Rainbow Serpent, azaz Szivárvány Kígyó. Eredetileg egy mitológiai lény, istenféleség, amelynek többek között az ausztrál őslakosok is nagy erőt tulajdoní-tottak/-tanak. Azt tartják, hogy a szivárvány tulajdonképpen a kígyó maga, amelyik egyik víznyerő helyről a másikba úszik át éppen. Ezért nem szárad ki némelyik víznyerő hely még a legszárazabb időkben sem. A víz, az élet és a pusztítás jelképe.
Ezt a jelképet választotta 17 évvel ezelőtt egy kis csapat partyarc a fesztiváljuknak. Úgy látszik, jól döntöttek, mert ez e név mára Ausztrália egyik legnagyobb és legrégebbi party-jává vált, ahova nem csak ausztrálok jönnek, hanem a világ szinte minden nemzetiségéből érkeznek fiatalok és idősek bulizni egy jó nagyot.
Na azért nem volt éppen felhőtlen ennek a fesztiválnak a múltja sem. A 2013-as fesztivált az utolsó pillanatban majdnem le kellett fújni, mert a helyi közigazgatási hivatal pár nappal a fesztivál előtt visszavonta az engedélyt. Ismerős a sztori, szinte ugyanez történt a 2013-as Ozorai fesztivállal. is. Az okok és a megoldás azonban merőben eltértek egymástól.
A Rainbow Serpenten ugyanis a következő történt: 2012-ben egy fiatal, 30-as srác meghalt a fesztiválon egy tisztázatlan eredetű kábítószer miatt. Ennek következtében a közigazgatás és a rendőrség a 2013-as fesztivál megtartásához a szervezőktől megerősített biztonsági és egészségügyi rendszerek kiépítését kérte. Minden szépen és jól haladt, amikor is pár héttel a fesztivál előtt a megbízott egészségügyi szervezet visszavonta az együttműködését a fesztiváltól. Úgyhogy a szervezők hirtelen nem tudták teljesíteni a közigazgatás és a rendőrség elvárásait. Addigra már több, mint 10.000 jegyet eladtak a fesztiválra, ráadásul a környékbeli kisvárosoknak a fesztivál komoly turisztikai bevételt jelentett az évek során (sőt, gyakorlatilag a fesztiválnak köszönhetően kerültek fel egyáltalán Ausztrália térképére, ahogy Ozora is otthon…). Úgyhogy a szervezők leültek a közigazgatással és a rendőrséggel, és az utolsó pillanatban KÖZÖSEN megoldották a felmerült kérdéseket, új szolgáltatókkal szerződtek. Ezen felül, ezt figyeljétek, a 2012-ben meghalt fiatal srác édesanyja is felhívta a polgármestert, hogy lobbizzon a fesztivál MELLETT! Ugyanis már korábban megegyezett a szervezőkkel, hogy az ő beszéde fogja megnyitni a 2013-as Rainbow Serpent-et. Úgy gondolta ugyanis, hogy sokkal nagyobb hatással tud lenni 10.000+ fesztiválozóra, ha beszél nekik arról a tragédiáról, amin ő átment, mintha a fesztivált végleg bezárnák. Azért ez elég komoly…
A lényeg a lényeg, a 2013-as Rainbow Serpent megkapta a zöld lámpát, nem volt komolyabb atrocitás, és ezzel egy magasabb szintre lépett, „felnőtté” vált ennek a beavatásnak köszönhetően.
Úgyhogy mi is úgy gondoltuk, hogy ha már „itt van a szomszédban” ez a fesztivál (csak ~1000 km Sydney-től…), akkor megnézzük, pláne, hogy kedvenc DJ-nk, Tristan is fellépett rajta. Ugyanis a nemzetközi DJ-k kifejezetten szeretnek a Föld északi féltekének a téli időszakában átjönni a déli féltekre, azon belül is Ausztráliába. Ez azért érthető… :)
A fesztivált mindig a január 26-a körül tartják, azaz az egyik legnagyobb ausztrál ünnepnapon, az Ausztrália Napon. Idén ez pont úgy esett, hogy 26-a vasárnap volt, úgyhogy a kormány megadta ünnepnapnak a 27-e hétfőt is. Így gyakorlatilag péntek délutántól hétfő délutánig tartott a fesztivál. Mi szerdán indultunk el Sydney-ből (lásd előző bejegyzés), és pénteken délután 1-re értünk oda. A helyszín a puszta közepén van, Melbourne-től még 150 km-re nyugatra. A környék nem burjánzott éppen a vegetációban, avagy úgy is mondhatjuk, hogy csont száraz volt szinte minden.Így ultrakomoly tűzgyújtási tilalom volt életben, a fesztivál területén folyamatosan tűzoltó autók krúzoltak fel-alá. A szervezés vérprofi volt, a beléptetés a területre hipergördülékeny (ami bizony nem mondható el éppen minden otthoni fesztiválról, lásd, Ozora, Sziget, Balaton Sound, ésatöbbi).
Tettünk pár kört a helyszínen, felmértük a terepet, és miután elég egyértelmű volt, hogy sehol sem fogunk árnyékos helyet találni, ad-hoc megálltunk „ezittjólesz” felkiáltással egy vízszintesnek látszó részen. Hát mégsem volt vízszintes, épp csak egy kicsit lejtett, úgyhogy a tetőcsomagtartós sátorban reggelre az egyik sarokban ébredtünk mindketten, majdhogynem egymásra borulva. Sebaj, apróság. Ami viszont kevésbé volt apróság, az az időjárás. Pénteken megérkezéskor 30 fok, napsütés. Estére 12 fok, orkán erejű széllel. Másnap napközben 36 fok, telibe napsütés. Estére 9 fok!!!! Gyakorlatilag folyamatosan öltözködtünk, cipő fel, pulcsi fel, cipő le, szandál fel, pulcsi le, trikó fel, aztán hirtelen széldzseki fel és sapka (Andinak autentikus koalás sapi). :)
Na de beszéljünk inkább a Fesztiválról. Ha egy kifejezéssel kéne jellemezni, azt mondanánk, hogy „gigantikus színes cirkusz”. Ugyanis a fesztiválozók 90% őrültebbnél őrültebb ruhákba öltözött be, volt ott minden, bebújós lila sárkányjelmez, fiúk lányruhákban, UV színű kezeslábasok, piroska és a farkas, aranyló diszkószett, LED-es vonalember jelmez, egyszarvú, és még sorolhatnánk. Gyakorlatilag a fesztivál 80%-át mászkálással, nézelődéssel, és röhögéssel töltöttük, figyelgetve a furcsábbnál furcsább figurákat. Igen vidám „kis” társaság volt, az egyszer biztos. Íme két képes összefoglaló a színesebbnél viccesebb versenyzőkről (a galériákhoz katt a két kép eggyikére):
1. galéria:
2. galéria:
4 zenei színpad és számolatlan kisebb-nagyobb művészeti helyszín, sátrak különböző környezetvédelmi, egészségügyi, new age előadásoknak, pszichedelikus képgaléria, stb. És persze rengeteg kis kajálda sátor, ruhaboltok, mint ahogy az minden fesztiválon dukál.
Érdekes módon a fesztivál programja lépcsőzetesen volt felépítve. Ugyanis a legnagyobb helyszín csak szombaton délután 4-kor nyitott meg, és csak 24 órát üzemelt. A 24 órát is zeneileg szépen felépítve vezették végig, eleinte kis chill, aztán egyre gyorsabb zenék, majd a vége felé visszalassítás, lenyugtatás. Ez alapjában véve jól hangzik, de ennek köszönhetően Tristan-t hajnal 3-ra rakták be, ami nálunk pont nem ideális, mi leginkább a nappali topogást, táncolást, fejbólogatást szeretjük, este már inkább alszunk… És bizony ez így történt most is, azaz buktuk Tristan fellépését… :) Annyira viszont érdekes módon nem is bántuk, mert az elmúlt 4 nap élményeitől már így is csordultig teltünk, jót tett nekünk egy kis pihenés.
Nagy szerencsénkre az egyik ruhaboltos sátrat egy magyar srác vezette, és nagyon hamar összepacsiztunk vele, és szintén magyar barátjával. Természetesen azonnal kiderült, hogy bizony vannak otthon az Ozorás társaságból közös ismerőseink, úgyhogy az azonos hullámhosszal nem volt gond egy másodpercre sem. Arra is rá kellett jönnünk ezen a fesztiválon, hogy az ilyen jellegű rendezvények bizony társasággal az igaziak, úgyhogy nagyon örültünk, hogy a szombat estét 4-en tudtuk eltölteni mászkálva röhögve. Nagy pacsi ezúton is Memb-nek és Olinak! :)
Amit még nagyon szerettünk a Rainbow Serpenten, azok az előadások és a művészeti helyszínek voltak. A jógától a Tai-chi-n keresztül a biodinamikus gazdálkodáson át szinte minden előremutató témáról volt beszélgetés, bemutató. Az egyik előadáson például Freq Nasty, az országszerte világhíres breakbeat/bigbeat DJ beszélt a flow élményről, amit Csíkszentmihályi Mihály professzor vezetett be a köztudatba. Az ő Flow című könyvére is hivatkozott, mint alapmű. Vicces élmény volt… :)
Volt egy képeknek, festményeknek, grafikáknak dedikált múzeum jellegű sátor is, amit Andi naponta többször is meglátogatott. Néhány festő ott a helyszínen készített csodálatos képeket és sokan előadásokat tartottak a maguk munkásságáról, technikáikról.
Ahogy ez lenni szokott ez a fesztivál is az ide-oda lófrálásról szól és közben minden irányból elképesztő impulzusokat, infókat, élményeket kap az ember. Egy dolog hiányzott nekünk, de az nagyon, a hazai kis fesztivál-családunk, a barátainkkal való véletlenszerű összetalálkozások, spontán bolondozások, velük együtt fröcsögés-röhögés. Amint nyerünk a lottón, kihozzuk őket is ide… :) (ehhez már csak ki kéne tölteni egy lottószelvényt, amivel olyan 20 millió AUD-ot lehet nyerni, 4 milliárd HUF)
