AUSZTRÁLIA A-TÓL Z-IG

Otthon Magyarországon, itthon Ausztráliában - avagy különbségek a két ország között

2018. október 19. 14:06 - AtoZ

Szinte napra pontosan 5 éve, hogy itt élünk Ausztráliában, Sydney-ben, és eddig szerencsére minden évben legalább 1x sikerült hazalátogatnunk pár hétre. Ezek a hazalátogatások fantasztikusak, megterhelőek is egyben mind fizikailag, mind lelkileg. Néha úgy érezzük, hogy a kiköltözésünkkel két otthonunk lett, néha pedig úgy, hogy egy se maradt igazán, és folyamatosan eközött a két véglet között ingázunk. Mind a két országban rengeteg olyan dolog van, amit szeretünk, ami hiányzik, amire vágyakozunk, és ezek általában akkor derülnek ki igazán, amikor a másik országban vagyunk. Miután nemrég jöttünk újra vissza Sydney-be egy 5 hetes magyarországi nyaralás után, ezért most még élénken élnek bennünk, hogy mik is azok a dolgok, amikért továbbra is szívesen jövünk vissza Ausztráliába, és mik azok, amiket még mindig nem tudunk itt megszokni. Ebben a bejegyzésünkben ezeket fogjunk Nektek bemutatni.

 dji_0365.jpg

Akkor most milyen évszak is van?

Bár elméletileg kiköltözésünk előtt is tudtuk, hogy itt a déli féltekén az évszakok pont ellentétesen vannak, mint az északin, mindezt megtapasztalni azért teljesen más dolog. A születésnapunk az életünk legnagyobb részében (még otthon, Magyarországon) tavaszra esett, ami a természet feléledését, a napsütést, a megújulást jelentette számunkra, ellenben idekint immár őszre esik, amikor a lombhullatók szépen eldobják a levelüket, és a hőmérséklet is elkezd csökkenni. Nagyon furcsa érzés, és nem hisszük, hogy ezt valaha meg fogjuk tudni szokni. Na, azért a sztorihoz az is hozzátartozik, hogy Sydney-ben igazából nem olyan óriási a különbség a tavasz és az ősz között, mint például otthon, mivel itt a fák többsége nem lombhullató, így még télen is vannak körülöttünk színek, nem uralja a várost, a tájat a szürkeség. Az energiája viszont itt is más az ősznek és a tavasznak, ez nem vitás, és a tavaszt továbbra is jobban szeretjük a pezsgő energiájának köszönhetően. Másrészt viszont évente átlagosan kb. 600 órával süt többet a nap Sydney-ben (~2600 óra / év), mint Budapesten (~2000 óra / év), ami számunkra nem egy elhanyagolható szempont (az átlagnál sokkal inkább napenergiával működünk, ez egészen biztos…). Ráadásul Sydney még az élmezőnyben sincsen Ausztráliában: többek között Perth, Darwin és Townsville is több, mint 3000 napsütéses órát kap átlagosan évente, úgyhogy még innen is van hova fejlődni… :)

 

Városban a természet

Habár többek között a Balaton látványával valószínűleg sohasem fogunk tudni betelni, azért el kell ismernünk, hogy 5 hét otthonlét után bizony újra megpillantani idekint a tengert és a kedvenc tengerparti strandjainkat egyszerűen leírhatatlan élmény. Meg úgy egyébként is, a környék, ahol most élünk (Northern Beaches) tele van szebbnél szebb parkokkal, óriási fákkal, rengeteg egzotikus és rikácsoló madárral, amiket egyébként Európában csak kalitkában láthat az ember. Bármennyire is szeretjük Budapestet és gondoljuk azt, hogy valóban Európa egyik legszebb városa, Sydney természetközelisége nagyon könnyen megszokható, és rendesen tud hiányozni akár már pár hét után is.

 

Egy erős fekete

Na, itt majd biztos megkapjuk a „sznob ausztrálok” jelzőt, de ezt nem hagyhatjuk említés nélkül: számunkra is szinte hihetetlen, de otthon nem sikerült igazán jó kávét innunk 5 hét alatt sem. El kell ismerjük, hogy a kávé nagyon finom Ausztráliában, komoly kis kultuszt sikerült az ausztráloknak idekint kialakítaniuk a fekete leves köré. Életünk egyik legjobb kávéját Melbourne-ben ittuk, ott igen nehéz mellélőni, de természetesen megvannak a kedvenc helyeink Sydney-ben is. Valóban nagyon flegma itthon ücsörögve egy szombat reggel azon morfondírozni, melyik lenyűgöző strandra is menjünk meginni egy finom, friss aromás kávét és vajon mégis milyen fajtát: short black, mocha, cappuccino, flat white, piccolo, affogato és a többi. Igen, elképesztően elkényeztettek minket az ausztrál kávézók. Talán elsőre ez furcsán is hangozhat, hiszen valószínűleg a „minőségi kávé” hallatán nem sokaknak jut eszébe Ausztrália, teljesen jogosan. Viszont az elmúlt évtizedekben elsősorban az olasz bevándorlóknak köszönhetően egy elképesztően erős és minőségi kávékultúra kezdett Melbourne-ben és Sydney-ben kialakulni, ami mára bátran állíthatjuk, hogy világszintűvé vált. És nem csak mi gondoljuk ezt így: https://www.vogue.com/article/australian-coffee-cafe-take-over

Szóval bár nem a legfontosabb szempont, de azért idekint egy finom dirty chai (chai tea egy presszókávéval), egy édes mocha (csokis tejeskávé) vagy akár egy mandulatejes cappuccino be tudja aranyozni még a munkás hétköznapokat is. A napsütéses, homokos strandon meg bizony kiemelkedő élmény egy mesés forró fekete elfogyasztása…

 20180921_152553.jpg

 

Na, egyél már még egy kicsit ebből a töltöttkáposztás marhapörköltből…

Amikor csak hazamegyünk, rögtön leadjuk az „ételrendelést” a szüleinknek: töpörtyű, téliszalámi, túrórudi, roppanós TV paprika, csirkepöri, húsleves, rántotthús, stb., stb. Na meg persze egy sajtostejfölöslángos (aminek kb. a negyedét tudjuk megenni rosszullét nélkül) és az elmaradhatatlan balatoni átlátszópalacsinta. Viszont elég hamar eljön az a pont, amikor megtelünk a nehéz otthoni ételektől, a „kenyeret kenyérrel” mentalitástól, és hiányoznak a friss, ausztrál tengeri ételek, a rendkívül gazdag és ízletes salátaköltemények, az autentikus ázsiai ételek. Bár látható, hogy azért otthon is kezd egyre jobb felhozatal lenni a minőségi, friss konyhát produkáló, és még megfizethető éttermekben, azért többek között a geográfiai elhelyezkedésekből adódó különbségek bizony számottevőek, számunkra Ausztrália javára.

20180921_145650.jpg

20180921_145644.jpg

 

Ki szolgál kit?

Itt most nem finomkodunk, talán a kiszolgálás minősége az egyik legnagyobb különbség, ami minden egyes hazamenetelünkkor akkora arconcsapás, hogy napokig csak hümmögünk magunkban. Korábban otthon mindketten dolgoztunk kereskedelemben, nem is keveset, és már annak idején is elszomorító volt, hogy mennyire nem tudnak az eladók, felszolgálók kedvesek, udvariasak, figyelmesek, segítőkészek lenni. Emlékszünk, volt egy Főzelékfaló otthon valahol, ahova az volt kiírva a falra, hogy az az eladó, aki nem tud mosolyogni, menjen el vevőnek. Nem sok eladó maradna, ha ezt komolyan vennék odahaza…

Tény, hogy Magyarország és Ausztrália a kiszolgálás szempontjából elég komoly véglet. Idekint tényleg nagyon nehéz olyan eladót, felszolgálót találni, aki nem mosolyog, nem köszön oda a vásárlóknak, akivel ne lehessen egy rövid vidám beszélgetést lefolytatni. Számunkra néha már kissé túlzónak is tűnik a kedvesség, valószínűleg nem is mindig 100%-osan őszinte, de akárhogy is van, ezerszer jobb ilyen körülmények között beülni egy helyre, nézelődni egy boltban, tanácsot kérni egy gyógyszertárban, vagy akár felszállni egy buszra. Igen, a buszvezető is szokott a felszálló utasoknak köszönni, sőt gyakran még az utasok is köszönnek, mikor pl. a hátsó ajtónál leszállnak. Azért ezen nagyon sokáig csak ingattuk a fejünket, hogy na ilyen már tényleg nincs.

Ezzel szemben sajnos otthon elég kimenni a Budapest melletti outletbe, végigjárni 5 boltot, és utána leforrázva hitetlenkedni, hogy most mit is ártottunk az eladóknak, hogy ennyire ne vegyenek emberszámba minket. Elképesztően kiábrándító. Természetesen nem vagyunk teljesen eltévedve, tudjuk, hogy otthon és idekint mekkora a különbség a fizetések között, és érthető, hogy havi 120-150 ezer forintért nehéz úgy mosolyogni, hogy a lakásbérleti díjak is 100 ezer körül mozognak már. Viszont az a véleményünk, hogy sajnos ez az elégedetlen, semminek sem örülni tudó hozzáállás akadályozza meg az emberek nagy részét abban, hogy előre jussanak az életben. Hogy ez elsősorban minek köszönhető, nos, ezt megfejteni nem célunk ezen blog keretei között…

20180223_190815.jpg 

Édes anyanyelvünk 

Mivel mindketten kifejezetten jól beszéltünk angolul már 5 éve is, amikor kijöttünk ide, ezért nem gondoltuk volna, hogy ennyire problémát okozzon számunkra az, hogy angolul kell majd kommunikálnunk egész nap, megállás nélkül. Mind a mai napig kifejezetten fárasztóan éljük meg, hogy a napi kommunikációink nem az anyanyelvünkön zajlanak, hogy nem tudunk zsigerből bedobni egy agyafúrt szóviccet, hogy egy könnyed esti iszogatásnál már csak a beszélgetés követése is kifejezetten lefáraszt, nemhogy az abban való részvétel. Rá kellett jönnünk, hogy az anyanyelv egy elképesztően értékes és fantasztikus dolog, és sajnos elég kicsi rá az esély, hogy az angollal valaha is olyan viszonyba kerülünk majd, mint a csodálatos és számunkra rendkívüli kincset jelentő magyar nyelvvel. Ennek megfelelően bármikor is megyünk haza, az egyik legnagyobb élményt számunkra mindig az jelenti, hogy magyarul beszélhetünk a családtagjainkkal, barátainkkal, ismeretlen emberekkel. És igen, minél többet élünk külföldön, annál inkább értékeljük a magyar nyelv különlegességét, finomságát, és igyekszünk tenni azért, hogy még idekint se csorbuljon a magyar nyelvtudásunk.

 

Harc az utakon

És akkor egy újabb pont, ahol a képzeletbeli mérleg olyan szinten lendül ki Ausztrália felé, hogy a másik serpenyőből kirepülő súlyok az ablaküveget is áttörik. Egész egyszerűen otthon autóval közlekedni olyan, mintha egy háborúba csöppenne az ember. Mindenki támad minden oldalról, élet-halál küzdelem egy besorolás az elfogyó sávból, egy nagyobb méretű autó automatikus feljogosít a kisebb letolására, még akkor is, ha az a másik is már bőven a megengedett sebességhatár fölött közlekedik. Mivel ugye a haladási irány is egymás ellenkezője a két országban, ezért eleve egy stressz újra megszokni a másik oldalán való vezetést, de ennél sokkal nagyobb nehézség a katasztrofális vezetési morál felvétele.

Viszont ugye minden relatív, és elég vicces, amikor az ausztrál kollegáinkat, barátainkat halljuk panaszkodni az itteni, kinti közlekedésről. Ilyenkor csak csöndben hallgatunk és próbálunk őszintén bólogatni. Fejben viszont azt gondoljuk, hogy csak egyszer próbálj meg péntek délután levezetni Budapestről Balatonra, máris áldani fogod azt, hogy idekint szinte bármikor kiteszed az indexet a besoroláshoz, a másik sávban haladó autó a zipzár elvnek megfelelően szépen be fog engedni. Ja, meg amikor az általános 110 km/h-ás maximum sebességet szinte kivétel nélkül mindenki betartja az autópályán, és tudtok többen is úgy haladni egymás mögött akár a belső sávban is, hogy nincs villogás, rámenés, ne-adj-isten szivatós fékbe taposás, nos az azért eléggé rendben van. Tényleg azt vettük észre, hogy amíg otthon egy városi vezetés a stresszintet azonnal az egekbe emeli, idekint inkább semlegesen hat, és Zoli még 5 év után is rendszeresen megjegyzi egy-egy besorolás után, hogy, „jéééé, láttad, csak kitettem az indexet, és azonnal beengedett!”. Tényleg döbbenet, nem? :)

20180909_105904_2016_x_980.jpg 

Azok a híres veszélyes állatok…

Bárkinek említjük, hogy Sydney-ben, Ausztráliában élünk, az egyik első kérdés, hogy nem félünk-e a pókoktól, kígyóktól, cápáktól. Nos, bár tény, hogy Ausztráliában megtalálható a világ 25 legmérgesebb kígyójából 21, a világ legmérgesebb pókjának nem véletlenül Sydney Funnel Web a neve (merthogy itt őshonos), és minden évben történik néhány cápával kapcsolatos haláleset, de azért a mindennapjainkra ezek nincsenek nagy hatással. Kis odafigyeléssel azért nem nehéz elkerülni az itteni veszélyes állatokat: nem nyúlunk be olyan helyre, ahova nem látunk be, a cipőt felvétel előtt kirázzuk, pirkadatkor és naplementekor nem megyünk be a tengerbe, pláne nem egyedül. Nagyjából ennyi. Ellenben azért tény, hogy nagyon jó érzés volt otthon Magyarországon egy szabadtéri fesztiválon úgy heverni a fűben, hogy amikor megéreztük, hogy valami mászik rajtunk, nem kellett azon aggódnunk, hogy vajon egy mérges pók-e fog most éppen jól megcsípni.

A másik érdekes dolog, hogy döbbenetesen nagy a különbség az otthoni és az itteni kutyák viselkedésében. Itt Ausztráliában nagyon ritkán látunk vagy hallunk mérges kutyaugatást, vagy látunk egymásnak ugró ebeket. Már szinte fel sem tűnik, hogy mennyire nem kell tartanunk attól, ha szembe jön egy pitbull vagy staffordshire terrier. Hogy ez elsősorban a kutyák gyakori oktatásának vagy egészen egyszerűen a gazdáik kulturáltságának köszönhető, azt nem tudjuk pontosan, de valószínűleg mindkettőnek egyszerre. Mindezen felül pedig szerencsére kóbor állatokkal sem nagyon lehet az utcákon találkozni, ami szintén egy felüdítő élmény. 

 

Cégünk az Ön rendelkezésére áll, asszonyom

Szerencsére egyre inkább azt tapasztaljuk otthon, hogy sok esetben a hivatalos ügyintézés már nem annyira katasztrofális, mint amilyen az mondjuk 10 éve volt, de azért még előfordul, hogy kívánnivalót hagy maga után. Viszont itt nem is igazán az ügyintézés folyamata, amit szeretnénk kiemelni, hanem inkább az emberek hozzáállását a másik problémájához, kérdéséhez, kapcsolatfelvételéhez. Itt azt látjuk, hogy Ausztrália azért nagyon magasra tette számunkra a lécet. Ha idekint valamit el szeretnénk intézni (hivatalos ügyintézés, vásárlás, információ iránt érdeklődés), az esetek nagyon nagy részében kedves, segítőkész emberrel találjuk magunkat szembe, aki őszintén és természetszerűleg segíteni akar nekünk. Hiszen azért vannak ott, ugye. Ezen felül pedig még ha akár az utcán is sétálunk, egyértelműen érződik a figyelmesség, az előzékenység egymás felé. És ahogy a szólás is mondja, amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten is. Nagyon jó olyan környezetben élni, ahol így állnak hozzád, még akkor is, ha egy friss bevándorló vagy. Tegyük hozzá, hogy valószínűleg ez azért nem mindenhol van így itt sem, ebből a szempontból Sydney egy nagyon kozmopolita város…

 

A hőszigetelt ablakok esete a hideggel

Ausztráliában mindig meleg van, ugye? Na ez attól függ, Cairns-ben és Darwinban valóban… Sydney-ben és Melbourne-ben azért közel sem. Bár tény, hogy pl. Sydney-ben a telet azért nem úgy kell elképzelni, mint egy otthoni januári csontig hatoló -10 fokos napot, de azért itt is tud hideg lenni, mondjuk éjszakánként 2-5 fok, napközben pedig 5-8 fok. Azért ez szerintünk minden értelmezés szerint kimeríti a ’hideg’ kategóriát. Na most úgy tűnik, hogy itt ezt egyszerűen nem képesek elfogadni az ausztrálok építtetők, és sem hőszigetelést, sem bármilyen fűtést, sem hőstoppos ablakot nem hajlandóak beépíteni a lakóházakba. Egészen egyszerűen elképesztő, hogy a nagyjából 3 hónapon át tartó téli időjárást csak úgy lehet átvészelni, hogy veszel 3-4 masszív elektromos hősugárzót, ami annyit fogyaszt, mint egy minierőmű, majd megpróbálod az ablakok réseit betömni (bár attól az még sosem lesz gázzal töltött kétrétegű), és amikor hazaérsz a hideg, de napsütéses nap után, szépen felveszel még 2-3-4 réteg ruhát, hogy addig se fagyjál meg, amíg a hősugárzók a 12 fokos benti hőmérsékletet olyan 18-ra feltornázzák. Talán most azt gondoljátok, hogy túlzunk, de nem. Nem volt még olyan magyar, vagy akár európai barátunk, ismerősünk, aki az első Sydney-ben töltött tél után ne szentségelt és értetlenkedett volna, hogy ezt mégis hogy gondolják idekint az házépítők, bérbeadók. És a legviccesebb az egészben, hogy nyáron meg ugyanezek a lakások gyakorlatilag szaunaként üzemelnek, hiszen a hőszigetelés nem csak a hidegben, de a melegben is segít elviselhetővé tenni a hőmérsékletet. Valószínűleg az van, hogy annyira pörög az itteni lakáspiac, hogy egyszerűen nem éri meg több pénzt belefektetni egy építkezésbe és komolyabb minőségű termékeket beleépíteni a házakba, hiszen így is, úgy is megveszik majd azokat.  Így viszont szomorúan fűtjük tovább az utcát, és dideregjük végig azt a bizonyos három hónapot minden évben. (Na jó, nem mind a hármat, mert abból egyet mindig megpróbálunk otthon, Magyarországon a melegben tölteni…)

 

A távolságot, mint üveggolyót, megkapod…

Hát Ausztráliával megkapod, az biztos, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Az előny, hogy akár 4 hónapig is simán tudsz úgy 29.000 km-t autózni, hogy egy országhatárt sem lépsz át. Ezt csináltuk mi tavaly. Ausztrália kimeríthetetlen szépségű és elképesztően változatos tud lenni, ha hajlandó vagy ezer kilométereket utazni. Viszont mivel egy országról beszélünk, utazz akármelyik nagyobb városba is, szinte ugyanazokat a felhőkarcolókat, boltokat, kávézókat, utcaképeket fogod látni mindegyikben. Felejtsd el Párizs kis pékségeit, Berlin gazdag kulturális életét, Budapest csodálatos kivilágított éjszakáit vagy akár Barcelona nyüzsgő vibrálását. Az ausztrál város, az ausztrál város marad, legyenek egymástól akár 4000 km-re, mint Sydney Perth-től. Ausztráliában egyszerűen nem tudod megkapni azt az élményt, amit idén otthon átéltünk, amikor 1.5 óra repülés alatt Budapestről Koppenhágába érkeztünk, majd másnap átautóztunk egy hídon a svéd Malmo-be.  És ez bizony nagyon hiányzik az itteni mindennapjainkban, hogy akár egy hétvégére egy fapados jeggyel (vagy akár autóval!) meglátogassunk egy Budapesttől, Magyarországtól teljesen eltérő országot, kultúrát. Sydney-ből repülővel Új-Zéland van a legközelebb (kb. 3 óra repülés), ami azért nem olyan rossz, de egyrészt sajnos nagyon drága, másrészt kulturálisan sem túl különböző Ausztráliától. Úgyhogy tény, hogy nagyon hiányoznak számunkra a kis évközi európai kiruccanások Budapesti kiindulóponttal.

 

Isten hozott a digitális múltban!

Átlagos internetes adatátviteli sebesség Ausztráliában 11.69 Mb/s, Magyarországon 34.01 Mb/s. Ehhez talán nem nagyon kell mit hozzátenni. Az ausztráloknak annyira, de annyira sikerült elcseszniük az itteni internetes hálózatépítést, hogy jelenleg Trinidad és Tobago szintjén van az adatátvitel, és nagyon úgy tűnik, hogy amíg végre ki nem jön a mobil 5G, addig nem nagyon lesz érdemben változás. Ami Magyarországnak a 4-es metró volt, az Ausztráliának az National Broadband Network, azaz a Nemzeti Szélessávú Hálózat. Évek óta talicskával tolja bele a pénzt a kormány, de egyik fiaskóból a másikba esnek. Sajnos itt is a politikának köszönhető ez a sikertelenség, mert addig vitatkozott a két legnagyobb párt egymással, hogy az idő és a technológia szépen elhaladt mellettük, és az ország lecsúszott világszinten az alsó harmadba az Internet sebességét tekintve. Mi az elmúlt évben 4x váltottunk internetes szolgáltatót, majd feladtuk, hogy ez bizony nem lesz jobb, ez van, ezt kell szeretni.

 

Kőműves Kelemen elemében

Eddig szerencsére minden évben haza tudtunk menni pár hétre látogatóba, így évről évre láthattuk, ahogy változik Budapest. A Várkert Bazár, az óriási Telekom székház, a stadionok, a Moszk… azaz Szél Kálmán tér valóban szépen megújultak, de sajnos a középületeken, köztereken már közel sem ennyire látványos a változás. Minden évben megállapítjuk a 4-6-on közlekedve, hogy többek között a körúton is mennyire csodálatos épületek, homlokzatok vannak. Azaz lehetnének, ha azokat szépen elkezdenék felújítani. Ami viszont döbbenetes, hogy már akár 4-5 hetes otthonlétünk után Sydney-be visszatérve szinte arconcsap minket a változás, konkrét felhőkarcolók tűnnek el és kezdenek el újra kinőni a földből, több km hosszúságú utak kapnak új burkolatot. És ami szinte hihetetlen, hogy nagyon sokszor ezeket az utakat éjjelente újítják fel, nem napközben, a csúcsforgalomban. Így is lehet. Egyébként jelenleg Sydney-ben majdnem annyi építési daru található, mint az egész Amerikai Egyesült Államokban összesen, ami azért elég durva és egyben mutatja a város őrületes fejlődést is. Hogy meddig tart ez a lendület, nos ezt jelenleg senki sem tudja, csak találgatások vannak. Sokan már évek óta kongatják a vészharangot, hogy hamarosan beszakad az ingatlanpiac az őrült magas áraknak köszönhetően, idén volt is egy kis megtorpanás, amire viszont már nagyon nagy szüksége volt a vásárlóknak, bérlőknek.

 20180322_141318.jpg

Még nyilván lehetne rengeteg mindenről mesélni, és remélem azért látható, hogy nem tipikusan az ‘Ausztráliában minden jobb’ szűrőjén keresztül próbáltuk Nektek bemutatni a különbségeket a két ország között. Mindkét ország csodálatos a maga nemében, mi mindkettőt nagyon imádjuk, és mindig hiányzik az egyik, ha éppen a másikban vagyunk.

Szeretettel,

Andi és Zoli

 

Kövess minket a Facebook-on, ahol rendszeresen posztolunk érdekességeket Ausztráliáról, Sydney-ről:

https://www.facebook.com/azausztralia/ 

Igen, van Insta fiókunk is, ott is igyekszünk szebbnél szebb képeket megosztani Veletek:

https://www.instagram.com/az_traveling/

28 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azausztralia.blog.hu/api/trackback/id/tr1014310265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szeme közé, laposan! 2018.10.19. 15:04:27

És, újabb utazás, hasonló? Mikor? ;)

Szabinho 2018.10.19. 16:56:22

külföldről hazatérve tényleg sokkoló az emberek (különösen a budapestiek) viselkedése
ami Ausztráliát illeti, rengeteg a nem ausztrál, akik viszont már a saját kultúrájuk szerint élnek. ez lehet sokszor megbotránkoztató is

AtoZ 2018.10.20. 01:06:17

@szeme közé, laposan!: Tazmánia, idén Karácsony! :)

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.10.20. 09:12:37

Kelet-Európában a net eleve az egyik leggyorsabb a világon.

Rooney Jackie 2018.10.20. 10:07:28

@maxval balcán bircaman: na, azert en hetfotol inkabb kiprobalom az australiait...

Scott Tenorman Must Die 2018.10.20. 14:03:25

ausztráliában van az az állatkert(?), ahol lehet koalát kézbe venni és simogatni?

ikaruss 2018.10.20. 16:44:26

6 hónapig voltam Sydney közelében, szinte mindenben megerősíthetem a posztolót.
Kösz a tárgyilagos leírásokat.

Hórukk 2018.10.20. 17:03:29

@maxval balcán bircaman: Igen, egyelőre még. Amíg a nemzet csőszerelője meg nem szerzi valamelyik nagy szolgáltatót. Szóval még most élvezd ki a gyors netet.

contractor 2018.10.20. 18:56:35

10 évig Melbourne-ben mindig sokkal nagyobb volt a téli fütésszámlám mint bármikor Mo.-on, és így is csak az autót sikerült igazán befűtenem munkába ment és munkából jövet. Az ország nagyszerű, az lakóházak katasztrófálisak.

contractor 2018.10.20. 19:05:35

@contractor: Annyit még, hogy Ausztráliában egy ház árának 80-85%-át a telek teszi ki és 10-15 százalékot a ház ami a telken áll. Igen egészségtelen arány. Meg is látszi a minőségen.

sutyerák 2018.10.20. 20:50:33

@Hórukk: már kelet-európa vagyunk bircuscu szerint? eddig azt gondoltam,hogy közép-európa, max. észak-balkán.

PiperPerabo 2018.10.21. 01:27:33

Nos, jómagam még nem voltam Ausztráliában, de szívesen megnézném. Ami egy kissé megszokhatatlannak tűnik, azok a legyek. Úgy jön át a filmekből, ( nem játékfilmek ) hogy az itthon, vagy inkább Európában megszokottnál sokkal, nagyon sokkal több van. Még tenisz közvetítéseken is lehet látni olykor, hogy a versenyző hadakozik velük. Ugyanakkor a bennszülöttek a legnagyobb nyugalommal hagyják az arcukon szaladgálni a kis nyavalyásokat. Ami persze teljesen érthető, de a mennyiségi becslést is alátámasztani látszik. Rémeket látok vagy van benne valami?

Chilly 2018.10.21. 01:31:38

@Scott Tenorman Must Die: A Taronga Zoo-ban volt ilyen lehetőség. Igaz, ez 2003-ban volt.

Larrikin 2018.10.21. 04:38:55

Rendkívül zavarónak éreztük a többes számú előadást, az utolsó bekezdéseknél az agyunkra ment.

Larrikin 2018.10.21. 04:44:41

@PiperPerabo: évszak és helyfüggő. A legyek számánál sokkal borzasztóbb az a kitartás, amivel az áldozatukat körüldöngicsélik. Az európai legyek sokkal jólneveltebbek.

Larrikin 2018.10.21. 04:53:23

@Szabinho: "ami Ausztráliát illeti, rengeteg a nem ausztrál, akik viszont már a saját kultúrájuk szerint élnek. ez lehet sokszor megbotránkoztató is"
Höhö, kinek?

Larrikin 2018.10.21. 05:01:59

@maxval balcán bircaman: "Kelet-Európában a net eleve az egyik leggyorsabb a világon."
Ausztráliában az a modell nem működik, hogy bekábelezzük a relatíve jómódú lakótelepeket, aztán meg a többi közeli háztömböt, mert nincsenek lakótelepek, de háztömbök se nagyon. A lakosság jórészt kertesházban, angol stílusú townhouse-ban vagy kisházas lakóparkocskákban él. Hálózatot építeni egész más kihívás, mint a római lakótelepen.

AtoZ 2018.10.21. 05:54:24

@PiperPerabo: Nem látsz rémeket, tényleg elég kemény, amikor megjelennek tömegesen a legyek tavasszal, nyáron, eléggé meg tudják keseríteni a szabadtéri pikniket. Része a szabadtéri élménynek. :)

AtoZ 2018.10.21. 05:55:37

@Larrikin: utólag is elnézésedet kérjük, hogy ketten vagyunk, és ketten írjuk a bejegyzéseket is. Azért reméljük (mindketten), hogy hamar kihevered az agyramenést.

Jossarian 2018.10.21. 09:47:44

Ot ev utan lefaraszt egy beszelgetes kovetese angolul, na itt hagytam abba az olvasast. Talan nem kellene ott/vagy egyaltalan elnetek.

AtoZ 2018.10.21. 10:36:31

@Jossarian: Köszönjük, hogy abbahagytad az olvasást. Ennyire bunkó, destruktív, értelmetlen, gonosz hozzászólást talán még nem is kaptunk. 'Talán nem kellene ott/vagy egyáltalán élnetek.' Amikor ezt leírod, felfogod egyáltalán, hogy mit írsz? Ha személyesen beszélgetnénk, tényleg képes lennél ezt a szemünkbe mondani? Komolyan döbbenet...

Jossarian 2018.10.21. 13:45:50

@AtoZ: vedd ugy, hogy szemelyesen beszelgettunk. Meg senki nem mondta nektek, hogy sehol nem vagytok otthon? Es ti sem vettetek ezt eszre??? Ezert szanalmas az egesz eletetek. Szar dolog, de ez van.

AtoZ 2018.10.21. 23:16:50

@Jossarian: szerencsere szanalmasnak egyaltalan nem erezzuk, egeszen jol elboldogulunk idekint. Ugyhogy akkor maradjunk ennyiben, a konstruktiv kritikakra nyitottak vagyunk, viszont az ilyen negativ, gonosz agymenesekre nincs szuksegunk, kerlek ezen iranyu hajlamaidat mashol eld ki. Koszonjuk.

Aranyalma Lap 2018.10.24. 09:50:14

tudom, hogy erős, de 10 év Ausztrália után egy tömör szavam van az országra: igénytelen. Nem sértésként mondom, sem nektek, sem az ott lakóknak. Azonban a régebbi generációktól eltérően nekünk van egy előnyünk: megvan a visszaút lehetősége. Egyébként sok sikert.

AtoZ 2018.10.24. 11:51:58

@Aranyalma Lap: igen, ertjuk, miert mondod ezt, es valoban van benne igazsag, bennunk is felmerult ez a gondolat tobbszor. Szerencsere azert valtozik az orszag, Sydney pl. elkepesztoen fejlodik. Ettol fuggetlenul a (feher) ausztral kultura nem lesz hirtelen ezer eves multu, a fogyasztoi tarsadalom sem fog hirtelen megvaltozni, szoval valoszinuleg a tovabbiakban is meg lesznek az 'igenytelenseg' okai. Es igen, ahogy mondod, mi szerencsere valaszthatunk, sot, akar az eletunk soran tobbszor is, hogy hol erezzuk magunkat jobban. Nagy elony.

szeme közé, laposan! 2018.11.04. 14:27:46

@AtoZ: fotó, videó, beszámoló szintén?

AtoZ 2018.11.05. 02:02:21

@szeme közé, laposan!: lesz, mindenkeppen. nagyon nagy az elvarasunk Tazzi iranyaban, mindenki odakat zeng rola... :))

Andrea Dakó 2018.11.16. 09:57:01

Kedves Zoli es Andi! Nagyon erdekesek es hasznosak az irasaitok, nagyon hasonlo az ertekrendunk!
süti beállítások módosítása