Ismét egy eseménydús hét, felejthetetlen élményekkel és érzelmi hullámvasúttal. Először is lemerültünk a mélybe, és megnéztük milyen állapotban van a Nagy-korallzátony közvetlen közelről. Majd megtörtént az, amitől az egész út alatt tartottunk: lerobbantunk Pufival, ami miatt 2 napot vesztettünk a tervezetthez képest. Viszont így is sikeresen eljutottunk a híres Airlie beach-hez, ahol felpattantunk egy repülőre, hogy felülről is megszemléljük a korallokat és lefényképezzük a már kiscsilliárdszor lekapott szív alakú zátonyt (is). Intenzív egy hét volt, nem vitás…

Az előző hetünk a kontinens közepén teljes egészében a vörös szín jegyében telt, viszont a 14. héten nagy örömünkre színt váltottunk: immár a kék (tenger) és a zöld (esőerdők) uralták a környezetünket az ország keleti partján. Végre eljutottunk Cairns-be, a Nagy-korallzátony kapujába és megtaláltuk a Paradicsomot a Daintree Nemzeti Park személyében, ahol az örök dilemmánkra, miszerint tenger vagy erdő, választ kaptunk. Ugyanis ott az elképesztően buja és dús esőerdő közvetlenül egy álomszép tengerpartba torkollik. Nem volt könnyű eljönnünk Daintree-ből…

Az elmúlt 12 hétnyi utazásunk alatt maximum 100-150 km-re távolodtunk csak el a tengertől. A 13. héten viszont vettünk egy nagy levegőt, és elindultunk az ország közepe felé, ahol végre megnézhettük magunknak a Nagy Vörös Sziklát, azaz az Ulurut. És ha már ott voltunk, akkor körülnéztünk a környéken is: tettünk egy nagy, szeles sétát az Olgáknál (Kata Tjuta), vegigjártuk a Kings Canyon peremét és kissé már fáradtan ugyan, de azért még megálltunk néhány érdekesebb látványosságánal a Macdonnell Ranges-nek. Elöljáróban annyit, hogy vörös homokból köszönjük, de most egy ideig nem kérünk többet…

Az Északi Terület (Northern Territory) Ausztrália harmadik legnagyobb állama. Területe 1.35 millió km2, lakossága viszont elenyésző, csupán 250 000 fő. Ez 0.18 embert jelent négyzetkilométerekén, összehasonlításképpen Magyarországon ez az adat 105.3 / km2, úgyhogy ebből azért érezhető, hogy szinte az egész állam pang az ürességtől. Utazásunk 12. hetében felfedeztük az állam fővárosát, a 140 000 fős Darwint, a környező két híres nemzeti parkot (Litchfield és Kakadu), valamint megmártóztunk Mataranka kisvárosának gyönyörű pálmafás termálvizes fürdőjében. Ééééés, tessék!