecske forma láttán az összes slicceltszemű üveghangon sipítozva, kuncogva tapsolva honorálta az eredményt. A mini kurzus során az összes kávéfajtát végigvették és egyénileg elkészítették, hát mondani sem kell, hogy egy tekercs film biztos elment volna, de köszönet az iPhone-nak, és annak, hogy mindenkinél legalább egy volt is, a 600 kép per fő, 3 óra alatt nem volt akadály. Andi és Tony többször összenevettek egymással, a vég nélküli, de annál tipikusabb ázsiaiakra jellemző jeleneteken. Vajon hogy lehet ezt szavakkal kifejezni? Ázsiakum?
Készült egy csoportkép is. Na így már világos? :)
Ezen felül Andi elvégzett még egy RSA (Resoponsible Service Of Alcohol) online képzést is. Vendéglátásban ennek a regisztrációs kártyának a megléte alap elvárás, legalábbis azokon a helyeken ahol van alkohol kiszolgálás. A képzés jónéhány órát és kb. 100 dolcsit igényel, viszont ezzel jóval több lehetőséghez lehet jutni, mint enélkül.
A fehér-ázsiai arány Zoli sulijában is hasonló. Ugyanis Zoli az egyetlen fehér tanuló az évfolyamon. A suli neve Holmes Institute, izzig-vérig üzleti iskola, immár több mint 50 éve. Vannak központjai Melbourne-ben, Brisbane-ben, Sydney-ben, Gold Coast-on, Cairns-ben és Hong Kongban. Sydney-ben a üzleti negyed (CBD) közepén van a központjuk, ami egy 10 emeletes épület.
Még „university” rangot nem kaptak, mert jelenleg csak két szakuk van, és „university”-k csak akkor lehetnek, ha minimum hárommal rendelkeznek. Zoli itt egy dupla master képzést végez: Master of Business Administrations (MBA) és Master of Professional Accounting (MPA). Namost az előbbivel nincs gond, egy MBA képzés már régen tervben volt Zolinál, az utóbbi viszont nagy meglepetés, ugyanis ha valamit, hát akkor a könyvelést nagyon nem favorizálja Zoli, és akkor még nagyon korrektek voltunk politikailag. Viszont mivel az MBA a Holmes-nál „csak” 1,5 év, és minimum 2 év master képzés kell ahhoz, hogy a végzés után extra munkavállalási engedélyt kaphassunk (ha esetleg még maradnánk), ezért nem volt mese, még hozzá kellett „dobni” egy fél év MPA-t is. Meglesz még ennek a döntésnek a böjtje, az biztos… :)
Pár kép a Holmes szomszédságában található Queen Victoria Buildingről, ami egy bevásárlóközpont:
Ami viszont szerencsés, hogy most az első trimeszteren a 4 tantárgyat be lehetett zsúfolni hétfőre és keddre, így gyakorlatilag szerdától péntekig Zoli ki tudja használni a Master mellé kapott heti 20 órás munkavállalási engedélyét (Andinak heti 40 órás munkavállalásija van, ugyanis a Master-t végzőnek az élettársa/felesége full engedélyt kap). Zolinak már van is munkája, ezt még nem áruljuk el, hogy mi, majd lesz róla egy külön bejegyzés, lesz nagy meglepetés… :) Elöljáróban talán annyit, hogy annakidején az ázsiai utazásunk alatti két hetes kuala lumpuri önkéntes házépítés jó tapasztalat volt az itteni munkához…
North Sydney, az imádnivaló városrész
Továbbra is nagyon szeretünk North Sydneben élni, ami a központi híd északi oldalán van. Kicsit vidéki hangulatú, nyugalmas, ugyanakkor minden szükségessel ellátott negyed. A Harbour Bridge két oldalán élők egyébként azzal szoktak egymást ugratni (kb. mint otthon a Pestiek és a Budaiak), ha átkelsz a hídon, oda már útlevél kell. Mi nagyon szeretjük az északi részt, jó ide hazatérni, megnyugodni és egyébként a híd déli oldalán levő CBD (Central Business District) azaz Sydney üzleti központja kb. 25 perc busszal. A mi oldalunkon (azaz az északin), a központot nemes egyszerűséggel North Sydney-nek hívják, ez a helyi CBD. Hatalmas irodaházak, és az üzleti élet pezsgő központja, szuper éttermekkel, kávézókkal és plázákkal.
Az egyik Pláza, a Greenwood plaza befektetői anno egy gyönyörű, de már használaton kívüli templom helyét szemelték ki maguknak. A helyi lakók fellázadtak, hogy a templomot megmentsék, mert az bizony érték. Hosszas viták, bonyodalmak végeredményeképpen megszületett a döntés, a templom nem tűnik el, csak átalakul. Kövenként szétbontották, felépítették a részben földalatti plázát, majd annak a tetején tökéletesen újra összerakták és felújították. És a slusszpoén: ki találja ki miként üzemel ma a templom épülete? Pub-ként! Mert ha marad, és sörözni lehet benne, akkor az úgy már oké. Na, erre varjatok gombot! Tényleg nagyon szép épület, isteni söreik vannak, ebédidőben pedig moccanni sem lehet a tömegtől.
A bulinegyed.
Halloween estéjét egy kedves barátunkkal töltöttük a Darling Harbour-ban, ami a helyi szórakoztató negyed. Kissé ijesztő volt, ahogy a Halloween miatt üvegszemű, vérző szájú emberek, vagy akár miniszoknyás vámpír nővérek mászkáltak körülöttünk. Volt itt minden, mint a búcsúban. A mi közönségszavazatunkat egy ketrecben acsarkodó férfi kapta, amit egy ronda gorilla cipelt. Ez persze egy emberes jelmez volt. Sajnos az esti sötét miatt viszont nem tudtunk értelmezhető képeket lőni.
A Darling Harbour egyébként elképesztően pezsgő, kb 100 étteremmel, party hajókkal, akváriummal, állatkerttel, vízi parkkal. Az árak még Sydneyhez képest is magasak, így mi ott legfeljebb csak mászkálni fogunk, az legalább még nem kerül pénzbe.
Öböl-öböl hátán.
Egyik hétvégi tervünk a kajakozás volt, de a szél közbeszólt, így “csak” strandoltunk Shark-bay-ben. Az öbölben egy cápahálóval lekerített részen lehet fürdőzni. Családos helyi arcok egyik kedvelt strandhelyszíne. Az öböltől 100 méterre egy pici erdős sétányon át van a Nielsen kilátópont, csodálatos kilátással a városra.
Számtalanszor megkaptuk már ismerősöktől, hogy értsük meg, hogy mi nem turisták vagyunk, hanem itt élünk. :) Kezdjük megszokni, hogy egy séta vagy a futás a tengerparton, esetleg egy kis kajakozás vagy vitorlázás nem egy ritka különleges program, hanem itt bizony a hétköznapi élet része. Valamint az ilyen tengerjáró hajók látványa is a Circulay Quay-ben:
Az ausztrál nemzeti sport, a barbizás! (nem, nem a babázásról van szó!)
Egyik szombaton az itteni magyar ismerőseink meghívtak bennünket az első itteni BBQ-zásra egy kellemes tó partján. Nagyon jól sikerült a batyuvacsora, mindenki készült valami finomsággal, majd közösen az utolsó morzsáig elfogyasztottunk mindent, jó magyar módra. Sütöttünk kolbászt – annak brutál bukéja volt, csirkét, zöldségeket. A BBQ-zás, azaz „barbi”-zás itt egyébként nemzeti sport. Majdnem minden tengerparton, parkban, tóparton legalább 3-4 grillsütő berendezés van, gázzal feltöltve, üzemeltetésre készen. Az embernek csak annyi a dolga, hogy időben kimegy az adott helyre, és nekiáll sütögetni. Miután készen van, eltakarít maga után, elmossa a sütőberendezést, és már jöhet a következő turnus. Ilyen egyszerű…
Itt minden kapható, hatalmas választékban. Egyes hungarikumok, pl. a túró, spéci boltokban is fellelhetők, illetve van egy webshop magyar árukból. Így retro sportcsokihoz, piros aranyhoz, gulyáskrémhez, dunakavicshoz, pálinkához és sok más értékes hazaihoz is könnyedén hozzá tudunk jutni. Így esett, hogy Zoli egyik nap meglepte Andit egy tubus Globus mustárral és egy Univer majonézzel, amitől Andi majd kiugrott a bőréből örömében. Zoli kezdetben azt hitte, ez csak Andi kattanása, hogy majonézből az Univer, mustárból pedig a Globus a jó, de hamar rá kellett jönnie, hogy ez bizony majdhogynem univerzális elv. Ugyanis amikor Zoli néhány embernél viccesen értetlenkedett, hogy nem teljesen mindegy, hogy milyen márkájú a mustár meg a majonéz, akkor sokan kapásból reagáltak, hogy de nem ááááám, ha mustár, akkor Globus, ha majonéz, akkor pedig Univer…
A magyarok mindenhol ott vannak.
Egyik este egy újabb Magyar találkozóra voltunk hivatalosak. Ahogy említettük már a “Magyarok Sydneben” FB oldalról sok infóhoz jutunk hozzá. Korábban ezt „magyar estet” rendszeresen rendezték, volt hogy akár 220 fő is részt vet némelyiken, de egy jó ideje ezek a találkozók elmaradoztak, most próbálják újra élesztik a hagyományt. A kezdő időpontra kb. 30 fő volt jelen, de lassacskán olyan 60 körülire nőtt a létszám. A város szívében egy szálloda emeleti halljában került sor erre a találkozóra. Furcsa volt ennyi magyar szót hallani. A bárnál többnyire magyar pálinka fogyott, kísérőként sörrel, ahogy kell. A zenét egy magyar dj srác szolgáltatta, ami hozzátett az enyhén szólva szürreális élményhez, hisz kakaón üvöltött az Edda, Kozmix, Neoton Família, és hasonló édes-keserű, kissé poros magyar nóták. Sajnos az, hogy ilyen őrült hangos volt a zene kicsit elvett a jó élményből, hisz a cél talán nem az ilyen zenékre való táncolás, vonaglás, hanem inkább a találkozás, ismerkedés, kapcsolatépítés lenne. Vagy legalábbis nekünk ez lett volna… :) Egy idő után páran az alsó szinten a teraszon beszélgettünk, mert ott legalább hallottuk egymást. Tetszik, nem tetszik, ez is része volt az első benyomásunknak. Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat és kedves, értelmes, laza figurákkal sikerült összetalálkoznunk. Egyik srácnak aznap született első kisfia, így mindannyian egy pohár pezsgővel köszöntöttük az új apukát, ami egy nagyon kedves gesztus volt.
Arachnofóbia.
Itt szépen közeledik a nyár, bár valójában az idő se tudja, mit akar, hol süvít a szél, majd tűz a nap, hirtelen leszakad az ég, majd napsütés, majd este szétfagyunk. Így megy ez napok óta.
A meleg viszont nagyszerűen motiválja a gigantikus csótányokat, hogy frászt hozzanak a mit sem sejtő lakókra, egyetemben a haattttalmas pókokkal. Ázsiai körutunk során bizony láttunk már csodákat, de ekkora pókot mint itt, még életünkben, egyikünk sem. Pláne nem a nappalinkban, ahogy ez esett egyik békés esténket. Ilyen látványra nem lehet másként reagálni, mint hogy az ember lefagy és egy aaazzta…. –val nyugtázza szitut. Itt jött a hiányos know-how, azaz hogy mi a tököt kell egy giga génmódosított pókkal csinálni. Zoli szerencsére azt legalább tudta, hogy a jószág nem mérges, ellenben Andival, aki az volt, mert hát minek kell annak bejönnie. Ha egy papuccsal matricát csinálunk egy ilyen tenyérnyi szőrös lábú pókból, az nehezen menne át a főbérlőnél, így felmerült, hogy egy vödröt nyomunk a plafonhoz a pók körül, de jött a kérdés, aztán mi lesz. Ráadásul a pók megsejthette, hogy valamire készülünk, mert elkezdett fel alá mászkálni. Így egy idő után maradt a felmosó, széles szivacsos. Bevált. Mr. Huntsmantől elbúcsúztunk, szerencsésebb újjászületést kívánva neki, majd neten elkezdtünk pókcsapdákat keresni és éjjel pedig rosszakat álmodni.
Szóval így telnek vidám, izgatott napjaink ebben a gyönyörű városban… :) Ja, és itt ugye még csak tavasz van, ezerrel virágoznak a fák, virágok! Imádnivaló!
