AUSZTRÁLIA A-TÓL Z-IG

1 éve Ausztráliában

2014. november 15. 06:05 - AtoZ

Amikor 2013-ban elindultunk hátizsákkal Ázsiába fél évre, azt gondoltuk, hogy ennyi utazás meg világlátás biztosan hosszú időre elég lesz. Nem így lett, Ausztrália keresztülhúzta a számításainkat. Az ázsiai utazásunk végén csupán 3 hetet töltöttünk el Sydney-ben, de ez elég volt ahhoz, hogy rögtön azon kezdjünk gondolkozni, hogyan tudnánk ide visszajönni. Hamar meg is találtuk a módját, a tanulói vízum mellett döntöttünk. Egy MBA végzettség már korábban is a tervek között szerepelt Zolinak, úgyhogy összekötöttük a kellemeset a hasznossal, és a Sydney-i Holmes Institute-ot választottuk a képzésre. Tavaly október közepén érkeztünk meg Sydney-be, így immár több, mint egy éve vagyunk itt.  Úgyhogy itt az idő egy kis visszatekintésre, mi is történt velünk ezalatt az egy év alatt, és hogyan látjuk most Ausztráliát, azon belül is Sydney-t. Ezen felül igyekszünk pár tippet is megosztani az itteni élettel kapcsolatban azoknak, akik szintén egy hasonló kalandot terveznek Ausztráliába. (Figyelem, ez egy igencsak hosszú, és SZUBJEKTÍV bejegyzés lesz, mi szóltunk… :))

IMG_20140411_070358-W1200.jpg 

Habár korábban már mindketten több országban is eltöltöttünk hosszú hónapokat, először vagyunk távol otthonunktól egy huzamban 1 évig. Ráadásul fizikailag ennél messzebbre már szinte nem is nagyon lehetnénk a családunktól, barátainktól (na jó, Új-Zéland még messzebb van…)

Már az elindulásunkkor tisztában voltunk azzal, hogy habár Ausztrália és azon belül is Sydney a világ egyik legélhetőbb országa, városa (Sydney egészen pontosan a 7. a világon), azért az otthoniaktól való óriási távolság és az itteni beilleszkedés valószínűleg nem lesz zökkenőmentes. Igazunk lett… :)

 

Munkalehetőségek

Talán ez az egyik legfontosabb tétel, hiszen otthonról azt hallani, hogy húúú, Ausztráliában (Sydney-ben) aztán csak az nem tud dolgozni, aki nem akar. Röviden: ez tényleg így van. Munka az van rengeteg. Mi az elmúlt évben padlókat csiszoltunk és építettünk, felszolgáltunk, kisegítettünk konyhákban, építkezéseken dolgoztunk, kerteket gondoztunk, hétvégi piacokat építettünk és bontottunk, TV-t és antennát szereltünk, bolti eladók voltunk, költöztettünk és szórólapoztunk. Úgy, hogy korábban sohasem végeztünk még csak hasonlókat sem, így tapasztalatunk sem volt egyikben sem. Mégis elég volt annyi, hogy akartunk dolgozni. A munkák nagy részét eleinte itteni magyarokon keresztül szereztük, de sokszor az is elég volt, ha végiglátogattunk pár kávézót munka iránt érdeklődve, és rögtön fel is vettek. Az egyértelmű, hogy a vendéglátás és az építőipar elképesztő ütemben pörög, és gyakorlatilag mindig szükség van új emberre, akár tapasztalattal, akár anélkül. Természetesen azért csodákra senki se számítson, tapasztalat nélkül a minimálbér dukál (~16 AUD / óra), de munkától függően olyan ~20 AUD-ot is meg lehet keresni óránként. A problémát általában az szokta okozni, hogy nehéz egy fix, teljesidős, konstans állást találni, mindig 2-3 különböző munkáltató között kell libikókázni, hogy kinél mikor van éppen munka. Ez hosszú távon nagyon stresszes és macerás.

Rengeteg új dolgot tanultunk az egy év alatt, alázatot, tiszteletet, kitartást, alkalmazkodást, amiket nagyon hasznosnak tartunk. Viszont ami negatív, hogy azért tanuló vízummal és a hozzá járó munkavállalási engedéllyel a képzettségünknek és tapasztalatunknak megfelelő pozíciót nem könnyű szerezni, az ilyeneknél már az Ausztrálok egyértelműen előnyben részesítik a saját nemzetükhöz tartozókat. Azt látjuk, hogy ha már PR (Permanent Residency, kb. letelepedési engedély) státuszban van itt valaki, annak jópár fokkal könnyebb a helyzete, de ha nincs valami nagyon speciális tudása, akkor őt is csak alsóbb pozícióba veszik fel első körben. Itt is igaz, hogy kitartó és kemény munkával vagy egy jó szakmával (jó azt jelenti, hogy amire itt szükség van) kitermelhető egy nagyon kellemes életszínvonal, de érdemes az elvárásokból eleinte visszavenni, hisz többnyire végig kell járni a ranglétrát itt is. Az számít elsősorban, hogy milyen és mennyi ausztrál munkatapasztalata van az embernek, az otthoni referencia szinte egyáltalán nem érdekes, itt újra lentről kell kezdeni, egyértelműen ezt a lépcsőfokot a legnehezebb megugrani. Andinak kb. fél évbe telt megszereznie egy duty manageri pozíciót, Zolinak pedig majdnem egy évbe, hogy felvegyék egy IT céghez mobil applikáció üzletágvezetőnek.

TIPP: Ha valamilyen építkezéshez közel álló szakmád van (gipszkartonos, vízvezetékszerelő, padlócsiszoló, stb.), szinte biztosan el fogsz tudni helyezkedni 16-25 dollár/óráért. Ha esetleg vendéglátós végzettséged, tapasztalatod van (szakács, felszolgáló, barista, stb.) azzal is viszonylag hamar menni fog a munkavállalás 16-20 dollár/óráért. Menedzseri, irodai munkákat sokkal nehezebb találni, az még komoly otthoni tapasztalattal is akár 4-8 hónap lehet, mire felveszik az embert.

 

Árak

Sydney iszonyú drága. Pont. Habár az előbb említett 16-20 AUD / óra bér elsőre nagyon jól hangzik, azonban az is tény, hogy ebből gyakorlatilag éppen hogy csak megélni lehet. Egy egyhálószobás lakás Sydney-ben 300-500 AUD hetente, a bevásárlást ritkán lehet megúszni alkalmanként 100 AUD alatt, és ha egy autót is fenntart az ember, akkor annak az évenkénti regisztrációja, vizsgáztatása minimum 1500 AUD. A helyi bkv bérlet heti ~50 AUD, gyorskajáldában 8-15 dollár egy menu. Ha pedig néhanapján valami szórakozásra is van igény, az bizony 50 dollár alatt ritkán jön ki fejenként, pláne a 6-10 dolláros pohár sörrel. Mindehhez pedig a diákvízumnál hozzátartozik a kifejezetten drága oktatási költség, amit valahogy ugye ki kell termelni, félre kell tenni. Mindezek egyértelművé teszik, hogy Sydney-be valami megtakarítás nélkül elindulni nem tanácsos, ilyen szempontból ez itt nem a szerencsevadászok országa. (Nyílván vannak kivételek, de azok csak ezt a szabályt erősítik)

TIPP: Érdemes a szupermarketek heti reklámmagazinjait nézni, mert ott elég jó kis dealeket lehet találni. Ezen kívül a bevásárlóközpontok “foodcourt” részein fél 4 körül 50%-os akciókat csinálnak, hogy az aznap megmaradt ételeket kiszórják, így a szokásos 10-15 dollár helyett 5-8 dollárért lehet nagyon korrekt kajákat enni. És a legtutibb dolog a rendszeres hétvégi lomtalanítás a gazdagabb környékeken, ahol pl. mi a kanapénkat, a szekrényeink nagy részét, és az LCD TV-nket (!!) találtuk. Fogyasztói társadalom van itt kéremszépen, annak minden szépségével és visszásságával.

 

Üzleti lehetőségek

A véleményünk egyértelműen az, hogy Ausztrália az új Amerika. Ha valaki elszántan, bátran, kis üzleti gógyival megáldva idejön, és nem fél vállalkozni, akkor az előbb vagy utóbb, de megtalálja a számítását. Már természetesen ha kibírja az előbb említett nagy távolságból és drágaságból adódó nehézségeket.

Rengeteg példa található az ismeretségi körünkben, akik valamilyen végzettséggel idejöttek, majd két év múlva egy totál más szakmában elhelyezkedve alapozták meg a jólétüket. Legyen az költöztetés, TV-, és antenna szerelés, takarítás, szökőkút építés vagy akár padlócsiszolás. Ausztrália nagyon nagy mókamester, hiába érkezel meg egy jól végiggondolt tervvel ide, nagyjából 2 hét múlva szinte biztos, hogy a terved a kukában, és valami olyan dolgot csinálsz, amit 1 éve még kiröhögtél volna. Ez abból is adódik, hogy rendkívül könnyű elkezdeni egy vállalkozást. A magánvállalkozói engedély megszerzése nagyjából 10 perc az interneten, az adózásnál meg rengeteg leírható kedvezményt lehet igénybe venni, akár számla nélkül is. Ha már a számlánál tartunk: szigorú számadású számlatömb? Hahahahaha, na az meg mi, ugyanmár! Fogsz egy sajtfeclit, ráírod a Te meg az ügyfél adatait, az összeget, és csókolom, kész is számla. Sőt, ha kártyáról vásárolsz valamit, akkor még a kapott számlát sem kell megtartanod feltétlen, ott a kártyán a vásárlás bizonyítéka. Habár a nyereségadó nem kevés (30%), viszont az áfa csak 10%, és ahogy írtuk, sok lehetőség adódik a költségek elszámolására. Ebből adódóan az adófizetési hajlandóság kifejezetten magas, mert egyszerűen nem éri meg a büntetést megkockáztatni…

TIPP: ha egy párként jöttök ki, akkor érdemes partnership-et létrehozni, mivel ebben az esetben az adómentes jövedelem határa dupla akkora (36.400 AUD / év) a két fő részére. Ez abban az esetben előny, ha az egyikőtök nem keres 18.200 AUD-ot egy évben, a másikótok viszont többet keres annál, így a kettőtök összkeresete alapján csak 36.400 AUD fölötti bevétel után kell adóznotok.

  

Közlekedés

Sydney belvárosában az autót el kell felejteni, mivel a parkolás akár 30-40 AUD is lehet óránként. A tömegközlekedéssel nincs problémánk, kiszámítható, kiterjedt, általában pontos. Viszont az óriási távolságok miatt adott esetben akár 1,5 órát is simán el lehet buszozni, vonatozni. Ha csak tehetjük, inkább a hajót választjuk, mivel a hajózás is a közlekedés szerves része, és egyszerűen imádnivaló. Mi csak úgy hívjuk magunk között a hajós utazásainkat, hogy „komp-enzálunk”: legyen bármilyen rossz kedvünk is, a kis tengeri kompok ringatózása a Sydney öbölben az Operaház előtt minden bút és bánatot elmulaszt. Örök kedvenc.

Viszont ha autóba kell szállnunk bizony az sem jelenti egyből, hogy fel kell hogy menjen a pumpa a fejünkben. Habár az autós forgalom nagyon zsúfolt tud lenni, ennek ellenére elképesztő budapesti szemmel, hogy mennyire lazán, intelligensen, a szabályokat betartva vezetnek itt az emberek. A zippzár elvet mindenhol betartják, nem kell harcolni, hogy beengedjenek valahova, dudálás ritkán hallható, egymásra anyázást meg mutogatást pedig talán ha 2x láttunk az elmúlt évben. Nem volt könnyű megszokni ezt a mentalitást, de most már nagyon élvezzük, és nekünk is sikerült belelazulni a helyi viszonyok közé. Valószínűleg ez a mentalitás azért annak is köszönhető, hogy nagyon betartatják a szabályokat a rendőrök, és ha valamit áthág az ember, az azonnal súlyos dollár százasokba kerül. Egyszerűen nem éri meg szabálytalannak lenni.

A sok autó viszont sok közlekedési dugót jelent, türelmes araszolással. Csúcsidőkben nem érdemes autóba ülni és a városból való kiutat is jobb előre tervezni a hétvégén, ahogy otthon az M7-esen a Balcsira jutást nyári péntek délután, különben ugyanúgy órákig tart az. Ami viszont nagyszerű, hogy ittlétünk alatt nagy balesetet nem láttunk, az összekoccanásokat is egy kezünkön meg tudjuk számolni.

TIPP: még ha valaki student vízumon is van itt, sajnos még az sem kap diákkedvezményt a közlekedési bérletekre. Viszont általában az üzleti iskoláktól lehet igényelni egy kedvezményes kódot, amivel negyedéves kombinált bérletet lehet venni elég nagy kedvezménnyel. Ez egy nagyobb befektetés (~400 AUD), de ezzel a kedvezménnyel a heti bérlet olyan 30-35 dollárra jön ki heti szinten a szokásos 50-55 helyett. Ez már azért nagyon jó...  Ezen felül ha van gyereked, akkor vasárnaponként 2.5 dollár/főért korlátlanul utazhatsz (family funday sunday - minimum egy felnőtt és egy gyerek), ha pedig Opal kártyád, akkor gyerek nélkül is... :)

 

Sydney

Egy csodálatos város, fantasztikus adottságokkal, gyönyörű partszakaszokkal, öblökkel, karbantartott parkokkal és kellemes klímával és változatos kerületekkel. A város óriási,  mintegy 150 km átmérővel rendelkezik. A kiterjesztett Sydney régió mintegy 12,000 négyzetkilométer terület jelent, ebből a kormányzati negyed csak 25 négyzetkilométer.

A kerületek bizonyos esetekben annyira eltérőek az adott természeti adottságoknak vagy az ott lakó embereknek köszönhetően, hogy olyan érzés, mintha más országban járnánk. Pl jártunk olyan McDonalds-ban, ahol a kitett helyi kerületi lap szigorúan arabul volt.

A város utcái zömmel tiszták, a parkok pedig mind gyönyörűen karbantartottak. Ezeket az emberek előszeretettel használják is, hétvégente hatalmas nyüzsgés, családi evés-ivások vannak a fák árnyékában és persze előszeretettel használják a sok felé megtalálható ingyenes (!!!) barbecue sütőhelyeket.

TIPP: a múzeumok egy része (Museum of Contemporary Art, New South Wales Art Gallery) ingyenes!

 

Természet

Ausztrália flórája és faunája lenyűgöző. Nem lehet nem imádni. Az, hogy a Sydney belvárosától 20 percre levő, 6. emeleti kecónkban rendszeresen papagájok és kakaduk rikácsolására ébredünk, egyszerűen megfizethetetlen. Valamint az is, hogy másik 20 perces autózással akár már egy vadregényes őserdőben sétálhatunk többek között a Ku ring gai nemzeti parkban, vagy hogy akár minden hétvégén más-más lélegzetelállító tengerparton futhatunk a homokban. Tényleg megunhatatlan. És akkor még csak Sydney-ről beszéltünk, ha van időnk és lehetőségünk mondjuk akár egy hétvégére elmenni a városból, akkor aztán tényleg töménytelen csoda közül választhatunk: a világ egyik legfehérebb homokú strandja, a delfinek öble, a Hunter Valley borvidék, a Grand Canyonhoz hasonló Blue Mountains, stb., mind-mind egy fél napos autózáson belül elérhető.

No, és a madarak, na azok teljesen készen vannak. Kicsit olyan, mintha minden kettyós szárnyas lényt ide száműztek volna. A nagy fehér kakaduk egészen biztosan hibbantak, konkrétan “elesnek” a levegőben, folyamatosan éktelen hangon rikácsolnak, és a lakások ablakára repülve a csőrükkel pofátlanul kopogtatnak kajáért. A szivárványos lorikeet papagájok úgyszintén hiányoztak az énekórákról, eszeveszettül csivitelnek és folyamatosan “rohannak”, totál dilinyósok. A másik kedvenc pedig a "nevető" kookaburra, aki egyrészt elképesztően pofátlan, simán kikap az ember kezéből egy sültkrumplit a barbecue-zás közben, másrészt pedig az "éneke" olyan, mintha valami őrült a bolondokházában nevetőgörcsöt kapna. Nem vicc, érdemes rákeresni a youtubeon... :)

 

És akkor még ott vannak a közönséges myna-k, amik a madárvilág agresszorai. Habár alig nagyobbak, mint a papagájok, de bármekkora madarat gond nélkül betámadnak, és leszednek a levegőből, nincs önbizalomhiányuk, az egyszer biztos. Konkrétan New South Wales egyik legdurvább “kártevői”, mivel tényleg mindenkit elkergetnek a területükről. A napokban Zolit is többször betámadta egy myna, mivel a buszmegállóhoz vezető út mellett sikerült a kismadárnak a fészkét felépítenie, így bármikor haladt el mellette Zoli, már jött is a támadás. Íme egy kis videó az esetről: (0:45-től és 0:56-tól jön a TÁMADÁS!)

 

Így néz ki "nyugodt" állapotában, hát szerintünk a szeme sem áll jól... :)

myna.jpg

De ne menjünk el szó nélkül a szokásos kérdés mellett: mi van a pókokkal, cápákkal, kígyókkal és egyéb „gyilkos” álatokkal?!?!?! Nos, akinek arachnophóbiája van, az kétszer gondolja meg, hogy kijön-e ide. Pókokkal egészen biztosan találkozni fog, kicsikkel, nagyokkal, mérgezőkkel. Akár a lakásban is. Ez van, ezt csak megszokni lehet. Kígyókkal, cápákkal szerencsére még nem találkoztunk, de azért ezek is előfordulnak, akár Sydney-ben is. Évente általában 2-3 halálos cápa-, és kígyótámadás van, de azért a valószínűsége egy ilyen balesetnek még így is jóval kisebb, mint pl. lezuhanni egy repülővel. Észnél kell lenni, de azért nem érdemes túlparázni. Pláne, mert a mérleg másik oldalán ott vannak a kenguruk és a koalák, amik meg oltári jófejek!

 

TIPP: A Blue Mountains-ba megy egy nagyon kényelmes vonat a Central-ból, kifejezetten olcsó, minőségi és gyors! Ezen felül érdemes még vonattal Kiama-ba is elutazni, mesés tengerparti tájakon vezet keresztül az út, Kiama-ban pedig egy fantaszikus tengerparti “blow hole” várja az utazókat (http://www.kiama.com.au/blowhole).

 

Ételek és termeik :)

Köszönhetően a kultúrák őrült egyvelegének szinte minden ízvilág fellelhető. Viszonylag korrekt pénzből is lehet jó kaját kapni és nyilván az árhatár a csillagos ég. Ahogy említettük szolgáltatni tudnak, hát vendéglátni is.

Az éttermekben a felszolgálók kedvesek, a csapvíz kis kancsóból alap felszereltség a menü mellé, azt automatikusan hozzák, avagy önkiszolgáló módon tölthet magának az ember a kikészített kis tartályból a poharakba. Sok helyen friss szeletelt gyümölcsökkel is ízesítik a vizet, ami isteni.

Az alapanyagok általában frissek, a tálalás gusztusos. A tengeri ketyerék pedig a frissességből adódóan isteniek. Vannak egyszerű, olcsó, utcai árusok is ahol szintén jó minőséghez lehet jutni megfizethető áron. A véges ellenpontként pedig persze számtalan olyan étterem is van a kis öblökben vagy apró szigeteken, ahol aranyáron lehet vacsorázni, ahol a legjobb bort kapja a betévedő vendég, aki nyilván hidroplánnal vagy magánjachttal érkezik. Na, ilyen helyen még nem jártunk belül, csak kívülről csurgattuk a nyálunkat. Még. :)

A másik fantasztikus "találmány" a B.Y.O., azaz "bring your own". Ez konkrétan azt jelenti, hogy a ilyen felirattal ellátott éttermekbe magaddal viheted a saját sörödet, borodat, tudatmódosító alkoholos italodat. Ilyenkor "pohár" díjat számítanak csak fel (1-4 dollár), viszont így jóval olcsóbban ki lehet hozni az esti vacsorát, és azt ihatsz, amit szeretsz... Hát nem zseniális? 

 

 

Kávézás

Őrült kultúrája lett itt a kávézásnak. A szükségen bőven túllépett a dolog, szinte sikk kávézni. Hál’istennek jóval színvonalasabban folyik itt a fekete leves, mint Amerikában, amit az is jól mutat, hogy a nagy mellénnyel bevonuló Starbucks-nak bizony be kellett zárnia pár boltját, mert az ozziknak nem volt elég minőségi az amerikai sztárbákszos lötty. A kávénak itt rengeteg változata van, amit előszeretettel még figuráznak is. Short black, long black, flat white, capuccino, piccolo, moccha, latte, macchiato, mindez akár skim (zsírszegény), soy, decaf, extra hot, double shot, extra chocolate, little honey, ¾ full, half full, with sugar, no sugar és egyéb variációkban. Andi kedvence az alábbi volt felszolgálóként: “One large flat white with the coffee on the side, please”. Azaz kért egy nagy adag habos tejet és külön egy erős feketét. Itt nehéz volt nem felröhögni.

A “take away” pedig szinte kötelező. Embert nem látsz egy kezét lefoglaló kispohár nélkül az utcán. A másikban persze a telefon van. Okos. Ebből adódóan komoly közlekedési veszélyt jelentenek a tömegek az utcán. :)

TIPP: Bacino bar. Az egyik legfinomabb kávét adják, általában nagyrészt olaszok szolgálják fel. Több van belőle a városban, a North Sydney-ben levőnél például az a módi, hogy kérsz egy kávét, és a pénzt odadobod egy tálcára, ha kell visszajáró, visszaveszel magadnak a tálcáról. Laza. :)

10710599_577966999001714_7309130301860479859_n.jpg  

Helyi arcok

Eddigi tapasztalataink alapján a kép vegyes. Kezdjük a pozitív meglátásokkal.

Kedves, mosolygós és alapvetően nyitott, beszédes és hangos szavú emberek. Érdeklődőek, kíváncsiak és többnyire meghallgatnak. Határozott kiállásúak kortól függetlenül. Már egész fiatal gyerkőcök is magabiztosak, határozottak és tisztelettudóak, ami nagyon szimpatikus. Ingalj gyűrögető, szégyenlősködő, zavarban lévő gyereket még talán nem is láttunk. Szinte hihetetlen, de többek állítása szerint a gyerekek a sulit imádják. Imádni az iskolát, na azt meg hogy? :)  

Az emberek azonnali visszajelzést adnak, ha valami tetszik nekik, avagy ha valami nem. Nincs susmogás, meg elfojtás, meg orr alatt morgolódás. Kiteszi az asztalra bármit is gondol, akár kritika vagy dicséret, azonnali visszajelzést kapsz. Ezt szintén a nyitottságuknak tudjuk be, nagyon könnyű kapcsolódni hozzájuk és egyszerű csevegésbe fogni. A felületességük ugyanakkor nehézség is, hisz barátságokat kötni nem egyszerű. Számunkra egyelőre úgy tűnik, hogy nem nagyon járnak össze a régi osztálytársakból lett barátok vagy kollégák. Nincsenek kiterjedt baráti köreik. Van egy határ, amit kőkeményen be is tartanak.

Nekünk össz-vissz egy nagyon jó igazi ausztrál barátunk lett egy év alatt, pedig ismeretségek kötődtek, de nem mozdultak tovább barátsággá. Ez a barátunk viszont inkább nemzetközi figura, mintsem törzsgyökeres helyi, ő világlátott és nagyon nyitott személyiség, nem tipikus ausztrál.

Ami viszont egy kellemes meglepetés, hogy az itteni magyar közösség nagyon összetartó, és segítőkész. Már rögtön a megérkezésünkkor rátaláltunk egy magyar ingatlanügynökségre, akik sokat segítettek nekünk abban, hogy mindenféle referencia nélkül jó lakásba tudjunk költözni. Többek között rajtuk keresztül is sok más magyarral ismerkedtünk meg az elmúlt évben, akikkel kétheti rendszerességgel találkozunk egy vacsora keretében. Általánosságban azt tapasztaljuk, hogy itt a magyarok segítenek egymásnak ötletekkel, tapasztalatokkal, munkalehetőségekkel. Le a kalappal előttük, nagyon sokat számít ez a mindennapi nehézségek legyőzésében!

 

No worries

Az Ausztrálok kedvenc kifejezése a „no worries” (talán „sima ügy”, „semmi gond”, vagy „minden ok”), egy nap minimum 30x elhangzik egy ember szájából. Eleinte furcsa volt nekünk, hogy miért hangoztatják ezt ennyiszer, de mára megszoktuk és meg is szerettük. Gyakorlatilag ez szinte egy pozitív, megerősítő mantraként működik itt. Minél többször mondod, hogy semmi gond, annál inkább el is hiszed már a végén. Ezen felül még ha valami problémával is fordulsz valakihez, akkor is jön a „no worries”, amivel már alapból kissé lecsillapítja a parádat, így Te sem érzed már azt olyan nagy gondnak. Mondjuk ehhez hozzá jön az is, hogy eddigi tapasztalatunk szerint az esetek legnagyobb részében az emberek igyekeznek meg  is oldani a problémákat, felmerült kérdéseket, még a kormányzati szektorban is. Szolgáltatni, na azt nagyon tudnak az ausztrálok.

800px-No_worries_spare.jpg

A másik mindig használt kifejezésük a „how are you?”, mint az amerikaiaknál. És itt sem igazán gondolják komolyan a kérdést, leginkább egy köszöntési forma, amire nyílván az a válasz, hogy „good, and you?”. Eleinte nagyon nem szerettük ezt a kötelező how are you-zást, de mára ezt is megkedveltük, ugyanis egyrészt még mindig sokkal, de sokkal jobb érzés ezzel a kérdéssel kezdeni egy beszélgetést, mint egy bajusz alatt elmormolt, unott jónapottal, másrészt pedig azért az esetek egy részében még őszinte is az érdeklődés. Szóval felületes vagy sem, gyakorlatilag mindegy, segít a másik emberrel kapcsolódni, elkezdeni a beszélgetést.

TIPP: használd a no worries-t ahányszor csak tudod. És köszönj a buszvezetőnek… :)

 

Multikulturalitás

Hogy vagy az ázsiaiakkal? Ausztrália tobzódik az ázsiaiakban, rengeteg kínai, indiai, pakisztáni, maláj, thai, indonéz, ésatöbbi nemzet képviselteti itt magát. Ha nem figyelsz oda, és véletlenül egy megállóval később szállsz le a vonatról a tervezettnél, simán kis-kínában találod magad, angol feliratok nélkül. Egyébként mi inkább élvezzük ezt a rendkívüli sokszínűséget.

Tetszik vagy sem, Ausztrália szerintünk egy modern rabszolgatartó társadalom. Az igazi “ozzik” nagy része irodában csücsülve kortyolgatja a kávéját és kényelmesen dolgozgat, amíg a bevándorló ázsiaiak, európaiak, stb., fizikailag építik és működtetik az országot. Azonban ezt még így is inkább win-win helyzetnek érezzük, hiszen aki idejön, az valóban kap lehetőséget arra, hogy dolgozzon és kitörjön a szegénységből. Mondjuk az is tény, hogy igazán meggazdagodni azért nem könnyű a nulláról itt sem, mivel az ingatlanárak annyira elszálltak, hogy egy brutál hitel nélkül szinte lehetetlen lakást vásárolni, addig viszont az elképesztően magas lakásbérleti árak miatt jóval nehezebb félretenni. Viszont ha már valakinek van egy-két háza (mondjuk örökségből), akkor arra terhelve már simán tud még kettőt-hármat venni, és kiadni azokat, ezáltal folyamatos passzív jövedelemre szert tenni. Ráadásul nem is kevésre… Sok magyar ismerősünktől hallottuk, hogy az ideérkező első generációnak nagyon nehéz, majd a gyerekeknek már jó lesz. Nyílván itt is kivétel erősíti a szabályt, de azért van benne igazság, ezt érdemes figyelembe venni, ha valaki belevág ebbe a kalandba.

TIPP: vegyülj és figyelj! Ide Ausztráliába a különböző nemzetekből azok jönnek, akik akarnak tenni, dolgozni, fejlődni, érdemes az erősségeiket ellesni, és magadévá tenni, érdemes tőlük tanulni!

 

Sport

Képzeld el azt a pillanatot, hogy mész reggel fél 6-kor munkába, még a csipát sem törölted ki a szemedből, full autopilótán lépdelsz a buszhoz, és erre elfut melletted 3, 50+-os hölgy komplett UV futószerkóban, majd pár perc múlva 6 brutál versenybringás pasi száguld el az úton, és amikor a busszal esetleg a strand mellett haladsz el, látod, ahogy már néhány tucat fiatal szeli a habokat a szörfdeszkájukon. Egyszóval Ausztrália a sportmániákusok hazája. Mindenki kondiba jár, akár ebédszünetben is, fut, bringázik, a parkban tömegesen edzenek egy személyi edzővel, szörföznek, ésatöbbi, ésatöbbi. Nagyon inspiratív környezet, és a szuper időjárásnak köszönhetően szinte folyamatosan a szabadban lehet sportolni.

Íme egy rövid timelapse videónk a Bondi beach-en szörfözőkről:

 

Távolság

Na, ez nagyon nagy. Az itteni téli időszámítás szerint +8 óra a különbség, nyáron pedig +10 (mivel ugye a téli és nyári időszámítás otthonhoz képest pont fordítva van). Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy amikor otthon elkezdenek felkelni az emberek, akkor mi itt pont kezdünk lefekvéshez készülődni, alig van olyan időszak, ami megfelelne egy jó kis skype-os beszélgetésre. És ez bizony tényleg nehézzé teszi az ittlétet. Mind az otthoni barátokkal, mind a családtagokkal előre meg kell szervezni az időpontokat a beszélgetésekhez, és azok is vagy már lecsukódó szempillák mögül történnek, vagy még szinte félálomban kora hajnalban. Ez viszont a legjobb szándék ellenére is azt okozza, hogy bizony kimaradunk az otthoni történésekből, élményekből, sztorikból. Arról pedig nem is beszélve, hogy nincs olyan, hogy “najó, hazaugrok egy hosszúhétvégére”, mivel ugye minimum 26-30 órás repülőút és nem kevés pénz szükséges egy hazalátogatáshoz. Ebből kifolyólag 2-3 hét alatti hazautazás teljességgel értelmetlen, mivel 4-5 nap csak az oda meg visszautazással telik. Ez már önmagában is komolyan hangzik, és bizony megtapasztalni sem egy hejehuja élmény. A jetlag még rádob másik 4-5 napot, amikor tényleg csak nagyjából tudod, hogy éppen melyik időzónában is vagy, és éppen hogy is kéne érezned magad, plusz a lehető legváratlanabb időpontokban mondja be az unalmast a szervezeted, és alszol el bármilyen helyzetben. Ja, és ugyebár az évszakok is pont ellentétesen járnak, úgyhogy pl. innen a hűvös télből hazamész a tikkasztó nyárba, majd vissza. Ember legyen a talpán, aki lebetegedés nélkül kibírja ezt a nagy különbséget.

TIPP: na, itt nincs, ez az Ausztrál csomag része, megszoksz vagy megszöksz. :)

 

És hogy mi hogy vagyunk? Kösz, jól! Bővebben? Tényleg jól, de fáradtan. Nagyon kimerített minket a folyamatos változást követni, tanulni, dolgozni több helyen, az otthon rutinból zajló folyamatokat itt nulláról kitalálni (legyen az csak egy jogosítvány készítés, vagy megbízható autószerelő keresés), és persze mindeközben egy új szociális hálót is kiépíteni. Természetesen a fantasztikus időjárás, a mesés környezet, a mosolygós, életvidám emberek nagyon sokat segítenek abban, hogy töltődjünk, azért hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy csupa öröm és vidámság itt az élet. Viszont szerencsére mindketten azt valljuk, hogy amíg csak bírunk, tapasztalunk, felfedezünk, hiszen annyi fantasztikus dolog van még a világban, amit szeretnénk megnézni. És itt aztán van felfedeznivaló, ráadásul úgy, hogy az anyagi hátteret is lehetséges megszerezni a felfedezésekhez.

Hogyan tovább? Nos, Zoli 4 hónap múlva befejezi az iskoláját, utána még jogosultak vagyunk egy két éves ittartózkodásra, teljes munkavállalási engedéllyel (a master képzésnek köszönhetően), de hogy ezzel élni fogunk-e vagy sem, na azt majd meglátjuk. Mindenesetre az most mindkettőnket nagyon éltet, hogy Karácsonykor hazautazunk pár hétre… :)

Köszönjük, hogy lélekben velünk vagytok, követitek a kalandjainkat. Jó érzés néha egy-egy levelet kapni otthonról barátoktól, családtagoktól vagy akár ismeretlenektől. Sok segítséget jelentenek nekünk ezek a levelek, ne fogjátok vissza magatokat... :)

 

Folyt. köv!

 

Szeretettel,

Andi és Zoli, AZ

P1035914-W1200.jpg

 

u.i.: mivel sok kérdést is kapunk az e-mailekben Ausztráliával kapcsolatban, ezért elkezdtünk összerakni egy ausztrál kisokost. Ha szeretnél az elkészüléséről a leghamarabb értesülni, akkor iratkozz fel a hírlevelünkre. Ígérjük, nem küldünk spameket, nem adjuk oda másnak az e-mail címedet, becs szó!

Katt ide a feliratkozáshoz!

 

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azausztralia.blog.hu/api/trackback/id/tr736877271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

usb2.0 2014.11.15. 22:05:38

A poszt ajánlása szerint "Minden, amit tudni akartál Sydney-ről!"
A néhány kérdésem ezzel kapcsolatos, és annak szól, aki ezt a címet adta.
Mostanában egyre több ilyen ajánlással találkozom.
Ezért lennék kíváncsi, miből gondolja, hogy ezeket a dolgokat akarom tudni?
Aztán az is érdekelne hány ember lakik Sydney-ben.(darabra pontosan, nem kerekítve!)
És végül: név szerint?
Csak mert a mindenben, minden benne van.

AtoZ 2014.11.15. 23:31:28

@usb2.0: Kedves usb2.0, akkor legyél szíves fordulj az Index2 szerkesztőségéhez, ők adják a főcímet a blogajánlóban. Amint látod, a mi bejegyzésünknek a címe "1 éve Ausztráliában". Köszönjük.

Nomina 2014.11.16. 10:04:47

Áááá, nagyon tetszik ez a blog! Élvezetes olvasni és nézni! Grat!
usb2.0: Jómagam pont azt szeretném mindig tudni Ausztráliáról/Sydney-ről amit éppen itt olvasok! :D Valamint kötelességemnek érzem ide írni, hogy a mindenben a semmi is benne van! ;)

usb2.0 2014.11.16. 22:24:51

@AtoZ: Köszönöm, hogy válaszoltál.
Sejtettem, hogy így van.
Ezért is írtam, hogy a kérdések annak szólnak, aki az ajánló címét találta ki.
A többivel nincs gondom, sőt elég jól adjátok tovább a tapasztalatokat.

nikarágja 2014.11.19. 19:35:24

Köszönöm szépen, hogy leirtad a tapasztalatokat! Haza ne gyertek, ha lehet, mindenképp maradjatok akar illegalnijban is. Itthon, a sok birkaval most fogjak visszavalasztatni az amcsi babokat és élhetetlenebb lesz az orszag, mint eddig valaha. Azt kéne valahogy ellesnetek, hogy a kinaiak hogy tudnak tulélni, mindenféle formalitas miatti aggodas nélkül..

togra 2014.12.19. 20:59:58

Kellett új szállást keresnetek? Azért kérdezem mert még az év elején írtátok, hogy a mostani, csodálatos panorámával rendelkező lakásból december közepén ki kell költöznetek mivel a tulaj onnan akarja nézni az újévi tüzijátékot.

AtoZ 2014.12.20. 07:11:28

@togra: Hogy emlékszik valaki, ez igen!! :) Nem, szerencsére nem kellett kiköltöznünk, mert időközben kitaláltuk, hogy karácsonykor hazalátogunk Magyarországra, így otthagytuk a lakásban a cuccainkat, a tulaj meg beköltözhet szilveszterre a kecóban. A kecske és a káposzta szerencsés esete... :)

togra 2014.12.22. 15:21:38

bizony emlékszek! :) egyébként nagyon jó megoldást találtatok!
és esetleg majd az új évben lehetne egy írás az ottani hétköznapokról? :)

Fruka1 2014.12.24. 22:17:44

Elöljáróban annyit, hogy au témában a blogotok verhetetlen, és ez a mostani , talán összegzős poszt is kiváló! Remélem maradtok és még olvasótok lehetek továbbiakban is.Nos egy dologgal egy picit azonban nem értek egyet, illetve lehet én néztem más filmet "Sydney munkavállalás,munkalehetőség,fizetség, honfitársi segítség munkaügyben témakörben......"
Írod hogy "TIPP: Ha valamilyen építkezéshez közel álló szakmád van (gipszkartonos, vízvezetékszerelő, padlócsiszoló, stb.), szinte biztosan el fogsz tudni helyezkedni 16-25 dollár/óráért. Ha esetleg vendéglátós végzettséged, tapasztalatod van (szakács, felszolgáló, barista, stb.) azzal is viszonylag hamar menni fog a munkavállalás 16-20 dollár/óráért."
Háát, én nem tudom de nem ezt tapasztaltam anno kb másfél éve, de lehet hogy csak nem volt szerencsém, extra béna voltam sötöbö....
Szóval hasonló a szakmám amit itt írsz, magyarok "akartak segíteni" munkát szerezni, de valahogy semmi sem lett. Sőt, a vállalkozó (építés) folyamatosan bizonygatta mekkora recesszió van Sydneyben(!), mennyire nincs semmi munka, pangás van , úgysem kapok munkát stb. Kábé úgy néztek rám hogy én dolgozni jöttem Sydneybe, mintha elment volna az eszem. Mindenki biztosított arról hogy ő nagyon szeretne nekem
segíteni , persze konkrét segítséget nem is igen kaptam munka lehetőség ügyben.Háát , ennyit a segítségnyújtásról és a rengeteg munkáról, amiben tobzódtam akkor....
A bérek amelyet írsz, nagyon szépek, de én ezeket sem tapasztaltam, 15 dolcsit kaptam/óra olyan (nehéz) fizikai munkáért, amelyet itthon a duplájáért sem vállaltam volna szívesen...(kis túlzással persze)
Az árak tényleg extrémek, teljesen egyetértek, úgyhogy minden tisztelet azoké, akik tanulóvízumon vannak és kitermelik a sulit, lakbért, rezsit, kaját-piát,bulizást,vízum hosszabbítást, repjegyet na és ki tudja még mit heti 20(!) óra melóval.
Én tényleg nem tudom elképzelni sem, ezt hogyan lehet ott elérni, de lehet csak én voltam nagyon béna, vagy csak nem olyan emberek vettek körül, akik ebben tudtak/akartak volna támogatni, segíteni.Nem szeretnék ebben általánosítani,sem trollkodni, távol áll tólem, lehet hogy ez egy egyedi jelenség ami történt, úgyhogy aki most oda tart, annak hajrá, csak azért nem árt tudni ilyen is van.
Nektek pedig sok szerencsét, és várom az újabb bejegyzéseiteket!

AtoZ 2014.12.28. 11:46:21

@Fruka1: Szia Fruka1! Köszönjük a hozzászólásodat, azt gondoljuk, nagyon fontos, hogy minél teljesebb képet kapjanak az Ausztrália iránt érdeklődők, és amit leírtál, bizony az is teljesen benne van a pakliban. Kell nem kis adag szerencse is a munkaszerzéshez, ezt abszolút aláírjuk. A heti 20 óra munkából valóban lehetetlen megélhetést biztosítani, egyedül például nem indult volna el egyikőnk sem ide, szerintünk is szükséges, hogy legalább két fizetésből lehessen gazdálkodni, és még ekkor sem 20 óra / hétről beszélünk... Mi többek között ezért döntöttünk a master képzés mellett, mert így az iskolát végző fél párja fulltime work permit-et kap, és így azért már reálisabb a megélhetés. A siker titka a tapasztalatunk szerint, hogy nagyon sok helyen kell érdeklődni, sok emberrel kell beszélni (nem csak magyarokkal), rögtön el kell kezdeni kapcsolatokat kiépíteni. A siker még ugyan így sem garantált, de valószínűbb... :)

Fruka1 2014.12.29. 00:18:30

@AtoZ: Köszönöm hogy visszaigazolod az általam írtakat, és hogy Te is úgy látod fontos hogy az oda készülőknek ha nem is teljes mértékben de amennyire lehetséges reális képet kapjanak.(főleg a pénzügyi rész!)Sajnos ez nem minden Au témájú blogon van így, és nem minden kiutaztatást szervező (pl.nyelvoktatást értékesítő cég)tartja fontosnak a REÁLIS tájékoztatást.Szerintem sajnos AU-val kapcsolatban rengeteg a tévhit (bennem is sok volt míg a helyszínen rá nem jöttem), sok a rózsaszín elképzelés.AU már nem az a mindenkit tárt karokkal váró ország, mely néhány évtizede még volt.(Húúú, erre kapok a fejemre....de ez van) Picit nyersen mondva, az mehet akire feltétlenül szüksége van,kiváló anyagi kondíciókkal,és fizesse meg ennek az ott tartózkodásnak/állampolgárságnak rögös útját, ilyen olyan illetékek, igazolások,vízumok stb révén is.Ez azért Európában (még)szerintem nem így van,legalábbis ennyire lehúzós módon, persze tudom más földrész, berendezkedés stb.
Válaszod utolsó részével is teljesen egyetértek, nagyon fontos hogy a munkakeresés ne CSAK magyarokon keresztül történjen, mert annak nagy valószínüséggel az a végeredménye ami az én esetem is lett, a nagy semmi...
Ami még szerintem elengedhetetlen, gyenge, vagy bizonytalan nyelvtudással nem szabad belevágni.
Ettől függetlenül sok sikert mindenkinek aki ott van, oda készül, izgul,küzd, mert jó néhányan elérik a céljukat.Jó néhányan családostul is mennek, eladva mindent amit itt elértek, sokszor feladva jól fizető munkahelyeiket,felégetve maguk mögött egy fél életet, egy új és jobb élet reményében.Ez nagy bátorság, de hát a közmondás is azt mondja, bátraké a szerencse....