Mielőtt még beszámolnánk a világ egyik legdrágább és leglátványosabb szilveszteri tűzijátékáról Sydney-ből, pár mondatban íme egy kis összesítés a 2013-as évről.
2013. számunkra minden szempontból sorsfordító, egyben messze a legizgalmasabb év volt. Egy fél éves ázsiai hátizsákos utazással kezdődött, megjártuk Vietnamot, Indiát, Kambodzsát, Thaiföldet, Malajziát és Indonéziát, életünket meghatározó és retinába égő élményekkel gazdagodva (azazsia.blog.hu). Mielőtt hazamentünk, sikerült még eljutnunk Ausztráliába is 3 hétre. Megérte. Már a Sydney-ben töltött második napunkon azon gondolkoztunk, hogy hogyan tudnánk oda (azaz ide… :)) visszajutni. Aztán irány haza, rövid tanakodás után megszületett a döntés: próbáljuk meg! Röpke 2,5 hónap alatt lezavartunk két hazai fesztivált töltődésképpen, majd egy autó-, és egy lakáseladást, egy fotókiállítást, rádióriportot és még a 2014-re tervezett esküvőnket is hip-hop megszerveztük 2013. szeptember végére. Október 16-án már ültünk a repülőn Sydney fele tele izgalommal, kérdésekkel, reményekkel.
Azóta már eltelt egy kis idő, épp csak annyi, hogy most már elhisszük, tényleg itt vagyunk, és még maradunk is egy ideig (Meddig is? Ki tudja…). Itt mi most nem turisták vagyunk, hanem itt élünk. :) Bár sokkal könnyebb és egyszerűbb lett volna otthon maradni a hátsónkon, de nem vagyunk az a nyugton maradó típusok.
Ha már itt vagyunk Sydney-ben Szilveszterkor, úgy döntöttünk, hogy mindenképpen megnézzük a világ egyik legszebb tűzijátékát élőben. Sok itteni barátunk mondta, hogy „húúúú, készüljetek fel az armageddonra”, de azt is mondták, hogy az elsőt érdemes élőben megnézni. Legközelebb már úgyis a TV-n keresztül fogjuk nézni, mert onnan látszik igazán minden, az óriási tömeg nélkül.
Mindenesetre már napok óta ment a tanakodás, hogy hova menjünk, honnan nézzük a tűzijátékot. Az első számú lehetőség a Sydney déli oldalán a nagy kikötő, azaz a Circular Quay. Na, most ha valaki onnan akarja nézni a tűzijátékot, akkor kb. délután 1-2 felé már le kell táborozni a betonplaccra, és a 35 fokban kivárni az éjfelet. No way, kizárt dolog…
Egy pár kép a Harbour Bridge-ről, napközben, amikor még nem zárták le a tűzijáték miatt:
Egyébként a Sydney tűzijátékot 1-1,5 millió ember nézi végig az öbölpartokról, aminek az irányítása iszonyú komoly feladatot igényel a rendőrség és a helyi katasztrófavédelem részéről. A belvárost délután lezárják, majdnem minden lehetséges kilátópontot kerítésekkel körbevesznek, és szinte sehova sem engednek be alkoholt és üveget, a bejáratoknál átnézik a táskákat. Elsőre ez elég durván hangzik, de mi is azt gondoljuk, hogy csak így lehet elkerülni a gigabalhékat ennyi emberrel egy helyen. Szervezésben egyébként Sydney kb. olyan, mint az űberprofi németek, minden a helyén, mindenki tudja a dolgát. A vonat vonalakon hangosbemondókkal és szervezőkkel segítik, irányítják a tömeget, az utcákon világítótáblák mutatják az irányt és informálnak mely parkok kerültek lezárásra és melyek érhetőek el még.
Csak maga a tűzijáték egyébként 6 m AUD-ba került, de ezen felül még vagy 2-3 m AUD biztosan volt maga a biztosítás, szervezés. Az idei tűzijáték kreatív vezetője egyébként az az új-zélandi születésű Reg Mombassa volt, aki többek között a Mambo szörfruházat egyik ikonikus emblémáját is kitalálta.
A rendezvény végével sem lankadt a pontos szervezettség, a tömeg kulturált és nyugodt terelgetése. Az emberek a hétköznapokhoz hasonlóan fegyelmezett libasorban várja ki az érkező buszokat, vonatokat vagy a taxikat. A sétálók pedig végigpacsizzák a dugóban várakozó autósok ablakból kilógó kezeit. Remek a hangulat, de tényleg.
Mi Sydney északi részén lakunk, és miután a hidat az este folyamán lezárják, inkább maradtunk az északi parton, a Milsons Point-nál. Az első tűzijáték, a családi, este 9-kor kezdődött, és igen rövidke volt. Mi fél 9-re értünk le a parkba, ahova egy beléptetésen és táskavizsgálaton keresztül lehetett csak bejutni. Ennek következtében a családi tűzijátékot a mobil wc-khez álló giga sorból néztük végig… :)
Rövidesen szerencsére találtunk egy egészen jó kis helyet a parkban, ahova leheveredtünk. A parkban a fű nem is látszott ki a kockás takarók, mobil székek és kisebb-nagyobb jurta sátrak rengetegében. 10.30-ra beharangoztak egy újabb tűzijátékot, ami talán fél perces sem volt, de arra tökéletes volt, hogy picit újra felcsigázza a népet félidőben. Majd ”hipp-hopp”, újabb másfél órás bambulás után elindult a visszaszámlálás, 10...9...8…..3...2...1 és elkezdődött A SHOW, így, csupa nagybetűvel.
12 perc tömény gyönyör. Egyrészt 3 különböző helyről ugyanaz a szinkronizált tűzijáték show ment, azaz egyazon pillanatban robbantak ugyanolyan fények. Ezzel együtt legalább 5 úszó hajóról is lőttek fel tűzijátékokat. Aztán pedig ott volt az Operaház, amiről a 2000. évi tűzijáték óta először lőttek fel újra rakétákat. Viszont egyértelműen a Harbour Bridge-ről fellőtt tűzijátékok és a görög tűz volt a leglátványosabb, amik ráadásul tőlünk kb. 2-300 méterre robbantak. Néha már azt se tudtuk, hogy hova kapjuk a fejünket.
Ami talán a legjobban tetszett, az az volt, amikor az öbölben megjelent úgy 20-30 jet-skis, ezerrel teperve alakzatban, és azokról is elkezdték fellőni a rakétákat, száguldás közben. Zseniális volt…
Mivel nem volt nálunk statív, ezért mobillal és kis szappantartó fényképezővel készültek a következő képek:
És akkor azért nézzük meg, hogy milyen volt az egész, profi fotósok szemével, tökéletes pozíciókból, a város megbízásából:
Szavakkal tényleg leírhatatlan élmény, ezért inkább nézzétek meg a legjobb pillanatait ezen a Youtube videon…
Nagyon sikeres, vágyaitok megvalósításában teljes, boldog új évet kívánunk Nektek!
Andi és Zoli
