AUSZTRÁLIA A-TÓL Z-IG

(Állítólag) a világ legélhetőbb városa: Melbourne

2016. április 10. 15:50 - AtoZ

Sydney és Melbourne úgy viszonyul egymáshoz, mint a snowboard és a sí, a gördeszka és a görkorcsolya, vagy mint a BMW és a Mercedes. Gyakorlatilag a két város örökké versenyben van egymással, a sydney-i lakosok büszkén dörgölik a melbourne-iek orra alá a szebbnél szebb strandjaikat, a melbourne-iek meg gyorsan rákontráznak a remek kávé-, étterem-, és partykultúrájukkal. Nekünk 2 éve volt először alkalmunk meglátogatni Melbourne-t, viszont összvissz csak 2 órára. Mivel akkor csütörtök éjjel sikerült megérkeznünk a város központjába, ahol is már nagyon nem szomjas emberek vonultak egyik kocsmából a másikba, nos, finoman fogalmazva sem lopta be a város a szívünkbe magát, konkrétan elmenekültünk onnan. Na persze azért egy ilyen kurta látogatás alapján nem szerettük volna leírni azt a várost, amit már 5. éve egyhuzamban a világ legélhetőbb városának választanak, ennek megfelelően úgy döntöttük, hogy a 2 hetes roadtrippünk során adunk neki egy esélyt újra.

20160104_200929e.jpg
 

Az eredeti tervek szerint összvissz 2 napot szántunk Melbourne-nek, és aztán mentünk volna tovább Adelaide-be, viszont Kempi keresztülhúzta a számításunkat a lerobbanásával, így megnyomtuk az újratervezés gombot a beépített GPS-ünkön, és kihúztuk a tervünkből a teljes Melbourne-Adelaide-Sydney utat, amivel jutott még pár extra nap Melbourne-re. Nagy szerencsénkre több ismerősünk is lakik a városban, így szállásra nem kellett egyáltalán költenünk, ami a szilveszteri időszakban elég komoly előny volt pénzügyileg.

 

Első körben egy ausztrál párnál szálltunk meg, akiket Andi még a malajziai önkénteskedése alatt ismert meg (http://ecoteer.com). Ők nem messze laknak Melbourne egyik kedvenc “nyaralónegyedénél”, Morningtonnál. Mornington nagyon élhető, kedves kis városrésznek tűnt, és végre újra láthattunk tengerbe omló naplementét, hiszen Sydney-ben a város keleti fekvése miatt “csak” tengerből kelő napfelkeltéken lehet ámuldozni. Az egyedüli hátulütője Morningtonnak a belvárostól való távolsága, kb egy óra alatt lehet eljutni Melbourne CBD-jébe (Central Business District, belváros), már ha éppen nincs oltári nagy forgalom.

20151230_201829.jpg 

Pár nap múlva felköltöztünk kicsit északabbra, Brighton-ba egy ausztrál fesztiválon megismert magyar társasághoz (http://azausztralia.blog.hu/tags/Rainbow_Serpent), ahonnan már kb. fél óra tömegközlekedéssel el lehetett jutni a belvárosba. A szilvesztert is velük töltöttük, meg még vagy 15 magyarral, volt bográcsozás, pálinkázás, éjfélkor pedig ‘természetesen’ felállós mélabús Himnusz halllgatás. Kicsit szürreális élmény volt 30 fokban Melbourne-ben vagy 20 magyarral együtt pálinkázni és hümmögni a Himnuszt, de összességében nagyon jól éreztük magunkat, jó volt mindenkivel az anyanyelvünkön beszélgetni. (Aki élt már minimum egy évet külföldön, az valószínűleg tudja, miről beszélünk).

 

Na de akkor térjünk vissza Melbourne-re. Az első teljes melbourne-i napunkat villamosozással kezdtük. Értitek? Vil-la-mo-soz-tunk!!! Ráadásul nem ilyen hiperszuper Szííímensz villamossal, hanem frankó old-school favillamossal. Ami ráadásul ingyenes a belvárosban, annyi kört mész vele, ahányat csak akarsz. Ezek a melbourne-iek tényleg tudnak valamit…

20160104_153640.jpg

20160104_143302.jpg

20160104_164645_m.jpg

p1063514.JPG

20160104_185826.jpg

Miután jól kizötykölődtük magunkat, elindultunk egy ‘arcades and lanes’ sétára, ami gyakorlatilag végigvezetett minket Melbourne híres kis sikátorain. Ezek a sikátorok a város egyik legjellegzetesebb látványosságai, egyik-másik olyan hangulatot áraszt, mintha Párizsban vagy Nápolyban járnánk, kis kávézók, az emberek a sikátor közepén ülnek és eszméletlenül nyüzsögnek, mindenki issza a flat white-ot, a soy latté-t, a short black-et, a macchiatot vagy akár a “large half-strength soy cappuccino with cinnamon”-t (nem vicc, tényleg van ilyen).

Juteszünkbe, kávé. Melbourne-ről messze hírlik, hogy a kávézás fellegvára. Ez leginkább a 20. századi görög és olasz bevándorlóknak köszönhető, akik a bőröndjeikben hozták magukkal a jó kis kávéfőzőket, és nem elégedtek meg az instant löttyökkel. Az évtizedek alatt pedig szépen megismertették a kiváló kávé fogalmát a többi ausztrállal és más országok bevándorlóival is. Ez aztán odáig fejlődött, hogy manapság már a világ nagy városaiban nyílnak a kopipészt ausztrál kávézók, és még a CNN “legjobb városok kávézáshoz” listájába is bekerült Melbourne (http://edition.cnn.com/2014/03/04/travel/best-coffee-cities/). És még egy érdekesség az itteni kávé piac világából: az ausztrál kávézók 95%-a családi tulajdonú, amit még a nagy arccal piacra lépő Starbucks sem tudott megrengetni, amikor 84 kávézót nyitott meg, majd 8 év alatt szépen bezárt belőle 61-et… :)

 

Visszatérve a sikátorokra, a másik top turistamágnes a Hosier Lane, ami tele van ultrakomoly graffitikkel. Minket teljesen lenyűgözött, nagyjából olyan  másfél órát töltöttünk el fotózással a kb 200 m hosszú sikátorban, kattingattuk rendesen a Facebook profilkép gyanús fotókat. Ha valaki Melbourne-ben jár, ez egész egyszerűen kihagyhatatlan.

 

A másik program, amit mindeneképpen érdemes belevenni egy Melbourne-i kirándulásba, az az Eureka Tower, a város legmagasabb kilátótornya. És természetesen a legjobb időpont a látogatásra naplementekor van, amikor is olyan igazán giccses, de mégis lenyűgöző képeket lehet készíteni a tengerbe omló napról a város felett. Ha valakinek pedig még marad egy kis kidobandó pénze a 4 dolláros kávék után, az befizethet az Edge nevű látványossagra a toronyban. Ez igazából egy full üveg kalitka, amibe bemehet kb. 10 ember, majd a doboz szépen kitolódik az épület oldalából a semmibe, 88. emelet magasságban. Jól hangzik, ugye? :) Fotókat természetesen nem lehetett csinálni, ellenben micsoda meglepetés, meg lehetett vásárolni a központilag készítetteket az élmény után, nyílván kemény dollárokért. Mi nem vettük meg, inkább ittunk egy sört... :)

Ami miatt talán még sokan hasonlítják európai városokhoz Melbourne-t, az az, ahogy a Yarra folyó kettészeli a várost, kicsit mint ahogy a Duna Bécset vagy Budapestet. A partján meg zseniális kis sétákat lehet tenni, beülni hangulatos éttermekbe, hesszelni a folyópartot, rázni a fejünket a helyi dj-k szuper szettjeire. Imádtuk. :)

p1043399.JPG

20160104_185826.jpg


A másik kihagyhatatlan Melbourne-i turistamágnes a brighton-i beach hut-ok, szabadfordításban tengerparti színes sufnik. Gyakorlatilag nincs melbourne-i képeslap ezek nélkül. Az 1800-as évek elején még a hölgyek átöltözéshez használták, aztán szépen az évtizedek múlásával státuszszimbólumokká váltak. Odáig fajult a helyzet, hogy az elmúlt években akár 260.000 ausztrál dollárt is elkértek egy kis 8-10 négyzetméteres, víz és elektromosság nélküli faházacskáért. Ja, és nem veheti meg akárki ezeket, csak a helyi önkormányzatnak adófizető állampolgárok licitálhatnak rájuk. De ha még ez sem lenne elég, akkor még az is hozzátartozik az egyezséghez, hogy tilos bennük aludni, kiadni azokat, és sem a színükkel, dizájnukkal nem hirdethetnek semmilyen céget vagy márkát. A hülyének is megéri, nem? Nem.

Miután jól összekaristoltuk a talpunkat az elképesztően szúrós homokon (bocs, melbourne-iek, de most komolyan, ezt nevezitek Ti tengerpartnak? Na gyertek csak egyszer Syndey-be ;) ), elindultunk befele a városba. Andi felfedezte a legújabb kedvenc kávéfajtáját, az úgynevezett cold dripet, amit egy fa deszkán, jéggel, öblös üvegpohárban, kis kancsónyi tejjel és vanília sziruppal szolgáltak fel. Isteni pörkölt füstös íze volt.

1-w2000-w1200.jpg

Utunkat a helyi hipszternegyeden keresztül (Chapel street) folytattuk, ahol óriási szerencsénkre megtaláltuk A BOLTOT, így csupa nagybetűvel. A Chapel Bazaar egyszerűen egy kincsesbánya. Úgy kell elképzelni, mintha az ecseri piacot betennék egy old-school Skála Metro jellegű épületbe. Kb 70 különböző tulajdonosa van az üzletben szanaszét heverő cuccoknak, amik viszont nincsenek egymástól elválasztva, így tökéletes békességben megfér egymással egy 1900-as évek eleji telefon a Star Wars Halálcsillagának eredeti modelljével, vagy akár egy kínai Ming korabeli váza is. Nagyjából egy órát bolyongtunk az óriási boltban, és a végére kiszáradt a szánk, mert mindvégig tátva maradt a csodálkozástól. Kihagyhatatlan élmény.

A nap végén pedig nagyon jófej Melbourne-i barátainkkal elmentünk a város romkocsma- és szórakozónegyedébe, Fitzroy-ba. Természetesen nem hagyhattuk ki a magyarok által működtetett Palinka Bar-t az óriási pálinka választékával. Zárásként már csak a helyi éjszakai piac, a Victoria Night Market maradt az óriási emberzuhatagával. Szerencsénkre tapasztaltabb helyi “idegenvezetőink” gyorsan megosztották velünk az aduász tippjüket: a több tízméteren át tekergő sorokat az ételekhez csak egy módon lehet épp ésszel túlélni - ha először a jóval rövidebb piás sorba állunk be. :) Mivel pediglen mi minden idegen helyen igyekszünk megfelelni a helyi szokásoknak, természetesen alkalmazkodtunk, és jópárszor sikerült egy-egy pohár sangriát magunkhoz venni. Utána már nem volt az a kígyózó ételsor, amit ne vidám kacarászva vártunk volna végig… :)

 Összességében nagyon megszerettük Melbourne-t, nagy mértékben köszönhetően helyi barátainknak, Balázsnak, Ildinek és Olivérnek, akiknek nagyon hálásak vagyunk a szállásért és a vidám percekért. Hogy Melbourne lenne a világ legélhetőbb városa? Nos, legfeljebb csak Sydney után… ;) Na jó, ez így ebben a formában nem igaz: ha összegyúrnánk Sydney strandjait és időjárását, megfűszereznénk azt a melbourne-i étterem-, és szórakozókultúrával, valamint hozzáadnánk egy kis budapesti történelmi hátteret, na akkor talán kijelentetnénk, hogy igen, EZ a legélhetőbb város a világon…

 

Mindenesetre kissé szomorkásan indultunk el vissza Sydney-be, de már vártuk, hogy újra láthassuk az imádott strandjainkat, bujazöld parkjainkat, a Harbour Bridge-t és a tengerjáró hajókat a kikötőben. Na, azért természetesen Kempivel (amit azóta már el is adtunk) nem volt éppen szupergyors a hazaút sem, szerencsére viszont volt még egy kis időnk és lehetőségünk megállni pár helyen.

 

Így esett, hogy kinéztünk a szárazföldi Ausztrália legdélibb csücskét a térképen, és kitaláltuk, hogy megállunk abban a nemzeti parkban (Wilsons Promontory) egy pár órácskára kirándulni még naplemente előtt. Naívságunk határtalan volt, amint megérkeztünk a 300 négyzetkilóméternyi területen fekvő terület széléhez kiderült, hogy nagyjából Ausztrália egyik legszebb nemzeti parkjába készülünk belépni, és “letudni” azt pár óra alatt… Ráadásul mivel nagyon közkedvelt a terület a melbourne-iek körében, körülbelül fél évre előre kell még sátorhelyet is foglalni az ünnepek környékén. Sebaj, ennyit dobott nekünk akkor ott a gép, azért szépen leparkoltunk és Zoli kis guglizás után kitalálta, hogy azért legalább az egyik 360 fokos panorámát biztosító csúcsra (Gambier) azért csak sétáljunk már fel. A leírás és a kommentek egészen pontosan azt állították, hogy 45 perc - 1 óra alatt fel lehet jutni a csúcsra a parkolóból. Na, az még pont úgy tűnt, hogy simán beleférhet, és még naplemente előtt el tudjuk hagyni a parkot, ami azért volt fontos, mert elvileg a bevezető utat naplemente után lezárják, és csak azok maradhatnak bent, akiknek van kemping foglalásuk. Nyílván nekünk nem volt. Szóval szépen elindultunk vidáman, fütyörészve az úton a csúcs fele. Olyan fél óra múlva pont jött felfele egy turistabusz, és még jól meg is állt nekünk, hogy felvegyen minket. Zoli hetykén intett a sofőrnek, hogy eriggyéétovább, és caplattunk tovább felfele. Andi olyan 50 perc hegymenet után elkezdett érdeklődni, hogy akkor most hogy is volt azzal a 45-60 perces csúcshódítással, mivel a hegy teteje még mindig elég messzinek tűnt. Zoli igazi sales-es magabiztossággal állította, hogy minden a legnagyobb rendben, lehet, hogy Nekünk kicsit hosszabb az út, nem vagyunk formában, na. Aztán pár perc múlva megérkeztünk. A parkolóba. És ekkor derült ki, hogy a leírásban a felső parkolóra gondoltak, onnan volt még 45-60 perc az út a csúcsra, immár egy kanyargós sétaösvényen, jó kis kaptatókkal. Zoli itt azért érezte, hogy van vaj a füle mögött, így a továbbiakban előre nézve, fütyörészve próbált láthatatlannak látszani, és nem észrevenni Andi szikrázó tekintetét. :) Így az elindulástól számított 2 óra múlva hiphop, már meg is érkeztünk a csúcsra, ami viszont minden bosszúságot egy csettintésre eloszlatott, mivel olllllyan csodálatos panoráma terült elénk, hogy nagyjából hápogni meg hümmögni voltunk képesek.

20160107_193341.jpg

20160107_193408.jpg

20160107_193733.jpg

 Sajnos az idő nagyon szorított már minket, úgyhogy nem tudtuk megnézni a naplementét, hiszen naplementére már ki kellett érnünk a nemzeti parkból, nem tudtuk biztosra, hogy komolyan lezárják-e a kivezető utat. Azonban hiában siettünk le a hegyről, bőven naplemente után értünk vissza a kocsihoz, az úton pedig csak nagyon lassan tudtunk haladni köszönhetően a 100 méterenként felbukkanó kenguruknak, wallaby-knak és wombatoknak köszönhetően. Szerencsénkre a kifele vezető út végül nem volt lezárva, csak a befelő jövő, így zavartalanul tudtunk eljutni az Agnes vízesésig, ahol hullafáradtak tértünk nyugovóra Kempiben, köszönhetően az összesen 17 km-es kis délutáni sétánknak… :)

p1083566e.JPG


A maradék 800 km-t Sydney-ig végül két nap alatt tettük meg, és nagy örömmel ültünk ki kedvenc kis teraszunkra. :) Köszönjük az élményt, jöhet a következő road trip! :)

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://azausztralia.blog.hu/api/trackback/id/tr138576184

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A világ kávéfővárosa - Melbourne 2016.04.12. 20:46:16

Nagyon szeretem az olasz kávékultúrát is, sőt, a budapestiben is sok az izgalom, de az Ausztráliában tapasztaltak még úgy is megleptek, hogy azért sejtettem, hogy mire számíthatok. Sydney-ben is voltak komoly helyek, de az meglepett, hogy amíg Eur...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Trisi · www.alphawing.hu 2016.04.11. 12:16:11

Egy kérdés, mi az a CBD?

"egy óra alatt lehet eljutni Melbourne CBD-jébe"

geeeteee 2016.04.11. 13:18:31

Central Business District, a városközpont :)

Tranceberg 2016.04.11. 14:56:08

Másfél évig éltem Melbourne-ben de nekem nem tetszett. Ott nyaralni ok de ott élni huzamosabb ideig ..hát nem igazán. Meglepetésemre nem voltam ezzel egyedül. Kifejezetten a 20 és 30 év közöttiek szeretik a legjobban az állandó party hangulat miatt de ha 2-3 hét alatt megnézel mindent utána már nincsen hova menni....nincs mit csinálni .....marad a beach és a szokásos szórakozóhelyek. Baromi drága mindent valahogy ezt mindig kihagyják a beszámolokból...

AtoZ 2016.04.11. 23:07:32

@Tranceberg: Nos, az Economist felmerese valoszinuleg kifejezetten a "helyi lakosok" oldalarol ertekeli a varosokat, nem hiszem, hogy a bevandorloi szemszoget figyelembe veszi. A dragasag valo igaz, azonban relativ: ha az otthoni arakhoz viszonyitjuk, valoban az. Ha viszont figyelembe vesszuk a helyi bereket, mar nem veszes a helyzet, es a nap vegen az szamit, hogy mennyi marad a zsebben. Abszolut egyetertunk azzal, hogy Melbourne a 20-30 evesek Mekkaja, 30 ev folott mar inkabb Sydney a vonzobb, sot, ha 30+ gyerekkel, akkor akar johet Brisbane, Adelaide a joval olcsobb megelhetesevel, es sokkal nagyobb elettereivel a gyerekeknek, vegul nyugdijasan pedig valami kos videki nyugodt falu, mondjuk a Blue Mountainsben. Azt gondolom itt is izlesek es pofonok, mi peldaul semmi esetre sem hagynank el Sydney-t Melbourne-ert, de mondjuk Byron Bay-ert azonnal... :)

masada 2016.04.23. 16:37:07

Én Rómában élek, nekem senki nem mondja hogy valami ausztrál metropolisz jobb...a világ legélhetöbb városa,pfff...örülök hogy jól érezted magad ott de amit leírtál az tök unalmas

swfla 2016.04.23. 18:27:05

@masada: uhh, azt hittem, csak en vagyok ezzel igy! Ezek a metropoliszok a kulonbozo bevandorloorszagokbol allandoan fenn viritanak, mintha muszaly lenne. Masik kedvenc Vancouver, azt se lehet lerobbantani az istennek se az elso 10-bol sose.

Bordeaux vagy Barcelona (lehetne vagy 100 masikat iderakni Europabol) meg ilyenkor elnezoen mosolyognak

masada 2016.04.23. 18:44:21

@swfla: ráadásul Ausztrália pont
...az ember a legnagyobb rasszisták, sznobok és óriáspókok minden sarokban....mi a francot lehet élvezni ott? Mekkorát röhögtem amikor azt olvastam h Nápolyra emlékeztet! Nápolyra...??? Nápoly az Nápoly nincs hozzá hasonló még a rómaiak is azt mondják...machiato, capuccino...tudják is az ausztrálok mi az valójában..

AtoZ 2016.04.24. 01:05:42

@masada: Kedves Masada, mi is orulunk, hogy Te Romaban elsz, es hogy mas velemenyen vagy, annak viszont kevesbe, hogy ezt a velemenyedet ilyen ki-ha-en-nem modon es eloiteletekkel telitve adod elo. Ezenfelul ha unalmasnak tartod a leirasunkat, szived joga, abszolut nem fogunk megharagudni, ha soha tobbet nem olvasod el egyetlen bejegyzesunket sem, es nem irsz a kesobbiekben fenhelyazo hozzaszolast. Kivanunk Neked szep napokat, nagyobb nyitottsagot es elfogadast masok velemenye irant.

AtoZ 2016.04.24. 01:16:15

@swfla: kedves Swfla! Ezek a listak statisztikai adatok felhasznalasaval keszulnek, nem ugy, hogy egy unatkozo ember megmondja a tutit a sajat velemenye alapjan. Az, hogy Te szerinted Bordeaux vagy Barcelona (es meg masik szaz europai varos) elhetobb mint Melbourne vagy Vancouver, nagyon erdekes, viszont osszvissz a Te sajat velemenyedet tukrozi. Mivel nem igazan tudjuk elkepzelni, hogy minden valtalad emlitett varosrol komoly adatokkal, osszehasonlitasokkal, elemzesekkel rendelkezel, ezert mi (meg nagy valoszinuseg szerint az embereknek a nagy resze) tovabbra is inkabb egy olyan osszeallitasnak adunk nagyobb bizalmat es hitet, amelyik egy "kisse" jobban ala van tamasztva, mintsem annyival, hogy "nekem jobban tetszik Bordeaux vagy Barcelona".

tomslayer9532 2016.04.25. 22:10:44

Jó Volt Jó volt....a bepókhálosodott antik romaiakkal meg ne foglalkozzatok. :-) Az meg hogy melyik a világ 10 vagy 20 legélhetőbb városa azt meg túristaként biztos nem lehet megmondani. Tény hogy Vancouver elég messze van Melbourne-től , de a 2 város életszínvonala meglehetősen ugyanazon a szinten van és ezáltal az egész miliő is hasonló....És milyen kicsi a világ....nemrég egy úrnál dolgoztam (MO-n) akinek történetesen fia a Pálinka bár konyháján dolgozik .