AUSZTRÁLIA A-TÓL Z-IG

Az első két hét az ozzi (hivatalosan nem) fővárosban, Sydney-ben (2013.10.18-31.)

2013. október 31. 13:56 - AtoZ

Azóta hogy megérkeztünk Sydneybe a napjaink az alapozással és a környékkel való barátkozással teltek. Sok barátunktól kaptunk itteni kontaktokat, amiket ezúton is köszönünk, hisz a beilleszkedésben és a újrakezdésben nagyon sokat segít. Az első hetek az impulzusok, ötleteket, tudnivalókat gyűjtésével, valamint többnyire városban lófrálással telt, illetve a neten nézelődtünk, lakást kerestünk.

A város továbbra is csodálatos, nagyon szédítően zsongó élet van, az emberek fesztiválokon vesznek részt, a parkokban találkozgatnak, sportolnak, sütögetnek családilag nagy vegyes társaságokban. A Bondi beach már most tele van fürdőzőkkel, sportolókkal. Hétágra süt a nap, ezerrel virágzanak a fák, tavasz van, nincs mese. Minden helyi mezítláb, legfeljebb pacskerban jár, rövidgatya, esetlen egy ujjatlan póló. Andi addig jutott, hogy néha már egy pulcsit levett, de biztos, ami biztos azért azt is mindig a táskában hurcolta, emellett a sál, mellény, farmer, cipő még pár napig alap szett volt (neki, Zoli a másik véglet, neki általában mindenhol melege van… jó pár vagyunk :)). 

Bondi beach, egy "csendes" tavaszi szombaton:

PA194038-W550.jpg

PA194049-W550.jpg

.

PA194057-W550.jpg

.

PA194054-W550.jpg

.

PA194051-W550.jpg

.

PA194041-W550.jpg

.

PA194043-W550.jpg

 

Azért az ittenieken is látszik, hogy nagyon örülnek a tavasznak a hosszúúúúú, hideeeeg, tél után, jajj szegények, néha még akár 10 fokra is lehűlt a levegő júliusban, hát lehet őket nagyon sajnálni. Se. Szóval nagy örömükben mindenki özönlik ki az utcára, és ünnepelnek ezt vagy azt, vagy bármit. Utazgatásunk közben így először egy sörfesztiválba botlottunk véletlenül, majd tészta fesztiválba. Pedig egyáltalán nem néztünk utána, hogy mi történik a városban... Ha már viszont így beleakadtunk ezekbe a programokba, ahogy kell, mi is belekóstoltunk pár dologba. Az őrületesen vegyes lakosságból, keveredő kultúrákból adódóan minden istenien ízletes. Rengeteg ázsiai, indiai, olasz, maláj konyha van, ugyanakkor magasabb színvonalú kiszolgálással és tiszta, gusztusos éttermekkel, másrészt pedig üde, friss hozzávalókkal. Árilag nem megfizethetetlen, ha az embernek keresete van, 10 dolcsi körül már szuperjókat lehet enni, persze azért itt is olcsóbban jövünk ki, ha magunknak főzünk. Ami jó hír, mert egyrészt Andi imád főzni, jókat, egészségeseket, Zoli meg imád enni, szintén jókat, egészségeseket… :)

A sörfesztivál:

PA194082-W550.jpg

A tésztafesztivál:

PA194061-W550.jpg

.

PA194073-W550.jpg

A St. James katedrális:

PA194076-W550.jpg

.

PA194077-W550.jpg

.

PA194080-W550.jpg

.

PA234103-W550.jpg

Egy "csöpp" hajócska a kikötőben (mondjuk az itt megjelenő tengerjárókhoz képest tényleg csöppnyi):

PA254146-W550.jpg

Egyébként kb. 4 napba telt, hogy már úgy ahogy kezdtünk helyrejönni az utazás és időeltolódás miatt. Már csak kétszer aludtunk el út közben a vonaton, meg a buszon. Ez van, ha a szervezet azt mondja hogy, na jó gyerekek, elég volt, hát akkor kikapcsol. :) Ebből kifolyólag egy jó tanács: érdemes Európából úgy utazni ide avagy innen haza, hogy az ember beiktat egy kb. két napos megállót valahol félúton (pl. Szingapúr, vagy Kuala Lumpur), hogy ne teljen közel egy hétbe az akklimatizálódás.

Aztán a hét elején nyakunkba vettük a várost és megnéztünk egy kecót, meg ellátogattunk egy magyar ingatlanügynökséghez. Meglepő módon ultrakedvesek voltak. Az egész cég kizárólag magyarokból áll, mosolygósak, nevetősek, segítőkészek, van aki 30 éve van kint, van aki csak 1-2 éve. Az ingatlanpiac itt egyébként elképesztően pörög, pedig valami elképesztően drágán lehet akár csak egy 1-2 szobás lakást is venni.

Aztán nagy szerencsénkre rögtön az első lakás, amit megmutattak nekünk azonnal beleszeretős lett, gyorsan ki is vettük és másnap beköltöztünk.

Íme egy-két gondolat általánosságban a lakáskereséséről Sydneyben. Turistavízummal el sem érdemes kezdeni, ha referenciád nincs - azaz nem tudsz megadni kontaktokat, akiknél korábban laktál -, plusz ha nem tudod megadni aktuális munkahelyed és főnököd lábméretétől kezdve minden fontos adatot, szintén felejtős. Ha mindez megvan, az arra jó, hogy ez alapján jól elbírálják, neked való-e a kecó és biztosan tudod-e majd fizetni, a másik 15-20 jelentkezővel egyetemben. Na, itt ez így megy. Az eladó a király, a vevő a gyufahordó, annyi van belőlük, mint fűszál a mezőn. Mindez ezért, mert hatalmas a kereslet. Ja, és jómagyar forintba nem szabad átszámolni a bérleti díjakat, mert akkor inkább egyből megy az ember a híd alá, hisz az idő jó, közbiztonság jó. Na jó ez csak vicc, de azért mégsem...

Árak: egy szoba bérlése egy házban vagy lakásban, megosztott fürdővel, konyhával, kb 170-200 AUD-tól indul. Stúdió 350-től, egy bútorozatlan két szobás lakás (ekkor se hűtőd, se mosógéped, meg semmi más) 400-tól, bútorozott 500+. Ezek átlagárak, persze lehet több, esetleg picit kevesebb, de nagyon függ a helyszíntől. A két szobát itt a “1 bedroom” jelenti, mert a konyha többnyire egyben van a nappalival. Ja, azt említettük, hogy ezek itt heti díjak, nem havik? :)

Aztán meg egyébként bútorozott kecót elég nehéz találni, 95%-ban bútorozatlanul adják ki a lakásokat. Egy bútorozatlan kecó alap berendezése pedig nagyon alsó hangon is 1500-2000 dolcsi, használt holmikból. Brutál.

Mi azért gondoljuk szerencsésnek magunkat, mert észak-Sydneyben, Cammeray-ban, gyönyörű helyen, szép kilátással egy kis öbölre, kellemes, bútorozott és fullosan felszerelt lakást szereztünk. Beleszerettünk. Még evőeszközök, serpenyők és törülköző is van, szóval vettünk egy tekercs budipapírt és beköltöztünk, ráadásul csak 3 hónapra kellett előre aláírni, így lesz időnk majd még körülnézni később, hátha találunk majd olcsóbbat is, egy csöppet jobb tömegközlekedéssel. :) Ha ezt kecót egyébként nem a már említett magyar ingatlanügynökségnél találtuk volna (Gregg and Kaufmann), pont esélytelenek lettünk volna kivenni. Így meg amikor kérdeztük, hogy akkor milyen papírok kellenek nekik, annyi volt a válasz, hogy „Papírok??? Pénzetek van, nem? Akkor fizettek, aztán költöztök!”. Ez nagy könnyedség volt nekünk, hiszen innentől kezdve nem kellett hosszú órákat/napokat tölteni az interneten keresgélve a kecókat, amiket aztán egy előre meghatározott időpontban lehetett volna megnézni (általában max 15 percre), ott helyben eldönteni, hogy érdekel-e, beadni rá a jelentkezést, reménykedni, hogy minket választanak, aztán csalódni, hogy mégsem (merthogy ugye nincs referenciánk), és aztán kezdeni előröl a folyamatot. Így nagyon hálásak voltunk az irodának, és a nagyon kedves munkatársaknak, akik aztán meg is hívtak az általuk kéthetente szerdánként tartott magyar közösségi vacsorájukra egy jó kis helyre. Maxiriszpekt nekik, de komolyan.

A kecónk:

PA224085-W550.jpg

.

PA224086-W550.jpg.

PA224087-W550.jpg.

PA224094-W550.jpg

Ezt a kilátást még alig hisszük el:

PA244119-W550.jpg

Az öböl meg 10 perc sétára:

PA244120-W550.jpg

.

PA244134-W550.jpg

Ezt a fát jól beépítették a teraszba:

PA244131-W550.jpg

.

PA244126-W550.jpg

Kedvenceink, a brutál hangú kakaduk:

PA244138-W550.jpg

Ezennel viszont újra gyalogbékák lettünk, azaz tömegközlekedünk, ami hosszú idő óta új élmény, tekintve, hogy Zolinak 17 éves kora óta, Andinak meg kb kb 20 éves kora óta mindig volt autója, de hát itt még nincs, és egyenlőre nem is lesz. Egyébként elég ok autókat lehet már 2-3 ezer dolcsiért kapni, de amíg nincs folyamatos, fix bevételünk, első körben két bringa beszerzése lett a cél.

A helyi “vatera” itt a “gumtree.com.au”, itt minden van, ami nincs, az is. Egyébként a használtcikk értékesítés nem akkora üzlet, mint otthon, itt amire már nincs szüksége az embereknek, pl. bútor, azt sokszor kirakják a ház elé, hívják a helyi önkormányzat ingyenes számát, akik jönnek és elpucolják. Esetleg le lehet adni a használtcikk üzletekbe, pl. Vinnies-be, ahol potom pénzért beveszik, és kis haszonnal továbbadják, elsősorban a „rászorulók” számára.

Azért értek minket bürokratikus meglepetések, általában a legmeglepőbb helyeken. Arra például abszolút nem számítottunk, hogy a vodafone rendszere összeköttetésben van a központi kormányzati vízumoldallal, így nem sikerült olyan SIM kártyás csomagot vennünk, amit szerettünk volna, pedig nem kellett hozzá hűségnyilatkozat sem. Mivel még nem volt meg a tanulóvízumunk, a turistavízumra nem adták ki a SIM kártyát, csak prepaid megoldást vehettünk volna. Mindegy, átballagtunk egy másik szolgáltatóhoz, ahol volt számunkra jó prepaid ajánlat, így lett helyi számunk és mobil netünk is, de előfizetéshez legalább 3-4 hónapja már itt kell, hogy legyünk Ausztráliában, és a vízumunknak is minimum még 4 hónapra kell, hogy szóljon.  

 

Aztán még mik történtek, lássuk csak. Jaigen, a héten nagyon szociálisak voltunk. Egy nap találkoztunk egy ausztrál arccal, AJ-vel (Lanka, nagyon köszi a kontaktot!!!!), aki elvitt minket egy szuper öbölbe (Balmoral Beach) és a parton elköltöttünk egy isteni, de kicsit luxusebédet közvetlen a parton (pár napi költségvetésünk ráment, de megérte). Körbejártuk Vele a környéket, így kicsit közelebb kerültünk ahhoz, hogy hol is lakunk és hogy is néz ki az Észak-Sydney régió. AJ egyébként elképesztően kedves és segítőkész, nem tudjuk, hogy ez annak köszönhető, hogy mi is ultrakedvesek vagyunk-e :), vagy csak egyszerűen önmagától ilyen jó fej, de tényleg arany ember.

Új kedvenc strandunk, Balmoral beach:

PA234100-W550.jpg

.

PA234102-W550.jpg

Aztán a másik este egy magyar csapattal vacsoráztunk, csevegtünk egy klubban, volt egy vacsorameghívásunk Andi szintén ausztrál barátnőjénél, Ann-nél is, akinél idén júliusban laktunk kicsit, illetve találkoztunk egy magyar származású keramikus művésszel is, aki mintegy 24 éve él itt, és még egy szintén magyar, de több éve itt élő lány barátunkkal is. Rengeteg benyomást, ötletet, energiát szereztünk ezekből a találkozásokból. Kifejezetten kedves, segítőkész, életvidám emberek vesznek körül bennünket, ami azért nagy öröm.

A Magyarok Sydneyben Facebook oldalhoz csatlakozva sok infóhoz, programlehetőséghez jutunk. Így esett, hogy egyik nap elmentünk egy ügynökséghez, érdeklődni milyen lehetőségek vannak itt oktatás, munka terén. Ahogy beléptünk egy magyaros akcentusú kedves “hello” fogadott. Ő volt a tulaj. Péter, a magyar „srác”, aki a céget mintegy 10 éve alapította és azóta is sikeresen vezeti. Szakácsként kezdte, aztán miből lesz a cserebogár... És igen, ő is segítőkész volt, pedig hamar kiderült, hogy mi nem valószínű, hogy ügyfelei leszünk, mivel ők „internship” munkákat értékesítenek (elsősorban ázsiaiaknak), amikért nemhogy nem fizet az adott cég egy vasat sem, de még a munkavállalónak kell fizetnie a cégnek, hogy ott dolgozhasson. Mi azért szeretnénk pénzt is kapni a munkánkért… :)

 

Az újabb hétvégi programunk azzal telt, hogy piacoltunk. Megnéztünk pár garázsvásárt (egy honlapon követhetően, előre megadott címeken kirámolnak a ház elé a tulajok és eladják amit csak tudnak), majd megnéztük a kéthetente földből kinövő tematikus piacot, Kirribillit. Ott is van minden mint a búcsúban. Nagyon élveztük, különösen Andi… :)

Séta közben találtuk:

PA264158-W550.jpg

Ezt meg az egyik garázsvásáron:

PA264161-W550.jpg

Ez meg séta közben a kilátás a városra:

PA264164-W550.jpg

Rózsadomb? Ugyanmár... :)

PA264165-W550.jpg

Garázsvásár:

PA264166-W550.jpg

Egy öböl az ezerből:

PA264167-W550.jpg

Nem kiállítási darab, ezzel érkezett az egyik emberke:

PA264173-W550.jpg

Mi a furcsa a képen? Talán az, hogy nincs éppen túl sok kerítés... :)

PA284182-W550.jpg

Még egy öböl:

PA314203-W550.jpg

Öbölparti kávézó:

PA314210-W550.jpg

.

PA314218-W550.jpg

.

PA314219-W550.jpg

Vasárnap lazításképpen elmentünk új helyi barátunkkal, AJ-vel edzeni egy pöpec konditerembe. Leesett az állunk. Két szint, tetőterasszal, kilátás a Harbour Bridge-re, szauna, gőz, mintegy 20 futópad és hasonló számú top kategóriás gépek, rengeteg súlyzó, kettlebell szettek, egy kb 70 négyzetméteres terem szervezett óráknak és jógának, egy spinning terem. Az öltözők külön-külön 60 négyzetméteresek, szóval van ott tér, jó szellőzés, friss levegő, természetes fény. Ettől azért voltunk elhűlve - főleg Andi, mert ő imádja is a konditermeket - otthon bizony ritka jót találni, megfizethető áron, olyan vendégkörrel akik edzeni, nem pedig puccoskodni járnak.  Mindez olyan áron, amit Andi kb. 15 éve okosba fusizott bérletért fizetett, azaz mintegy 3000Ft-nyi pénz hetente a korlátlan kombinált bérletért. Persze lelkesen becsatlakoztunk a profi edző haverokhoz és mosolyogva széthajtottuk magunkat, másnap még a kiskanalat is nyögve emeltünk fel a reggelinél.

A legújabb öröm – miután kissé macerás a buszozás a környéken – hogy lőttünk a gumtreen két patent tárcsafékes mountain bike-ot, potom pénzekért, ugyanis mint megtudtuk, használt bringákból dunát, vagyis itt inkább tengert lehet rekeszteni, meg aztán használtat nem fog venni egy igazi ozzi. Mostmár semi sem állhat az utunkba! Csupán emlékezni kell, hogy bal oldalon megyünk, igen bal oldalon megyünk... :)

Andi és az új bringa:

PA284185-W550.jpg

.

PA294190-W550.jpg

Zoli bringája, ami bár sehol sincs az otthoni Rockrider 9.1-eséhez képest, de árban is jóóóóóval olcsóbb volt (konkrétan olcsóbb, mint otthon):

PA314226-W550.jpg

És az ünneplésünk, hogy végül megkaptuk a student visa-t és vele együtt a munkavállalási engedélyt is!!! :)

PA304200-W550.jpg

Ma pedig az egész város Halloween lázban égett:

PA314225-W550.jpg 

Folyt. köv.!

 

U.i.: aki esetleg nem ismerne minket személyesen vagy közvetlenül, és azt gondolja az olvasottak alapján, hogy „na, ezeknek is csak megszületni volt nehéz!”, azoknak majd egy külön bejegyzést fogunk írni, hogy milyen áldozatokat, nehézségeket és kockázatot vállaltunk magunkra ezzel az ausztrál „kalanddal”, úgyhogy megköszönjük, ha a fórumtrollok máshol keresnek maguknak helyet beszólni… Köszi! :)

U.i.2.: nem, nincs kolbászból itt sem a kerítés, és igen, továbbra is IMÁDJUK Magyarországot! Csak a miheztartás végett... :)

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azausztralia.blog.hu/api/trackback/id/tr915607893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

micsoda? 2013.11.01. 14:02:44

Ó, teljesen besárgultam. Először is, mert nagyon remek irás, aztán csodás fotók, aztán meg kedvesek az ottani ügyintézők. Az már csak hab a tortán, hogy jön a nyár:)

AtoZ 2013.11.02. 02:58:26

@micsoda?: :) köszönjük. mármint nem a besárgulást... ;) az ügyintézők egyszerűen döbbenetesek. Volt olyan, hogy az elektromos művekkel beszéltünk telefonon, és a végén már azon dumáltunk, mialatt a rendszer fogadta az adatmódosításokat, hogy bizony, mennyi kódot és jelszavat kell megjegyezni manapság. Teljesen emberien, normálisan, élettelien...

Ildikó Vasvári 2013.11.02. 21:08:52

Na jol van akkor, eddig minden rendben.

Edina Forian 2014.06.04. 07:37:27

Sziasztok!
az u.I. Megjegyzes erdekelne ha megosztanad olyan ertelembe, hogy igen is milyen problemak merultek fel, mit tudtatok volna a mostani tapasztalattal másképp csinálni. Mi egy 6eves gyerekkel akarunk neki vagni, igy oktoberben. nagyon hallas lennék pár, a ti szemszogetegbol latott információra. erdekelne milyen problemaitok keletkeztek még Mo-on? Mért kellet osszehazasodnotok? Ti akartatok vagy a vizum? a blogbol azt olvasom a student visa-t kesobb kaptatok meg mint ahogy kimentetek? Kérlek irj ha van idod. Azt kivanom nektek, hogy minden úgy alakuljon ahogy azt ti szeretnetek es mind azt probléma mentesen. udv Edina
e-mail. : forian.edina10@gmail.com