AUSZTRÁLIA A-TÓL Z-IG

Karijini, Ausztrália legkülönlegesebb nemzeti parkja (Nagy Ausztrál körút, 9. hét, 05.26-06.01)

2017. július 12. 13:28 - AtoZ

Már 9 hete úton, elképesztő, milyen gyorsan telik az idő. Ezen a héten eljutottunk egy gigantikus Rio Tinto vasércbányába Tom Price-nál, valamint az utunk eddigi csúcspontjához, a Karijini Nemzeti Parkba. Ez utóbbi látványosság véleményünk szerint simán a világ legszebb természeti látványosságai közé tartozik, ami azért elég merész állítás, de megállja a helyét.

dscn9167m.jpg

Tom Price – a vasércbányák egyik legnagyobbja

Valljuk be, Tom Price elég érdekes név egy városnak, pláne úgy, hogy eredetileg ez egy 20. századi üzletember neve volt, aki 1962-ben halt meg. Gyakorlatilag az egész város ennek az amerikainak köszönheti a létét, így a város a halála után hálából felvette az ő nevét. Tom Price volt az az ember, aki meggyőzte a nyugat-ausztrál államot, hogy a környéken található kiváló minőségű vasérc kibányászására és exportálására adjon engedélyt. Nem egy hétig tartott ez a harc, több éve ment rá erre az ügyre, és az élet fintora, hogy végül aznap halt meg szívrohamban, amikor már az engedéllyel a zsebében megkapta a hírt, hogy a próbafúrások bizonyították a terület alatt fekvő vasérc elsőosztályú minőségét.

A bánya Nyugat Ausztrália Pilbara régiójában van még vagy egy tucat másik bányával együtt, amelyek 2009-ben összesen 13%-át tették ki a világ teljes vasérckitermelésének. Nem gyenge. Ebbe a bányába kaptunk betekintést egy vezetett túra keretében. Habár zsigerből gyűlöljük a vezetett csoportos túrákat, szerencsére a túravezető lehengerlő stílusa és elképesztő szakmai tudása kifejezetten érdekessé tette a látogatást. Eleinte drágállottuk a látogatási díjat (30 dollár / fő), de a végén elismerően csettintettünk, és örültünk, hogy nem hagytuk ki ezt a programot.

dscn8493.JPG

Egy ausztrál viszonyok között meglepően rozoga busszal hajtottunk be a bánya területére több biztonsági ellenőrzés, rádiós bejelentkezés után. Megtudtuk, hogy az esetek többségében a rádió másik oldalán válaszoló „szekus” a bányától több ezer km-re ül Perth-ben egy légkondis irodában, mivel így egy ember el tud látni akár több bányát is egyszerre távmunkában. A centralizáció / távirányitás egyébként egy elég tipikus tendencia a bányaiparban, a Rio Tinto néhány bányájában már a nehézgépeket is egy központból irányítják, van ahol még emberek, de már akadnak automata, számítógép által vezéreltek is. Ha már nehézgépekről esett szó, ilyenek „rohangálnak” a bányában:

A képek egyszerűen nem adják át mekkora behemótokról is van szó. Kicsit olyan, mintha egy óriási homokozóba kerülne az ember, ahol az óriások éppen játszanak a matchbox-aikkal. Szinte hihetetlen, hogy ezeket normális halandó emberek vezetik, majdnem úgy, mint ahogy mi napjában Pufit. Érdekességképpen, a teherautót, amivel a kibányászott vasércet szállítják a feldolgozóba, dízel és elektromotor hajtja, 2500 lóerős, 240 tonna (!!!!) a kapacitása és potom 4.5 millió ausztrál dollárba kerül. Azért milyen laza lenne ezzel beállítani a hétvégi disco elé, tuti kapna az ember egy ingyen kólát…

A méretből és a tömegből adódóan a biztonság mindenek felett van a bányában és a környékén. A nehézgépek útvonalai több méteres homokdűnékkel vanna elválasztva a normális gépjárművekétől, hogy még ha valami gáz is történik a fékekkel, legalább maradjon esélye a kisautóknak is a túlélésre.

dscn8435.JPG

dscn8410.JPG

A bánya mellett létrehoztak egy feldolgozó üzemet is, ami viszont nem csak ennek a bányának dolgozza fel a kitermelését, hanem még egy pár 10 km-re fekvő másik bányáét is. Ugyanis néhány kockásfüzetes számolgatás után kiderült, hogy olcsóbb megépíteni egy futószalagot a két bánya között, mintsem egy teljesen új feldolgozót építeni a másik bányánál is. Money talks.

A feldolgozott vasércet pedig Ausztrália leghosszabb kiterjedésű magán vasútvonalán szállítja el a cég a tengerhez, ahol aztán hajóra teszik és irány a világ számos pontja, elsősorban Japán és Kína.

 

Személyes megjegyzésként még hozzátennénk ehhez a különleges élményhez, hogy azért szomorú is volt látni, ahogy gyakorlatilag elbontanak egy teljes hegyet, és csak egy nagy lyuk marad a kitermelés után. Ráadásul a bányától csak néhány km-re fekszik Ausztrália talán legkülönlegesebb nemzeti parkja, a Karijini, és bizony ott is több millió tonna vasérc található a föld alatt. Ki tudja, mikor sikerül meggyőzni az illetékeseket, hogy ugyan már oldják fel a nemzeti park védettséget a bányaipar kedvéért. Reméljük soha, de az ördög nem alszik…

 

Ausztrália legkülönlegesebb nemzeti parkja – Karijini National Park

Karijini. Ezt a nevet emlegettük Andival már vagy 3 éve szinte minden héten. Andi egyszer egy turisztikai magazinban látott egy képet erről a nemzeti parkról, és azóta van ott a bakancslistánk első felében. Karijini Nyugat Ausztrália második legnagyobb nemzeti parkja, de egyértelműen a leglátogatottabb. Rengeteg szurdokot, kanyont lehet bejárni, „2 cm” hideg természetes medencékben lehet fürdeni, vízesések alá beállni. Éghajlata trópusi félszáraz szavanna, ami azt jelenti, hogy nyáron a ciklonok, óriási viharok akár 250-300 mm esőt is hozhatnak évente, mindezt úgy, hogy a hőmérséklet rendszeresen felkúszik 40 fok fölé. Mesés. Aztán ott a szárazabb tél, amikor viszont éjjelenként akár 0 fok köré is csökken a higanyszál. Remek. Szóval igazából sose ideális, habár télen legalább nem fenyegetik az embert villámáradások a kanyonokban, amik nyaranta általában el-elsodornak egy-egy embert, örökre. Barátságos vidék, na. Cserébe viszont az ausztrál körutunk egyértelműen leglenyűgözőbb helyszíne. Igen, igen, tudjuk, írtuk ezt már több helyről, na de most ez tényleg a leg-leg! Komolyan! Nem hiszitek? Na, akkor lássuk a részleteket...

Eredetileg 2 napot szántunk rá, de 3 lett belőle, és még így sem tudtuk az összes szurdokot végigsétálni. Ugyanis ez nem teljesen az a tipikus „családbarát leparkolunk az autóval – betesszük a gyereket a babakocsiba – tilitolizunk pár száz métert a kilátóig – aztán vissza az autóba a szendóért” típusú nemzeti park. Itt gyakran 4-es, de nem ritkán 5-ös szintű túrák vannak, ami azt jelenti, hogy igencsak fel kell kötnie a gatyáját a túrázónak, ha épségben, sérülések nélkül akarja végigcsinálni az útvonalat. De lássuk is az általunk bejárt túrákat egyesével

Hamersley Gorge

Ez a kakukktojás a parkban, könnyed, pár száz méteres lépcsőzéssel el lehet jutni a szurdokba, ahol kényelmesen meg lehet mártózni a nem kicsit hideg medencében. Bevezetésnek pont jó is volt a park további látványosságaihoz.

Dales Gorge

Ez a túra van a legközelebb az információs központhoz, és módjával még szintén családbarát. Azért itt már egész komoly szintkülönbséget kell leküzdenie az embernek a szurdok aljáig, aztán meg jópár km séta a billegő köveken. Cserébe van több pancsolható medence, vízesések, faóriások, és fantasztikus élőlények, tömegével.

dscn9347.JPG

dscn9375m.jpg

Joffre Falls lookout

Na, itt úgy döntöttünk, hogy nem mászunk le a vízesés aljába, elég lesz fentről a látvány. Gyakorlatilag legalább alap szintű sziklamászói tudás nélkül nem nagyon érdemes nekilátni a túrának, ugyanis itt a túranyomvonal maximálisan követi a már eredeti sziklakialakításokat, így nem ritkák a 1-1.5 méteres sziklaugrások/felhúzódzkodások. Épp nem volt ezekhez kedvünk… :)

dscn8939m.jpg

dscn8961m.jpg

Knox Gorge

És igen, innen jön a móka, kacagás! Habár csak egy 2 km-es túráról beszélünk, 3 óra alatt lehet oda-vissza megtenni. Nem véletlenül. Szóval úgy indul a menet, hogy kb 100 méter megtétele alatt lejutsz a szurdok aljába. A szerencsések ezt kb. 20 perc alatt teszik meg, az éles, illegő, billegő kőtáblákon. A szerencsétlenek 10 másodperc alatt, kihagyva néhány részt, illetve felváltva érintve a lábat, hátsót, legrosszabb esetben a fejet is. Habár nagyon hatékony és gyors, nem javasolt. Mi maradtunk a lassabb haladásnál, aminek velejárója, hogy nagyjából 20-30 másodpercenként elhagyja az ember száját egy olyan igazi, ízes, Mucsizolis káromkodás, köszönhetően ez a véletlenszerűen elmozduló köveknek. A legjobb, amikor a kőre rálépve még stabilnak tűnik, ám galád módon megvárja, amíg elrugaszkodik az ember a következő kőlapra, majd rögtön kibillen, ezáltal módosítva a láb landolásának eredetileg tervezett lokációját. Mindezt persze úgy, hogy a két kő vertikális és horizontális távolsága legalább 50-80 cm. Szóval jó móka, na. Cserébe viszont a leérés után megérkezel meseországba.

Minimum csinosnak mondanánk, de inkább a lenyűgöző, ámulatbaejtő, meseszép jelzőkkel illetnénk ezt a helyet. És még csak onnan indul maga a szurdok túra, ahol kőperemeken kell végigegyensúlyozni az út végéig, miközben a patak alattad folydogál. Legalábbis télen, nyáron az esőzések közepette nem nagyon kéne egyensúlyozni sehova, vinne a víz ezerrel. Nem kipróbálandó.

Weano Gorge

Ez a szurdok lazán kezdődik, semmi keménykedés, csak sétálunk, sétálunk, kicsit saras, kicsit csúszós, de kezelhető. Aztán nem figyelsz oda pár percig, és bent találod magad egy szűk szurdokban, ahol egy rossz lépés, és máris bent csücsülsz a kis patakmeder közepén. Nem kitalált történet, Zolival megesett. Az egyik pillanatban még állva beszélt, a másikban már csak üldögélt a vízben nagyokat pislogva. És ha ez még nem lenne elég, akkor még jön néhány szakasz, ahol nincs mese, mindenképpen vizessé kell válnod az átkeléshez, konkrétan át kell gázolni a minimum az elsődleges nemi jellegig érő vízben. Nem, nem meleg a víz.

A túra végén pedig ott a jolly joker, az ötös szintű handrail pool. Ezt először nem is akartuk elhinni. Szóval ott állsz a keskeny szurdokban, csurom vizesen, folyik a patak a lábad alatt, majd egyszer csak előtted van egy óriási teremhez hasonló tér, az alján egy nagy természetes medence (Handrail pool). A bökkenő csupán annyi, hogy nem látsz le a medence aljába, ahova egy aranyos kis fémkorlát vezet.

dscn8884.JPG

dscn8902m.jpg

Na ebbe a fémkorlátba kapaszkodva kell szépen leereszkedni a medencéhez a sziklapárkányon. Itt azért nagyokat pislogtunk, hogy ezt meg így hogy is gondolják, de Zoli végül nekigyűrkőzött, és lemászott a medencéhez. Nem bánta meg:

dscn8922.JPG

Nem vénembereknek való vidék, az egyszer biztos…

 

Végül a kedvencünk – Hancock Gorge

Ebbe a szurdokba majdnem nem mentünk le, mert még elég élénk volt a szenvedésünk a Weano Gorge utolsó szakaszánál, a Handrail pool-nál. De aztán győzött a kíváncsiság, és másnap mégis lemerészkedtünk az 5-ös szintű szurdokba, immár kissé felkészültebben, mint előző nap: drybag, szandál, fürdőruha, mivel már helyesen tudtuk értelmezni a „néhol szükséges lehet a vízen átkelni” kifejezést (értsd: mindened csurom vizes lesz). Nem is bántuk meg, ugyanis ezen a túrán már sokszor a medencéken való átúszás a legegyszerűbb közlekedési módszer. Már az elnevezéseik is sokatmondóak az egyes szakaszoknak: Amphitheatre, Spider Walk.

dscn9162m.jpg

dscn9167m.jpg

dscn9179m.jpg

És a túra végén ott a jéghideg Kermits pool, ahol le lehet ülni, és ámuldozni, hogy ilyen hely tényleg létezik, nem csak a mesékben.

dscn9176m.jpg

Egyértelműen a túránk csúcspontja volt a Hancock Gorge, talán a képekből érthető is, hogy miért.

 

Amiben még fantasztikus volt a Karijini National Park, az az ingyenes kempinghely. Teljesen egyedül voltunk a szavanna közepén (hacsak a csilliárd legyet, szúnyogot és pókot nem számítjuk), a tűzgyújtási tilalom még nem lépett életbe, így hangulatos kis tábortüzet is tudtunk gyújtani, és csak bámulni a végtelen űrt a megannyi szikrázó csillaggal. Ott, akkor nagyon éreztük a Földanyánkat.

Szokásunkhoz híven íme néhány további lenyűgöző fotó a 9. hetünkről.

Folyt. Köv.

Szeretettel,

Andi és Zoli

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://azausztralia.blog.hu/api/trackback/id/tr2912659053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Főgebra 2017.07.15. 16:01:50

Előző szakaszokon is volt pár olyan hely, amitől felcsillant a szemem, de ezért a kalandért, határozottan és piszkosul irigyellek benneteket!
A továbbiakban is érezzétek jól magatokat!

AtoZ 2017.07.19. 04:16:48

@Főgebra: Karijini konkrétan a legkomolyabb élményünk volt az egész körúton. Egyszerűen hihetetlen érzés lent lenni a szurdokokban... Ha egyszer teheted, Ausztráliában ez legyen az első hely, ahova elmész. :)

Főgebra 2017.07.23. 09:17:55

Ti pedig, ha erre járnátok, akkor ezt nézzétek meg feltétlenül: