AUSZTRÁLIA A-TÓL Z-IG

Cápabőr és tűzoltófa a sziklahídon túl (Nagy Ausztrál körút, 6. hét, 05.05-05.11)

2017. június 17. 04:29 - AtoZ

Akkor ezennel újratervezés. Mivel túl sok időbe telik napról napra leírni a hetek eseményeit, amik aztán általában nagyon hosszúak, így azokat elolvasni sem kis teljesítmény. Mostantól csak az adott hét 4-5 legkiemelkedőbb történéseit / helyszíneit fogjuk bemutatni, a posztok végére pedig néhány érdekes képet fogunk beszúrni ömlesztve. A hatodik héten megtaláltuk Ausztrália (számunkra) legszebb strandját, álltunk a sziklákat ostromló tenger hullámai felett, sétáltunk az óriásfenyők lombkoronái között, Zoli megmászta a Tűzoltók Fáját, meglátogattunk egy halbőrdíszművest és a két óceán találkozásának helyszínét. Nem unatkoztunk. Lássuk ezeket a történéseket bővebben...

dscn6142.JPG

Tovább
1 komment

Sziklák, strandok és borok (Nagy Ausztrál körút, 3. hét, 04.14-04.20)

2017. május 08. 14:04 - AtoZ

Ausztrál körutunk harmadik hete egy jeles eseménnyel kezdődött: a születésnapommal (Z). Előző éjjel a kempingeket tartalmazó mobil app (Wikicamps) még elvezetett minket egy sűrű erdőn keresztül egy világvégi kis ingyenes szabadkempingbe, úgyhogy reggel megint kiváncsian keltünk, hogy na, vajon már megint hol vagyunk? Természetesen újra egy meseszép erdőben leltük magunkat, és bár az idő azért esőre állt, egy kis terepfutással kezdtük a születésnapi ünneplést. Igyekszünk ugyanis továbbra is megtartani a sportot a mindennapjaink részeként még az utazás alatt is, ami azért nem mindig könnyű, mivel az ősz Victoria államban tud egész csípős is lenni, különösen az éjszakák. Így reggel 10 fokban kikászálódni a kocsiból nem feltétlenül adja magától az érzést, hogy húúú, irány futni, kell hozzá egy kis önnoszogatás.

dscn2223.JPG

Tovább
Szólj hozzá!

A Nagy Kör (The Big Lap) - azaz indul az ausztrál körút!

2017. március 24. 15:23 - AtoZ

Az elmúlt hónapokban kissé csöndben voltunk, és aki ismer minket, az tudja, hogy ez olyan, mint amikor a kisgyerekek a nagy zsivajlás után egyszercsak csöndben maradnak egy szobában: tuti valami rosszban sántikálnak. És ez így is van. Ugyanis pár hónapja kitaláltuk, hogy 3.5 Ausztráliában eltöltött év után végre eljött az idő, hogy nekivágjunk az egyik legnagyobb bakancslistás álmunknak, azaz körbeautózzuk ezt az országot, kontinenst Pufival, a 17 éves 4x4-es kisbusszal. A terv az, hogy március 31-én elindulunk és 4 hónap alatt levezetünk nagyjából 20.000 km-t, amiből akár könnyedén 25-30.000 km is lehet. Habár már az országba való megérkezésünk óta dédelgettük ezt az álmot, komollyá csak 2016 novemberében vált. Akkor egy zúzósabb nap során Andi küldött egy sms-t Nekem (Z), hogy „márciusban induljunk el a Nagy Útra”. Én is és Andi is akkor már hónapok óta küzdöttünk a korábbról már jól ismert érzéssel, hogy bár szuper munkahelyünk van, a világ egyik legszebb országában, városában élünk boldog párkapcsolatban, de ez a tipikus 9-5-ig (ami az esetemben inkább 8-7, Andi esetében pedig gyakran 6-6-ig) tartó mókuskerék egyszerűen nem nekünk való. Még Sydney-ben sem. Pláne úgy, hogy pontosan tudjuk mennyi majdhogynem érintetlen természeti csoda vesz minket itt körül ezen a kontinensen. Ahogy azt a korábbi bejegyzéseinkből láthattátok, igyekeztünk megnézni annyi érdekességet, amennyit csak tudtunk Sydney-től 1000 km-re északra és délre, de a látványosságok java bizony mind messzebb van már, azokat nem tudjuk egy hosszú hétvége alatt meglátogatni.

20151226_084855.jpg

Tovább
12 komment