AUSZTRÁLIA A-TÓL Z-IG

Mi az: 7 millió dollár és 6 év helyett 102 millió dollár és 16 év? Ja, és nem stadion vagy 4-es metro.

2014. március 23. 14:27 - AtoZ

Na? Szabad a gazda? Segítünk kicsit. A világ egyik legikonikusabb épülete. Évente kb. 7 millió látogatóval. Ausztráliában. Azon belül is Sydney-ben.

 

Innen már valószínűleg könnyen kitalálható, hogy bizony a Sydney Operaházról van szó. És igen, döbbenetes, de az eredetileg tervezett 7 millió dollár helyett végül 102 millióba került, valamint a 6 évre prognosztizált folyamat végül 16 év alatt készült el.

P1297132.JPG
 

 

A sztori a következő volt röviden. 1954-ben New South Wales állama meghirdetett egy tervezői versenyt egy minimum 3000 főt befogadó rendezvényteremre komplexumra, amelyre 32 országból több, mint 200 pályamű érkezett. A legtöbb pályázat a szokásos kocka, téglalap alakzatú tervekre épült, ritka volt a különleges építészeti megoldás. Amikor már a zsűri a kiválasztotta a legjobbakat, az egyik zsűritag, aki későn érkezett a zsűribe, újra végignézte a már vesztesnek ítélt alkotásokat. És ott talált valamit, amire azt mondta: „Úúúú, anyám, ez beszarás!!” (vagy valami ilyesmit…). Ez az eredetileg kiszanált, de aztán mégis beválogatott pályamű lett végül a nyertes, egy dán tervezőtől, Jorn Utzon-tól.

ju.jpg

Az operaház területére is sok ötlet volt, eredetileg az egyik központi pályaudvar mellé szerették volna építeni, de a világ nagy szerencséjére végül itt is eltértek a tervektől, és végül az eredetileg villamos végállomásként szolgáló kis öbölbe nyúló földnyelvet jelölték ki az építkezésnek, a kikötő mellé.

Így sok véletlen és szerencsés esemény után, 1959-ben megindult a mára már UNESCO védelem alatt álló Sydney Operaház felépítése.

Azonban ezek a kezdeti nehézségek semmik voltak azokhoz, amik végigkísérték az építkezést. Ott indult a para, hogy az önkormányzat erős tempót diktált, mivel féltek, hogy kihátrálnak mögülük a támogatók, vagy a nyilvános vélemény változik meg, és bebukik az építkezés. Ez alapjában véve még jót is tehetett volna az ügynek, a bibi ott volt, hogy Utzon még nem volt kész az építészeti tervekkel, az építkezés meg már folyt ezerrel. És a legszebb az egészben, hogy halvány lila dunsztja sem volt még, hogy a tervei (a nagy vitorlák) egyáltalán fizikailag kivitelezhetőek-e. Úgyhogy az 1959-ben elkezdett építkezés 1961-re már 47 hét elmaradásban volt az eredeti tervekhez képest. Olyan „apróságok” hátráltatták az építkezést, mint hogy kiderült, az eredetileg tervezett oszlopok nem fogják tudni megtartani a tetőt. De a legproblémásabb részek egyértelműen a „vitorlák” voltak, azaz az Operaház külső burka. Konkrétan 12 tervet dobtak össze a tervezők és a kivitelezők Utzon eredeti rajzai alapján, de egyik sem bizonyult fizikailag megvalósíthatónak, vagy mert iszonyú súlyuk lett volna, vagy mert évtizedek alatt lehetett volna csak legyártani, esetleg mert senkinek nem volt még technológiája ahhoz, hogy olyat alkosson. Úgyhogy volt baj rendesen, állítólag volt egy olyan pillanat, amikor feladták a tervezők, de másnapra aztán jött a megvilágosodás, és végül egy gömböt osztottak fel cikkekre, és ezek a cikkek lettek a vitorlák.

2006af1122_sydney_opera_house.jpg 

Így aztán iszonyú pénzek és ismét komoly időbeli csúszások után folytatódhatott az építkezés. Mivel valószínűleg ekkor már Utzon is kezdte szarul érezni magát, hogy ennyire húzódik a project, 1963-ban gyorsan át is tette a székhelyét Sydney-be, hogy a helyszínen tudja tovább kezelni a szitut. Aztán jött a kellemetlen meglepetés: 1965-ben változás történt az önkormányzat élén, és Utzon már nem tudott túl jól kijönni az új fejesekkel, 66-ban aztán be is dobta a törölközőt, szevasztok, oldjátok meg a többit, ahogy tudjátok… Itt már 23 millánál tartott az építkezés (az eredetileg tervezett 7 helyett…), és ez még mindig sehol nem volt a végéhez képest.

Ahogy ez lenni szokott egy ilyen főmufti váltásnál, az újonnan kinevezett nagyfőnök egyből talált egy csomó csontvázat a szekrényben: kiderült, hogy Utzon eredeti belsőtervei nem teszik lehetővé a 3000 férőhelyes terem létrehozását. Az akusztikus főguru állítása szerint maximum 2000 férőhelyet tudnának úgy létrehozni, hogy az akusztikailag ne a tihanyi vízhangot utánozza, hanem mondjuk egy koncerttermet.

 

Úgyhogy többek között ezen probléma miatt is fogták az eredeti belsőépítészeti terveket, berakták a klotyókba wc papírnak, és áttervezték az egészet. Na, itt aztán repkedtek a milliók, voltak konkrétan már elkészült, beépített gépészeti megoldások, amik úgy, ahogy voltak mentek a kukába.

Ez itt a jelenlegi nagyterem belseje:


P3117801.JPG

PC275672.JPG

Szóval teltek az évek, a költségvetés már az egekben volt. 1973-ra, 102 millió dollár elköltése után végre elkészült a nagy mű. Az operaházat II. Erzsébet királynő nyitotta meg, Utzon-t nem hívták meg az ünnepségre, és még csak a nevét sem említették meg sehol. Sőt, a lemondása után soha nem is tért vissza Ausztráliába, így élete fő művét sem láthatta soha élőben.

A belső térről pár gyönyörű képünk:

2014-03-11 17.37.51-W1200.jpg

P3117811sepia.jpg

PC145161.JPG

P3117777.JPG

P3117805.JPG

P3117795.JPG

P3117794.JPG

P3117755.JPG

P3117789.JPG

P3117797.JPG

 

P3117787.JPG

2014-03-11 17.37.21-W1200.jpg

2014-03-11 17.35.12-W1200.jpg

 

2014-03-11 17.36.06-W1200.jpg

2014-03-11 17.38.08-W1200.jpg

2014-03-11 17.34.41-W1200.jpg

2014-03-11 17.36.16-W1200.jpg

2014-03-11 17.30.06-W1200.jpg

2014-03-11 17.36.56-W1200.jpg

Miután évtizedek múltán lecsillapodtak a kedélyek, és világszerte óriási sikert aratott az Operaház dizájnja, sőt, még az építészeti Oscar díjat (Pritzker díj) is megkapta 2003-ban, annyival sikerült egy kicsit kiengesztelni és megkövetni Utzon-t, hogy végül megbízást kapott a NSW államától az operaház egyik termének a felújítására, Utzon eredeti tervei alapján. Ezt a megbízást el is fogadta, de ő továbbra sem utazott el Ausztráliába, hanem a fiára bízta a projectet, akivel egyébként az Operaház mind a mai napig együttműködik, és a hamarosan induló óriási, teljes körű felújításban is részt fog venni. Minden jó, ha jó a vége? Majd kiderül, mennyire fogják tudni Utzon eredeti terveit is figyelembe venni, pláne úgy, hogy az épület már ugye UNESCO védelem alatt áll…

PA184031.JPG

P2177310_19x9.jpg

 

Az Operaház rendelkezik egyébként a világ legnagyobb „mechanical tracker action” orgonájával (bármi is legyen az), több, mint 10.000 síppal. Évente megközelítőleg 1500 előadást tartanak ott, kb. 1,2 millió néző előtt. Egyszer, amikor Pavarotti lépett fel a koncerteremben, a koncert utáni fogadás előtt bedobta, hogy ő nem hajlandó a lila színű szőnyeggel fedett fogadóterembe belépni, mert az olaszoknál az a halál színe. A szervezők nyeltek egy nagyot és percek alatt átszervezték az állófogadást az épület másik részébe, ahol piros volt a szőnyeg. Íme egy tipikus „first world problem”…

P3117771.JPG

P3117766.JPG

P3117775.JPG

2014-03-11 17.30.32-W1200.jpg

P3117778.JPG 

A lényeg a lényeg, amikor mi először a közelébe jutottunk az operaháznak tavaly júniusban, kissé csalódottak voltunk. Ugyanis közelről nagyon meglátszik az épületen a kor, érződik, hogy bizony ezt már nem tegnap építették. Valahogy a képeslapokhoz képest igencsak avíttasnak tűnt.  Aztán idővel, ahogy szinte minden nap láthattuk mindenféle távolságból, különböző oldalakról, újra beleszerettünk és csak egy nagy mosollyal és elégedettséggel tudjuk nyugtázni, akármikor tűnik is fel a szemünk előtt.

PC275668.JPG

P2207400..JPG

P2177305.JPG

2014-03-11 17.29.41-W1200.jpg

 

Az elmúlt hónapokban már 3x is volt szerencsénk belülről is megtekinteni az Operaházat. Egyszer a Playhouse nevű színházteremben néztünk meg egy agyeldobósan vicces darabot az ausztrál Umbilical Brothers-től, amit még mind a mai napig is könnyek között, nevetve emlegetünk (hamarosan Budapesten is ott lesznek az A38-on!!!! http://www.a38.hu/hu/program/the-umbilical-brothers-au). Nagyon jópofa a dolog egyébként, mert a kettős egyik tagja, David többek állítása szerint is nagyon hasonlít Zolira, mintha a 15 évvel idősebb énje lenne. Íme egy kép hármunkról, döntsétek el magatok, hogy valóban vagy sem… :)

1472076_408242932640789_1894980359_n.jpg 

Aztán voltunk még 1 komolyzenei darabon is a nagyteremben, és egy elő-szilveszteri össznépi mulattságon is, amelyen a könnyed sanzontól kezdve, amerikai free-jazz műveken át, kórusénekig bezárólag mindent játszott a zenekar. Imádtuk, könnyed, emészthető, szórakoztató 2 óra volt, és mindez a világ egyik leghíresebb koncerttermében. Akinek van lehetősége eljutni Sydney-be, az semmiképpen se hagyja ki egy darab megtekintését a nagyteremben.

 

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azausztralia.blog.hu/api/trackback/id/tr475875194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cifu78 2014.03.24. 21:42:43

Köszönjük a szép kis bemutatót és a képeket, szép munka! :)

impeller 2014.03.24. 21:52:08

Ne haragudj, de ez a "laza" stílus borzalmas. Egy 16 évestől baráti társaságban még talán elnézném, de felnőtt embertől közszemlére téve igencsak elszomorító...

A cikk maga egyébként érdekes, tartalmas, csak nem úgy kellet volna előadni, mintha edénykészletet árulnál az ecserin.

Fotósképző · https://www.fotoskepzo.hu 2014.03.24. 21:53:01

A történethez fotós szemmel hozzátartozik, hogy a Sydney Operaház volt az első (legalábbis tudtommal), aki adót kezdett el szedni a fotósoktól, akik le merészelték fotózni: csak bizonyos összeg kifizetése után engedélyezi az önkormányzat, hogy üzleti célra fotózzák az épületet (értsd: reklámok, képeslapok, stb.). Azóta aztán sok, hasonló jellegű épület tulajdonosa átvette ezt az "adónemet": pl. az Eiffel torony, de a pécsi dzsámi is!

mestska · http://cities.blog.hu 2014.03.24. 22:19:17

villamos remíz volt előtte ott. azelőtt meg a kikötőt védő erőd. azelőtt meg...

Nagyon fontos hely volt ez Ausztrália felfedezése óta, itt a teljes történelem:

cities.blog.hu/2013/11/16/egy_nemzet_kocsiszine_a_sydney-i_fort_macquarie_depo

Keszkeno 2014.03.24. 23:29:18

Én olyat olvastam, hogy narancshámozás közben jött a tervező ihlete a különös formára...

AtoZ 2014.03.24. 23:47:01

@impeller: Kedves Impeller! Nem haragszom. :) Szerencsére ízlések és pofonok. Egyrészt mindenki szájízének megfelelő cikket irni lehetetlen, másrészt a blogunkkal nem is ez a célunk. Mi a saját stílusunkban írunk, akinek tetszik, örülünk, akinek nem, semmi baj, van még másik százmillió blog az Interneten, lehet válogatni. De ugye azt Te sem gondolod komolyan, hogy innentől magunkra veszünk egy komolykodó stílust, mert Impellernek nem tetszik a sajátunk? Most komolyan...

AtoZ 2014.03.24. 23:47:43

@bestpixel: Köszi az infot, ezt nem tudtuk! :)

AtoZ 2014.03.24. 23:50:11

@Keszkeno: Hát igen, erről sok legenda terjed, igazából senki sem tudja, hogy egészen pontosan hogy történt. Az Operaház szervezett belső sétáján úgy mesélik, hogy már be is jelentették, hogy nem tudják megoldani a problémát, és ezután este meg volt egy "jelenése" Utzonnak...

AtoZ 2014.03.25. 08:16:26

@Elegem Van: Hétvégi vityillónak elmenne, ugye? :)

mrbloodbunny · http://mrbloodbunny.blog.hu/ 2014.03.25. 08:55:52

kívül belül gyönyörű épület! kösz a posztot

Ase 2015.07.28. 12:22:40

Nekem tetszett a laza stílus és a fényképek is. Érdekes és szórakoztató volt olvasni. Köszönöm az élményt