AUSZTRÁLIA A-TÓL Z-IG

Ausztráliába mentünk, mesterségünk címere...

2013. december 17. 12:14 - AtoZ

Utolsó bejelentkezésünk óta sok idő telt el, és nem unatkoztunk egy percet sem (mondjuk unatkozni egyébként sem volt sose szokásunk). Ami most itt velünk történik az bizony életmódváltás a köbön, vagy akár a tizediken. A célunk ezzel a bejegyzéssel az, hogy elmeséljük mi változott az eddigi életünkhöz képest – lényegében minden – és mit is csinálunk itt, immár nem turistaként...

Szóval lehet, hogy a Facebookos képekből, izgalmas blogbejegyzésekből úgy tűnhet, hogy minden csupa szép és jó, és igazából mindenféle megerőltetés nélkül megy itt minden, de talán nem árulunk el nagy titkot, hogy azért ez közel sem így van. Egy új országba költözni, nulláról indulni finoman szólva is kihívásokkal teli. Egy ilyen döntés bizony nagyon sok türelmet, rugalmasságot, figyelmet és legfőképpen alázatot igényel. Legyen otthonról szinte akármennyi tapasztalatod, gyakorlatod valamilyen területen, egy új országban így is úgy is a legkisebb láncszem vagy a gépezetben. Helyi tapasztalat nélkül csak a gyufahordó egy új szakmában, új országban. Végzettségünk alapján mindketten közgazdászok vagyunk, viszont mindkettőnk önéletrajza igen színes, mert sok olyan dolgot csináltunk már eddig is, amiknek első blikkre – meg másodikra sem sok közük van egymáshoz, de ez egy másik sztori. Ráadásul a közgazdász tipikusan egy olyan végzettség, amire sokan kapásból azt mondják, hogy „aha, tehát akkor semmihez sem értesz…”. Ami otthon egykor egy nívós végzettség volt, mára inkább egy kissé lesajnáló mosolyt csal az emberek arcára, különösen itt kint Ausztráliában. Úgyhogy ha már így hozta a sors, akkor úgy döntöttünk (egészen pontosan más lehetőségünk egyelőre nem lévén :)), hogy első körben azzal fogunk pénzt keresni, amivel csak tudunk. Komoly elhatározás, ugye? ;) Úgyhogy akkor következzen egy kis bemutatása a hétköznapjaink dolgos oldalának, először Andi, majd utána Zoli „billentyűzetéből”.

 2013-12-06 07.18.24-W1200.jpg

 

Andi, avagy „Egy csirkés snicccel rendel!”

Az egész nagyon viccesen indult. Kezdjük az ősrobbanástól, milyenek a véletlenek. Elmenetem egy konditerembe a közelünkben. Ott beszélgettem az egyik recepcióssal, egyébként angol lánnyal, kérdezte mikor jöttem, milyen munkát szeretnék. Miután egy ideje azt találtam ki, hogy szeretnék bariszta (kávépincér?) lenni, mondtam, hogy vendéglátásban, elsősorban kávézóban dolgoznék. Erre rögtön megadta egy vendégük számát, aki olasz és egy helyes kis kávézója van a sarkon. Pierot-t meg is kerestem másnap, hát neki épp nem volt szüksége emberre, de gyorsan felhívta egy barátját, aki egy olasz étterembe keresett felszolgálót. Másnap már ott is voltam egy próbanapon. Az ajtóból már hangosan úgy fogadtak, hogy “ja hát te vagy Pierot barátja, gyere, milyen kávét kérsz”. Két perc múlva teraszon csevegve a főnökkel azon kaptam magam, hogy van munkám. Már a menedzserrel azt beszélték a fejem felett, mikor jöjjek, olyan kérdés nem volt, hogy akarok-e. Jövök és kész. A hely 50 éve üzemel, ikonikus eleme a városnak, bármelyik tősgyökeres itteni barátunknak említettük a hely nevét, egyből vágták melyik is az.  Az alsó szint a kávézó rész, sütikkel, szendvicsekkel, kávékkal, két ősrégi flippergéppel, a felső szint pedig az étterem rész, ebéd és vacsora felszolgálással.

2013-11-26 14.52.31-W1200.jpg

2013-11-26 15.09.44-W1200.jpg

2013-11-26 15.10.17-W1200.jpg

2013-11-26 14.52.19-W1200.jpg

Azóta részmunkaidőben ugyan, de van munkám és szépen tanulom, mit hogyan csinálnak. Egyik nap a kávézóban dolgoztam reggel fél 7-től. Hajtás volt reggeltől, majd beindult az üzlet az étteremben is, így jolly jokerként oda is felküldtek pörögni kicsit. Jobban beleláthattam milyen összetett a meló egy ilyen helyen. A vendégek hiper kedvesek, sokan közülük törzsvendégek. Van, aki 33 éve rendszeresen ide jár, és mindig ugyanazt eszi. A hely specialitása a „Cheese schnitzel”, valamikor az utcán a sarokig állt a sor érte. Egy nagy tányérnyi méretű hús, rajta bolognai szósz, plusz egy kis ráolvasztott sajttal. Egyszer kipróbáltam, aznap kétszer is ettem belőle, és még Zolinak is maradt. Durva cucc.

Egyik reggel korán mentem be, hogy a reggeli nyitásnál már ott lehessek, és mivel aznap Zoli is dolgozott, így újabb első élményként reggel 5.30-kor együtt sétáltunk a másfél kilométerre lévő buszmegállóhoz, mert ilyen korán nálunk még nem jár semmi. A szokatlan élmények közé tartozik még, hogy bújjuk a menetrendeket és kalkulálunk, buszozunk, vonatozunk, hajózunk. Nekünk ez új, ahogy írtuk korábban, otthon sok éve már a „seggünkhöz nőtt az autó” mindkettőnknek, egy ennél jóval kisebb városban is.

Mostanra beállt melyik napokon dolgozom, ha persze kell, beugrom mások helyett is. Nagyon szeretem, a kis koszos olaszos, űber rendetlen, kézzel lábbal olaszul csevegő kollegák és a végtelen olasz zenéknek köszönhető egyedi hangulatot. Édes őskáosz az étterem charm-ja, de ez a hely így szerethető. A higiénia szó értelmezése is egyedi, de erről nem nyitnék külön bekezdést sem, hisz aki dolgozott már vendéglátásban bárhol is, biztos látott már ennél különbet is.

2013-11-26 15.09.17-W1200.jpg 

2013-11-26 15.14.40-W1200.jpg 

Zoli, avagy „hadd visítson az a csiszológép, száguldjon a targonca!”

Hogy azonnal a lényegre térjek: gyakorlatilag az elmúlt kb. 14 évnyi munkavállalásaim során 80%-ban számítógépen végzetem a feladataimat – legyen az értékesítés, marketing és projectmenedzselés, operációvezetés vagy akár üzletfejlesztés. Azonban már egy jó ideje felmerült bennem, hogy hiányzik a munkáimban az, hogy valami kézzelfoghatót csináljak, ne csak egy számítógép előtt ülve varázsoljak a számokkal, szavakkal, diagramokkal. Na, hát nesze nekem, ezt most nagyon megkaptam idekint. (erre szokták talán azt mondani, hogy "vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még teljesül...") :)

Úgy kezdődött az egész, hogy egy itteni magyar barátunk segítségével, szinte rögtön a munkavállalási vízumom megkapása után el tudtam kezdeni dolgozni Sydney egyik legismertebb hétvégi kézműves piacán (The Rocks Market), mint piacépítő és bontó. Ez a gyakorlatban a következőt jelenti: szombaton hajnal 3-kor kelés, még csipás szemekkel bringárapattanás (olyan korán még nem igazán járnak buszok), és 4-re már a helyszínen levés. Azt azért még tegyük hozzá, hogy mióta megvettük a bringáinkat kiderült, hogy Syndey egy frankó hullámvasút, azaz 20 méternél hosszabb  sík felület nincs sehol, vagy lejt az út, vagy emelkedik. Nem kicsit. Úgyhogy legyen bár akármilyen korán, eszembe sem jut meginni a munka előtt egy kávét, hiszen az első 200 méteres emelkedő után a pulzusom már a Guiness rekordok könyvében. Koffein, ugyanmár… De térjünk csak vissza a munkához. Szóval a piac előtti területen reggel 4-kor apró csíkos szemekkel ott sorakozunk 8-an, 10-en, 12-en, hogy elkezdhessük felépíteni a piacot. A csapat nagyon vegyes, kiskanálnyi magyar, egy csipetnyi indonéz, néhány gerezd ausztrál, igazi multikulti vegyessaláta. Az indonézeket már egyre jobban értem, az ausztrálokat még mindig nem, habár ugye elvileg nekik az anyanyelvük az angol... Azért szar lehet nekik, hogy a saját országukban alig értik őket az itt dolgozók...

Hogy miből is áll egy ilyen piac felépítése? Nos, úgy kezdődik az egész, hogy lezárjuk az egyik legismertebb sydney-i utca egy részét (George street). Így néz ki az utca a kezdet kezdetén:

PB104461-W1200.jpg

PB084411-W1200.jpg

 

Aztán egyszer csak mindenki nekiindul, és szorgalmas kis hangya módjára elkezdünk kipakolni a raktárból: rácsok, oszlopok, sátorponyvák, napernyők, asztalok, állványok, miközben szépen elkezd feljönni a nap.

PB094412-W1200.jpg

PB094413-W1200.jpg

PB094417-W1200.jpg

PB094416-W1200.jpg

PB094421-W1200.jpg

Aztán úgy 5 óra komoly csapatmunka és meg nem állás után, táráááá, már kész is a piac:

PB094424-W1200.jpg

PB094415-W1200.jpg

PB094425-W1200.jpg

PB094427-W1200.jpg

PB104450-W1200.jpg

2013-11-02 09.24.54-W1200.jpg

2013-11-02 09.23.56-W1200.jpg

Legelőször, amikor ezen a piacon voltam még nyáron, nem hittem el, hogy ezt a kb. 400 méter hosszú óriási sátrat minden hétvégén fel kell építeni majd lebontani. Az első építésemnél és bontásomnál persze bolyongtam a mint gólyafos a levegőben, ráadásul szinte minden nálam tapasztaltabb munkatársam nekem osztotta az észt, hogy ezt így fogd meg, azt úgy szoktuk csinálni, és persze ezek az utasítások sokszor egymásnak ellent mondtak. Sebaj, azért 2-3 alkalom után már ráéreztem, hogy mik a feladatok, melyik részfeladat mi után jön. Egyébként nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy mennyire fontos egy ilyen munkánál a csapatmunka, ráadásul egyik-másik részfeladat veszélyes is tud lenni, így nagyon oda kell figyelni egymásra, nehogy valami sebesülés történjen, például amikor a nagy sátorponyvákat vesszük le a helyükről.

 

A piac felépítésével reggel 9 körül szoktunk végezni, mivel 10-kor már özönlenek a turisták a környékről. Egyébként az, hogy ilyen korán végzünk, még kifejezetten tetszik is, habár ha van valami, amit utálok, akkor az a koránkelés, a hajnal 3 óra pedig azt gondolom, hogy a szótárakban leginkább a „pék” kifejezés mellett szerepel, de semmiképpen sem a „normális ébredési időpontnál”. Viszont így reggel 10-re már otthon is vagyok (egy újabb „laza”, vagy inkább tüdőkiköpős 30 perces bringázás után), jöhet a reggeli, egy kis fél órás pihi, és folytatódhat a szombat immár teljes szépségében.

A bringaút hazafelé, csak hogy azért ne sajnáljatok már annyira, hogy jaaaj, szegéééény Zoli, mennyire nehéz lehet neki hazatekerni (öööö, vagy senki sem sajnált egyébként se? na mindegy...:) :

 

 

A piac lebontásának vasárnap délután 6-kor állunk neki, és az egy fokkal gyorsabban megy, általában már este 9, fél 10-re végzünk is. A nagy sátorponyvák leszedése azért elég komoly csapatmunkát igényel, de nagyon jó nézni és tapasztalni, ahogy a 4-5 fős csapatok működnek együtt, ahogy mindenki tudja a dolgát, a helyét. Látszik, hogy nem tegnap kezdték el ezt az egész piacépítősdit (tizeniksz éve nyomják már az ipart egyesek).

PB104455-W1200.jpg

PB104456-W1200.jpg

PB104459-W1200.jpg

PB104457-W1200.jpg

PB104460-W1200.jpg

PB104458-W1200.jpg

Szóval izgalmas és érdekes munka, ráadásul 20 dolláros órabért fizetnek, ami itt nem számít rossznak egy képzettséget nem igénylő munka esetében.

 

Mivel ez a piacos munka csak a hétvégémből foglal el egy kis időt, az MBA képzésem meg hétfőn és kedden van, ezért szerdától péntekig még szerencsére tudok vállalni munkákat, amivel kitölthetem a heti 20 órás munkavállalási engedélyemet (mivel az én nevemre szól a tanulóvízum, ezért én csak ennyit vállalhatok, Andi viszont „társvízumosként” 40 órát is…).  

És akkor jöjjön talán még a piacépítésnél is nagyobb meglepetés: szóval a maradék időben konkrétam padlót burkolok, csiszolok, parkettát fektetek itteni magyar származású padlóburkolókkal. Na, ezt azért bárki mondta volna nekem mondjuk egy évvel ezelőtt, minimum kiröhögöm, vagy szó nélkül faképnél hagyom. És tudjátok mit? Élvezem! :) Mondjuk eleinte elég kétbalkezes voltam minden szerszámmal, de azért mostanra kezdek egyre jobban belejönni, már több fajta gépet kezelek, amiknek még szinte a nevüket sem tudom, csak a „gúnynevüket”: nagygép, kisgép, poli, szender, multi, orbit, ésatöbbi, ésatöbbi.

A másik dolog, ami nagyon izgalmas ebben a munkában, hogy olyan helyekre kapok bebocsátást, ahova valószínűleg egy jó ideig még nem tudnék magamtól eljutni. Konkrétan több millió dolláros lakásokba, házakba, olyan kilátásokkal, amiket eddig csak filmekben láthattam. Néhány szerényebb példát mutatnék is:

2013-12-06 14.55.05-W1200.jpg

2013-12-05 10.10.19-W1200.jpg

2013-11-05 07.33.09-W1200.jpg

2013-11-05 09.57.06-W1200.jpg

Azért brutál fárasztó munka tud lenni, különösen egy lerobbant állapotban levő padlózatnál, viszont amikor kész van, zseniális érzés végignézni a tükörfényes padlón, úgy, hogy tudod, megdolgoztál érte. Konkrétan ez az az érzés, ami a laptopnyűvő munkáknál mindig is hiányzott: a konkrét, kézzelfogható eredmény. Na, hát ez itt megvan a javából. A másik érdekes dolog, hogy mivel több része ennek a munkának igazából automatikus, és nem igényel a munkavégzés közben gondolkozást, így ezt az időt az agyam arra fordíthatja, amire csak akarom, azaz el tudok elmélkedni a céljaimon, a terveimen. Így bár a nap végére szinte mindenem fáj, de mégis elégedett érzéssel megyek haza, érezve és látva, hogy volt eredménye a napomnak. Azon gondolkoztam, hogy minden agyalós, számítógépes munkát végző menedzsernek heti minimum fél-1 napot ilyen jellegű munkával kéne töltenie, egészen biztos, hogy sokkal kevesebb burnout szindrómában (kiégésben) szenvedő ember járna pszichológushoz.

És akkor hadd büszkélkedjek el néhány munkámmal. Komolyan, öröm rájuk nézni... :)

Előtte:

2013-11-13 10.34.07-W1200.jpg

2013-11-14 09.55.52-W1200.jpg

... és utána:

2013-11-21 14.47.54-W1200.jpg

Egy másik lakás, meló közben és utána:

2013-11-28 10.22.15-W1200.jpg

2013-11-29 16.34.08-W1200.jpg

Hát nem csodás? :) 

Szóval egyelőre ezekkel a munkákkal töltjük napjainkat, és mostmár azért eljutottunk oda, hogy kb. megkeressük a kiadásainkat. Azaz még félre nem tudunk rakni, de terveink szerint 2-3 hónapon belül már oda is eljutunk (plusz még ugye Zoli sulijának a következő trimeszterének a költségét is ki kell termelnünk hamarosan).

 

Ebből talán látható, hogy ha valaki tényleg akar idekint dolgozni, és nem esik le a fejéről a korona, akkor az bizony fog tudni. Viszont az is tény, hogy pl. egyedül azért nagyon nem lenne könnyű kitermelni az itteni költségeket, párban viszont közel sem lehetetlen, természetesen még gyerek nélkül. Sok itteni magyar ismerőseink már kisgyerekkel jöttek ide, és úgy dolgoznak azon, hogy kitermeljék a megélhetésüket, nekik azért jóval nehezebb dolguk van, és minden tiszteletünk az övék, mi azt valószínűleg már nem vállalnánk…

 

A következő bejegyzésünkben immár vissza fogunk térni az itt töltött napjaink könnyedebb oldalára, hiszen továbbra is fantasztikus helyekre tudunk eljutni, és egyre több kedves, barátságos és elképesztően segítőkész barátra teszünk szert, akik legalább egy icipicit könnyebbé teszik az otthoni barátaink hiányát. Folytköv hamarosan!

27 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azausztralia.blog.hu/api/trackback/id/tr145696073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magyar Vitéz · http://objektivmagyarsag.blog.hu 2013.12.18. 00:17:50

klassz, jo arc vagy. ha minden magyar ilyen szorgalmas
es jo arc lenne, stadionepito orban viktornak eselye sem lenne felhulyere venni a nepet, es
semjen meg a kover is elmehetne padlot burkolni valami melegebb eghajlatra.

AtoZ 2013.12.18. 07:37:43

@Magyar Vitéz: Köszönjük a dicséretet kedves Magyar Vitéz!
Viszont lenne egy tiszteletteljes kérésünk: ebbe a blogban kérlek ne kezdjünk el politizálni. Habár természetesen nekünk is megvan a véleményünk az otthon történtekről, itt inkább az a célunk, hogy új élményeket tapasztaljunk, és azt megosszuk másokkal is, nem akarunk pálcát törni senki és semmi felett. Köszi a megértést! :)

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2013.12.18. 08:58:22

Na, ez egy jó írás, nem ilyen tipikus, deszarvótitthon-kinntmegmindenfasza cucc :)
Szóval az jön le, hogy dolgos emberek, értelmesek.

studkell 2013.12.18. 09:36:23

Tetszik a poszt, szorgalmasak vagytok, kitartóak, most kedvet is kaptam kivándorolni Ausztráliába. (Egy apró megjegyzés: "had visítson az a csiszológép"-nél és a "had büszkélkedjek el néhány munkámmal" résznél helyesen: "hadd". A "had" kicsit mást jelent. :)) Sok sikert odakint!

Luighi 2013.12.18. 10:56:03

@studkell: és még van jó néhány "magyartalan" mondat. Sajnos (remélem ezek csak figyelmetlenségből adódtak ;-D)

Egyébként tetszik az írás.

Ha sok a szabadidőd, esetleg javaslom a tőzsdét, már csak amiatt, hogy 2 sikeres ausztrál tőzsdést "ismerek". Az egyikkel könnyen(?) találkozhatnál Sydney-ben, Ő Joe Cross(A Kövér, beteg és majdnem halott c. filmje is nagyon klassz érdemes megnézni). A másikkal meg nekem van nagyobb esélyem találkozni, Ő Magyar Róbert aki csak élt "downunder vidéken", és most az óhazában él.

Sok sikert kinn és az itthonról, vagy a máshonnan olvasóknak is.

wombat wombatovics wombatow 2013.12.18. 11:07:17

Kinel csiszolsz? Csak azert kerdezem mert en is igy kezdtem annak idejen, hajj a regi szep idok... Kornel, Norbi esetleg Tibi?
Szinte minden Sydneybe kivandorlo magyar vegigmegy a padlocsiszolo korszakon :-) Kesobb majd amikor beindul a sajat bizniszed es kezd menni a szeker, fatyolos szemekkel fogsz visszanezni a kezdeti gyotrelmes idoszakra. Egyetlen szo fejezi majd ki a gondolataidat: megerte!

Koori 2013.12.18. 11:12:25

Zsír, én is csiszoltam (illetve próbáltam) az elején, pont 10 éve...

Kohn Troll (Altdel) 2013.12.18. 12:07:06

Nem akarok nyelvtan náci lenni, de mindketten rosszul írtátok (Andi is, Zoli is), és nagyon sokan mások is rosszul írják máshol: annak nincs értelme, hogy "had csináljam". Annak van, hogy "hadd csináljam".

A "had" is értelmes szó, de katonai jelentése van (lásd: hadsereg). Amikor felszólításként használod, hogy "hadd legyen úgy", akkor két d-vel kell írni, azt hiszem, hogy a "hagyd, hogy úgy legyen"-ből rövidült "hadd" alakra.

Bocs, hogy beleugatok, még nem értem a poszt végére, de azt szeretném, hogy elöl legyen a hozzászólásom, hogy elolvassák olyanok is, akik szintén rosszul írják.

*Hadd* tanuljanak belőle. :)

Még egyszer bocs a belekotkodácsolásért. :)

Kohn Troll (Altdel) 2013.12.18. 12:09:06

@studkell: köszi, Téged is csak most olvastalak. :)

Kohn Troll (Altdel) 2013.12.18. 12:16:33

No, és akkor most érdemben is hozzászólok, nem nyelvtankodok.

Tényleg tök jó látni, hogy akartok és tepertek, ügyesen csináljátok! A közgáz végzettséget valóban lenézik erre felé, valószínűleg azért, mert korábban az összes ázsiai ilyen végzettséggel próbált betelepülni.

@Zoli: mit tanulsz? Ha értékesítésben van tapasztalatod, akkor célszerű lenne a magyar tapasztalatod mögé tenni egy ausztrál papírt. Azt csinálod?

@Andi: a részmunkaidős pincérkedés mellé keresel még más elfoglaltságot (munkát) is?

És még egy kérdés mindkettőtökhöz: milyen nyelvtudással vágtatok neki? 4.5-ös ielts vizsgával van remény egy kétgyerekes anyukának munkát találnia?

sge · http://monstercrash.blog.hu/ 2013.12.18. 12:30:15

Sziasztok, tök jó olvasni a lelkesedésetek, mi 189-es Permanent Visa birtokában január közepén megyünk, csak Brisbane-be.
Mi 1 db 6,8 éves gyerekkel vágunk neki, úgyhogy a ti kalandjaitokhoz még hozzá fog adódni a lányom iskolakezdése és történetei.

@Kohn Troll (Altdel): bár a kérdést nem nekem szántad, azért remélem nem haragszol meg: 4,5-ös IELTS-szel szerintem a vízum is kérdéses, nem csak a munkavállalás. Ha meg kiértél, senkit nem fog érdekelni a papírod, csak az, hogy meg tudsz-e szólalni, illetve érted-e, hogy mit mondanak. Mindez tetézve az ausztrál és/vagy ázsiai és egyéb akcentussal. Az meg megint egy adalék, hogy az ausztrál vízum nagyon sokba kerül, a kiutazás, életkezdés szintén. Nem egy Anglia vagy Németország, hogy kimész egy fapadossal, aztán ha nem működik, hazajössz.

Kohn Troll (Altdel) 2013.12.18. 13:17:03

@sge: Köszi a választ. A vízum (PR:)) már megvan, nekem jobban megy az angol - egyelőre - mint neki. :) Én már kint vagyok Melbourneben, csak a kérdés, hogy az asszony hogy fog munkát találni. Könnyebb lenne anyagilag, ha ő is dolgozna. Egyébként nálunk is pont 6 és 8 évesek a gyerekek. :)

arizmendi 2013.12.18. 13:32:06

közgáz diplomával padlót csiszolni, meg pincérnősködni? ezért kár volt kimenni, ilyen munkák itthon is találni

micsoda? 2013.12.18. 14:18:43

Nagyon remek, jó hangulatú irás ismét. Remélem marad itthon is ilyen páros, mert akkor bizakodva nézhetek a jövőbe:)
A képekért külön köszönet. Érdekes a padlózás. Földre, nem betonalapra történik a padló lerakása?

Reggie 2013.12.18. 16:01:01

Egyre jobb ez a kozgaz. Mar nem csak magyarorszagon lehet beloled pincer.:)

AtoZ 2013.12.19. 03:45:49

@studkell: Köszönjük, javítottuk!

AtoZ 2013.12.19. 03:54:02

@Luighi: Amatőr bloggerek lévén egészen biztosan vannak nyelvtanilag kifogásolható mondataink, és minden bizonnyal továbbra is lesznek, akármennyire igyekszünk helyesen írni. Ettől függetlenül azt gondoljuk, hogy nem vagyunk klinikai esetek a helyesírás és a magyartalanság tekintetében, persze minden építő jellegű észrevételt szívesen veszünk továbbra is. Viszont az kifejezetten értékesebbé és elfogadhatóbbá teszi a kritikát, ha azon felül még a témához kapcsolódó része is van a hozzászólásnak, mint a Te esetedben is... :)

AtoZ 2013.12.19. 03:59:21

@wombat wombatovics wombatow: :))) Neveket inkább nem említenénk, talán legyen elég annyi, hogy a 3-ból egy talált. :) Igen, természetesen azért én sem padlócsiszolóként képzelem el a nyugdíjas éveimet, de jelenleg nagyon izgalmas és érdekes egy új fizikai foglalkozásba belekóstolni.

AtoZ 2013.12.19. 04:00:11

@Koori: Valahol el kell kezdeni... ;)

AtoZ 2013.12.19. 04:08:32

@Kohn Troll (Altdel):
Zoli - egy 2 éves, úgynevezett double-degree-t végzek jelenleg: MBA (Master of Business Administration) és MPA (Master of Professional Accounting). Ez azért célszerű itt, mivel az "accounting" rajta van az ausztrál hiányszakmák listáján, így adott esetben akár letelepedésre is alkalmas lehet az iskola elvégzése után, már természetesen csak ha maradni szeretnénk majd.
Andi - mivel álmaink/terveink között szerepel egy organikus kávézó/étterem nyitása, ezért jelenleg ideális a vendéglátásban dolgozni, és ott tapasztalatot szerezni a korábbi menedzseri tapasztalatok mellé.
Angol: bár IELTS-ünk nincs, de az angollal igazából nincs problémánk, kivéve a néhol erősebb helyi akcentust, de azt meg valószínűleg pár hónap alatt meg lehet szokni.
Munkatalálás anyukának: ez leginkább azon múlik, hogy mit tud/mer elvállalni. Kávézókba, vagy kis kajáldákba "előkészítő"-nek szinte angoltudás sem kell, de természetesen szakirányú foglalkozásoknál már az erős angol is kevés, helyi (ausztrál) tapasztalatot a legtöbb esetben kérnek. Ezért mindig az első lépcsőt a legnehezebb megtenni, utána már lehet hivatkozni a korábbi munkára, és haladni tovább a létrán. Legalábbi a mi, és az itteni barátaink tapasztalata szerint.

AtoZ 2013.12.19. 04:10:52

@sge: minden tiszteletem a Tiétek. Mi gyerekkel nem vállaltuk volna be. Vannak sokan ismerősök, akik gyerekkel jöttek ki, és azért úgy nagyságrendekkel nehezebb, jóval több szervezést igényel, és a vízumvállaló féltől pedig óriási kitartást, rengeteg munkát. Drukkolunk, ha írtok majd blogot, kérlek osszátok meg velünk! :)

AtoZ 2013.12.19. 04:31:18

@arizmendi: Köszönöm ezt a választ, már nagyon vártunk egy ilyen jellegű megjegyzést, fogadásokat kötöttünk rá, hogy mikor érkezik az első! :)
Hadd (igen, két d-vel!) kérdezzem meg, otthon szerinted hány hónap alatt lehetne jelenleg munkát találni, akár pincérként, akár padlócsiszolóként (pláne most, hogy minden ingatlanfejlesztés leállt)? Ráadásul úgy, hogy nincs egyikben sem tapasztalatod? És ha valami csoda folytán találnál is, mennyi lenne a fizetésed? Meg tudnál-e belőle élni?
Ezeket a kérdéseket csak azért tettem fel, mert bár azok közé tartoztunk otthon is, akiknek normális középvezetői/értékesítői munkájuk volt, kijöttünk minden hónapban a fizetésünkből (persze, mert nem volt svájcifrank hitelünk), nyaralni is el tudtunk menni évente, viszont értékelhető mennyiségű pénzt nem tudtunk félretenni a kettőnk fizujából sem. Ellenben kidolgoztuk a belünket, én (Zoli) a végén már 3-4 cégnek végeztem értékesítői munkákat, hogy anyagilag rendben legyünk, így egy idő után szépen elkezdtünk lerobbanni testileg és lelkileg is. Mi arra a következtetésre jutottunk, hogy nem szeretnénk egy életet úgy leélni, hogy széthajtuk magunkat a boldogulásért, és 40 évesen a stressz és a túlhajszoltság miatt egy hirtelen szívrohamban, vagy esetleg rákban halljunk meg. Önzőség? Nevezd úgy, ahogy tetszik. De mi azt valljuk, hogy kell, hogy legyen valami több az életben ennél.
Itt Ausztráliában pedig azt látjuk, hogy ha akarsz dolgozni, és haladni előre, rajtad múlik, hogy mennyit teszel meg érte. Pincérkedés és padlócsiszolás, két olyan munka, ami otthon lehet, hogy lenézendő, itt viszont értékelik, és megfizetik (nem is rosszul). Mint ahogy a buszvezetőnek is köszönnek a leszállásnál (pedig Sydney nem egy kisváros). Azt gondolom, ez azért mutatja a mentalitásbeli különbséget. Nekünk ebből lett elegünk otthon, hogy az esetek nagy többségében nem felhúzzák egymást az emberek, hanem lenyomják. És ettől függetlenül jelenleg nem tudjuk elképzelni, hogy egy életre itt ragadjunk, de tudod mit? Ha itt értékelik a munkánkat, és van lehetőségünk haladni, fejlődni, épülni (mert akár hiszed, akár nem, nagyon is van!), akkor ezt válasszuk. Budapest mindentől függetlenül egy életre a szívünk közepén helyezkedik el, a gyönyörű magyar nyelvet pedig senki nem veheti el tőlünk. Kb. ennyi. :)

AtoZ 2013.12.19. 04:35:31

@micsoda?: Az itteni építkezési módszerekről lehet, hogy majd egyszer egy külön bejegyzést írunk. Nagyon érdekes, és megdöbbentő. Itt arra hivatkozva, hogy "úgyis mindig jó az idő" (pedig azért itt is lemegy a hőmérő 5-10 fokra télen), gyakorlatilag hőszigetelés nélkül építkeznek, az alapozás mint olyan, vicc (mármint az európai elvárásokhoz képest)...

AtoZ 2013.12.19. 04:36:30

@Reggie: lásd arizemendi-nek szóló válaszunkat.

sge · http://monstercrash.blog.hu/ 2013.12.19. 08:23:00

@Kohn Troll (Altdel): Boccs, alaposan mellélőttem, csak az eddigi tapasztalataim, és a kérdésed alapján azt gondoltam, hogy egy, a cikk kapcsán fellelkesült érdeklődővel beszélek.
Te milyen szakmával szerezted a PR-t? Én egyedül előre mentél, vagy a családdal együtt?

Én kicsit rosszul fogalmaztam, nekem csak 1 darab, majdnem 7 éves (6.8) gyerekem van :)

sge · http://monstercrash.blog.hu/ 2013.12.19. 08:27:52

@AtoZ: Szia, blogot nem hiszem, de email-telefon tarthatjuk majd esetleg a kapcsolatot, nekünk Brisbane, illetve pontosabban a Gold Coast csak a kiindulási, érkezési hely, a végcél Sydney vagy Melbourne.
Van kint nekünk is ismerős 2 gyerekkel, és az ő tapasztalataik, illetve a mi eddig élményeink alapján nem tűnik annyira nehéznek. Főleg úgy, hogy 189-es vízummal megyünk, mérnökként. És az iskola már email-en keresztül tündéri, barátságos és befogadó, mint az egész ország. Titeket is Editék vittek ki?

AtoZ 2013.12.19. 08:45:04

@sge: Igen, azért a 189-es vízum mérnökként valóban jobb lehetőségeket biztosít már a kezdéshez. És szintén igen, Editék (CSE Ausztrália) segítségével jöttünk ki mi is.
Akkor sok szerencsét Nektek is, és kérlek írj nekünk, ha megérkeztetek! :)