AUSZTRÁLIA A-TÓL Z-IG

A Nagy Kör (The Big Lap) - azaz indul az ausztrál körút!

2017. március 24. 15:23 - AtoZ

Az elmúlt hónapokban kissé csöndben voltunk, és aki ismer minket, az tudja, hogy ez olyan, mint amikor a kisgyerekek a nagy zsivajlás után egyszercsak csöndben maradnak egy szobában: tuti valami rosszban sántikálnak. És ez így is van. Ugyanis pár hónapja kitaláltuk, hogy 3.5 Ausztráliában eltöltött év után végre eljött az idő, hogy nekivágjunk az egyik legnagyobb bakancslistás álmunknak, azaz körbeautózzuk ezt az országot, kontinenst Pufival, a 17 éves 4x4-es kisbusszal. A terv az, hogy március 31-én elindulunk és 4 hónap alatt levezetünk nagyjából 20.000 km-t, amiből akár könnyedén 25-30.000 km is lehet. Habár már az országba való megérkezésünk óta dédelgettük ezt az álmot, komollyá csak 2016 novemberében vált. Akkor egy zúzósabb nap során Andi küldött egy sms-t Nekem (Z), hogy „márciusban induljunk el a Nagy Útra”. Én is és Andi is akkor már hónapok óta küzdöttünk a korábbról már jól ismert érzéssel, hogy bár szuper munkahelyünk van, a világ egyik legszebb országában, városában élünk boldog párkapcsolatban, de ez a tipikus 9-5-ig (ami az esetemben inkább 8-7, Andi esetében pedig gyakran 6-6-ig) tartó mókuskerék egyszerűen nem nekünk való. Még Sydney-ben sem. Pláne úgy, hogy pontosan tudjuk mennyi majdhogynem érintetlen természeti csoda vesz minket itt körül ezen a kontinensen. Ahogy azt a korábbi bejegyzéseinkből láthattátok, igyekeztünk megnézni annyi érdekességet, amennyit csak tudtunk Sydney-től 1000 km-re északra és délre, de a látványosságok java bizony mind messzebb van már, azokat nem tudjuk egy hosszú hétvége alatt meglátogatni.

20151226_084855.jpgSzóval az a bizonyos sms nagyon betalált, és már 5 perc múlva azon vettem észre magam, hogy azt tervezem, hogy mennyi pénzre és időre van szükségünk ehhez a kalandhoz, a Big Lap-hez (ez a hivatalos elnevezése az ausztrál körtúrának). Az időzítés is viszonylag jónak tűnt, Andi éppen a második filmjén dolgozott a Fox Studióban (az Alien Covenant után a Pacific Rim 2-n), ami akkor úgy tűnt, hogy legkésőbb márciusban befejeződik, és nem indul utána pár hónapig új film Sydney-ben. Nekem meg igazából mindegy volt, mert a munkám fix volt, szerettem is, de bizony egy bakancslistás utazás az nem játék, azért érdemes feladni akár még egy ilyen szuper munkahelyet is.

 

Úgyhogy beindult a daráló, elkezdtük tervezni az Utat. Blogok olvasása, költségvetés összerakása, a megnézendő városok, helyek listájának összegyűjtése, megvásárlandó eszközök, felszerelések begyűjtése, ésatöbbi, ésatöbbi. Munka után esténként órákat töltöttünk el azzal, hogy az előszobánk falán levő Ausztrália térképet nézegettük és hitetlenkedtünk, hogy „vazeeee, ez az ország ÓRIÁSI!!!”. Nagyon izgalmas volt újra valami olyan dolgon pörögni, ami inspirált, izgalmat hozott az életünkbe, és egyben kissé félelemmel is töltött el. Hiszen azt is tudtuk, hogy egy ilyen döntés bizony újra fenekestül felforgatja az életünket, és lesznek benne kellemetlen és kényelmetlen dolgok is.

20170317_085127.jpg 

Három sarokpontja volt az utazásunk tervezésének: a megfelelő autó megtalálása, a szükséges pénz előteremtése és a lakásunk feladása. Külön-külön is kemény feladatnak tűntek ezek, így együtt meg aztán egyenesen ijesztőnek. Ráadásul minderre nagyjából 5 hónapunk volt ami már-már a mission impossible kategóriába esett. De hát aki ismer minket, az tudja, hogy az ilyen kihívások nem állnak messze tőlünk, a megfelelő cél érdekében tűzön vízen átmegyünk, ha kell. Annak idején így jutottunk el Ausztráliába is: kitaláltuk az ötletet, egy hónapot gondolkoztunk, aztán a „gyerünk, csináljuk” elhangzása után 3 hónappal már összeházasodva, egy kis lakást és az autónkat feladva ültünk a Sydney-be tartó repülőn egy tanuló vízummal a zsebünkben azzal a tervvel, hogy két év múlva a suli befejezése után hazamegyünk. Ebből lett az, hogy 3 év múlva már letelepedési engedéllyel a zsebünkben gondolkozhattunk azon, hogy az állampolgárság kézhezvételéig szükséges utolsó évbe hogyan passzírozzunk bele egy 4 hónapos ausztrál körutat. Szóval a kihívás adott volt, jöhetett a céltudatos megvalósítás.

 

A pénz

A Nagy Ötlet felmerülésekor nem sok megtakarítással rendelkeztünk, mivel éppencsak túl voltunk a letelepedési engedély beadásán, ami bizony nem egy olcsó mulatság, több ezer dollár becsengetésével oldható csak meg. Mivel már ugye nem tegnap óta élünk Ausztráliában, ezért a szükséges napi költségekkel elég jól tisztában voltunk. Úgyhogy viszonylag könnyedén sikerült egy saccperkábé költségvetést összerakni, amiből az jött ki, hogy ha nagyon meghúzzuk a nadrágszíjat, akkor napi átlag 120 ausztrál dollárral számolhatunk. Ebben benne van minden a benzintől kezdve az étkezésen át a múzeumbelépőig bezárólag, viszont összvissz heti 2 kempingben töltött éjszakát határoztunk meg a táblázatban, a többi vadkemping. Mivel az időtartam is adott volt, így könnyedén kijött, hogy bizony legalább 15e dollárra van szükségünk egy ilyen túrához, plusz még ami ahhoz szükséges, hogy a visszaérkezésünkkor újra tudjuk kezdeni az életünket Sydney-ben. Ezzel már el tudtunk kezdeni tervezni, és hetente félrerakni a megfelelő összeget.

20170305_220603.jpg

 

Az autó

Elég nyilvánvaló volt, hogy az imádnivaló Ezüst Nyilunk (3.8-as V6-os Holden Commodore kombink) nem alkalmas arra, hogy körbejárja velünk Ausztráliát, így azonnal jött a kérdés, hogy akkor mit is kéne venni. Praktikussági szempontból egy kibelezett kisteherautó tűnt a legjobb döntésnek, amit mi szépen „bebútorozunk” az útra. Maximum 10e ausztrál dollárt szántunk a Vasparipánkra, ami azért erősen lekorlátozta a lehetőségeinket, pár nap nézelődés után egyértelművé vált, hogy ennyi pénzért bizony legjobb esetben is csak egy 10+ éves, 200.000 km-es autót tudunk venni. Ráadásul az is kezdett egyre kérdésesebbé válni, hogy 4-5 hónap alatt a teljes munkaidős munkáink mellett lesz-e elég időnk arra, hogy nagyon olcsón berendezzünk egy üres kisteherautót (megsúgjuk: nem). A legnagyobb kérdés pedig az volt, hogy vajon egy ilyen teherszállításra tervezett autóval el fogunk-e tudni jutni olyan helyekre, ahol nemhogy benzinkút, de még út sem nagyon van. Ez utóbbi kérdés napról napra jobban foglalkoztatott bennünket, és valahonnan a mélyről egyre erősebben jelent meg a válasz, hogy márpedig nekünk 4x4-es kisteherautóra van szükségünk. Ez utóbbiak viszont azért még itt is elég ritkák, pláne 10.000 AUD alatt. Elég reménytelennek is tűnt a dolog, majd egyszer csak megláttunk egy 1999-es, 190.000 km-es gyári Mitsubishi Express 4x4-es kisteherautót, amit a tulaj teljes egészében átalakított lakóautónak. Árban is a varázslatos összeg alatt volt, sőt, még az is benne volt a költségvetésben, hogy a vezérműszíjat és a kormányművet is kicseréljük. Néminemű huzavona után bele is csaptunk a lecsóba, még decemberben, karácsony előtt 1 héttel megvettük Pufit! (Pufiról itt olvashattok további információkat).

 

Ráadásul Pufit egész szépen berendezte az előző tulajdonos, egy nagyon praktikusan összerakott bútor készült a hátsó részbe, ami bár kissé viseletes volt, de nagyon ígéretesnek bizonyult a nagy úthoz. Úgyhogy „csak” annyi volt a feladat, hogy Andi szépen átalakítsa egy kicsit, lecsiszolja, átfesse, új függönyöket varrjon és kialakítsa a mobil hűtőnknek a helyet. A feladat kissé nagyobb volt, mint amekkorának eredetileg tűnt, de jóbarátunknak, Csabinak és a Fox Studiónak köszönhetően végül sikerült megvalósítani a terveinket, és immár gyönyörű, csillogós gokart kéken fénylenek a belső bútorok Pufiban. :) Autó: pipa!

 

Lakás

Itt Ausztráliában bevált szokás, hogy amikor valaki hazamegy Magyarországra, akkor meghirdeti a bérelt lakását a Magyarok Ausztráliában Facebook csoporton, hátha valakinek pont akkor van szüksége egy átmeneti szállásra. Ha onnan nem jön bérlő, akkor még meg lehet próbálni az Airbnb-n keresztül is bérlőt szerezni, de ez utóbbi egyrészt elég macerás (kell valaki, aki a távollét alatt menedzseli a lakást és a váltakozó bérlőket, takarítást, kulcsátadást, stb.), másrészt egyre több társasház köti ki a szabályzatában, hogy rövidtávra, pl. airbnb-n nem lehet kiadni a lakásokat. Ez történt sajnos a mi társasházunkban is, így nagyjából egyértelművé vált, hogy egy 4 hónapos ausztrál körút csak úgy valósítható meg, ha feladjuk a lakásunkat. Azt a kis lakást, ami Sydney egyik legjobb környékén van, viszonylag jó bérleti díjjal, és ilyen kilátással:

Mondanunk sem kell, hogy ez bizonyult az egyik legnehezebb döntésnek. Ráadásul habár 3.5 éve még 2 bőrönddel érkeztünk, mára azért már relatíve sok dolgot összeszedtünk innen-onnan. Úgyhogy lehetőségként két dolog merült fel: vagy bérlünk egy raktárat és fizetjük azt, amíg vissza nem érkezünk Sydney-be, vagy eladunk mindent. Végül ennek egy hibrid megoldása lett a befutó: béreltünk egy nagyon kis raktárhelységet Sydney-alsó után két járásnyira (azaz baromi messze), ahova beraktuk a legfontosabb dolgainkat, és minden egyébtől pedig megszabadultunk a helyi Vatera (gumtree.com.au) segítségével. Ez utóbbi elég jól sikerült, habár nem volt egy zökkenőmentes folyamat. Egyrészt ugyanis a gumtree leginkább a vevőknek kedvez, a nagy kínálat miatt tényleg csak potom pénzért lehet megszabadulni a cuccoktól (amiknek nagy részét különböző lomtalanításokról szedtünk össze, lásd ebben a bejegyzésünkben.) Másrészt pedig a különböző vevőjelöltekkel nagyon körülményes dűlőre jutni: vagy azonnal a felének a negyedét akarja adni a cuccért, vagy megígéri, hogy jön és addig tartsuk fent neki az akármit (aztán persze cseszik jönni), vagy megállapodunk az árban, eljön, és elkezd alkudozni. Ez különösen akkor idegesítő, amikor egy eleve 15 dolláros képnél történik mindez, szombat délben, és csak a leegyeztetett időpont miatt nem mentünk el egy egész napos kirándulásra. Nem vicces.

 

De nem panaszkodunk, még így is kifejezetten jól sikerült megszabadulni a dolgainktól, és ha még azt is figyelembe vesszük, hogy nagy részét a cuccoknak ingyen szedtük össze, a nap végén még plusszos is lett a kis kalandunk. Ettől függetlenül azért még így is maradt nem kevés cuccunk, amit a 1.5m x 1.5m-es tárólóba bizony csak a legkomolyabb tetris tudásunkat elővéve tudtunk betenni. Pláne úgy, hogy az egyik megmaradt cuccunk az az ágymatracunk volt… :) Úgyhogy a több körös kipakolás után így néz ki a tároló:

20170317_114425_927_x_1648.jpg

 

A sztorihoz még hozzátartozik, hogy engem (Z) ért még egy elég kellemes meglepetés a munkahelyemen. Ugyanis amikor nagy nehézségek és belső viták közepette (most tényleg feladok egy ilyen fantasztikus munkahelyet egy utazás miatt??) végre eljutottam oda, hogy bejelentettem a főnökömnek a felmondásom, akkor ahelyett, hogy elégedetlenségének adott volna hangot, megkérdezte, hogy mi a tervünk a nagy utazás után. Már ez is elég furi volt, az meg különösen, hogy mikor elmondtam, hogy bizony szeretnénk visszajönni Sydney-be, akkor mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga, közölte, hogy akkor felesleges felmondanom, fizetésnélküli szabadságot javasol, és várnak vissza amikor készen állok. Bumm. Erre nem nagyon számítottam, és őszintén szólva nagyon jól esett. Hiszen szeptemberig még rengete dolog történhet, de azért az a tudat, hogy adott esetben visszaérkezésünk után akár már másnap is folytathatom a munkát, bizony elég megnyugtató. Különösen onnan nézve, hogy nagyon ki van számolva a költségvetésünk, és nagy valószínűség szerint szinte nulla megtakarítással fogunk visszaérkezni Sydney-be. Maxiriszpekt a Rotor Studios-nak és a főnökömnek, Paulnak, soha nem volt még ilyen normális és emberi főnököm.

 

Mindenesetre eljött a március 14-e, ami az utolsó napom volt a cégnél, volt egy kedves elbúcsúztatás, több kollegámtól megkaptam, hogy húúúúúdemennyireirigyelnek, és hogy éééénisúgymegcsinálnámeztazutat. Ezeket egyébként nem igazán tudom a helyén kezelni, pláne úgy, hogy tudom, hogy egyikük-másikuk nálam 2x többet keres és 6-10 évvel fiatalabb, se gyereke, se kutyája. Nagyjából holnap el tudnának úgy indulni, hogy akár 1 éven keresztül utazannak anélkül, hogy bármiben is hiányt szenvednének. No de mindegy, úgy látszik a döntés nem megy mindenkinek könnyedén. Azért abban biztos vagyok, hogy ezzel az eljövetelemmel sokakban azért elültettem az utazó bogarat, lehet, hogy mire visszajövök, már mások is valami hasonló utazást fognak tervezni… :)

 

Az utolsó munkanapom után még 3 napunk maradt arra, hogy amit Andi egyedül már nem tudott elintézni a lakás és a kocsi körül, azt közösen megoldjuk. Ilyen apróságokat, mint bútorok és cuccok kicipelése a világvégén levő raktárba, a lakás eredeti állapotának visszaállítása a feladásához, az autón az utolsó simítások elvégzése, a felszerelések elrakása, a címünk módosítása kb. 20 szolgáltatónál, a barátoktól elbúcsúzás, egy meglepetésszerű sürgősségi foggyökérkezelés (mi így mulatunk, na!), ésatöbbi, ésatöbbi. Gyakorlatilag reggel 7-tól este 10-ig megállás nélkül pörögtünk, és még így is az utolsó nap, pénteken még annyira sok feladatunk volt, hogy se reggelizni, se ebédelni nem maradt időnk. Ráadásul kicsit elszámoltuk magunkat a maradék cuccainkkal, ami végül mind a kocsiban kötött ki úgy, hogy már Andinak is alig jutott hely az anyósülésen.

Sebaj, a lényeg, hogy sikeresen visszaadtuk a lakást, összepakoltunk mindent, és készen álltunk a thaiföldi 10 napos utazásunkra. Jaaaa, hogy erről még nem is beszéltünk? Lehet, hogy itt veszítjük el pár olvasónkat… :) Szóval az úgy volt, hogy jó ötletnek tűnt, hogy ha már feladunk mindent, és elindulunk egy 4 hónapos utazásra, akkor azt egy nyaralással kezdjük Thaiföldön, így nem csak a lakásból kellett kiköltöznünk, felkészülni a Nagy Útra, de még a nyaraláshoz is be kellett pakolni. Ez így összesen viszont elég komplex feladat lett, így történt, hogy végül fogalmunk sem volt, hogy mit hova pakoltunk, és lett egy csomó dolog, amit elhoztunk magunkkal, de semmi értelme sem volt, és egy jó pár dolgot a kocsiban hagytunk, ami viszont nagyon jól jött volt Thaiföldön (pl. a napszemüveg). Sebaj, mindent megoldottunk, így most éppen itt fekszünk Thaiföld egyik legszebb strandján Koh Phanganon, és tervezzük a visszaérkezésünk utáni Nagy Utazásunkat. Igen, tisztában vagyunk vele, hogy ez azért így „elég flegma” (egyik barátunk jellemezte így azt, hogy mi Ausztráliából Thaiföldre megyünk nyaralni, és ez azóta is szállóigénk lett).  

 

A lényeg, hogy március 29-én visszarepülünk Sydney-be, felvesszük a jelenleg is szerelés alatt lévő Pufit kedvenc autószerelőnktől, „All Automotive Surgery” Miklóstól, kimegyünk a raktárba, átnyálazzuk, hogy mit sikerült az utólsó pillanatokban az autóba passzírozni, megnézzük, hogy a raktár tetris játékban sikerül-e még néhány extra kombó pontot elérni (azaz még jobban megpakolni a már egyébként is tele levő helyiséget), én elmegyek befejezni a múlt héten elkezdtett gyökérkezelést, és voilá, március 31-én elindulunk végre a 4 hónapos ausztrál körútra, a Big Lap-re!

Az utazásunk alatt a Facebook és az Instagram oldalunkon (az_traveling) rendszeresen jelentkezünk majd (már amikor éppen lesz mobilnet, meg úgy egyáltalán térerő), a blogunkat meg nagyjából hetente fogjuk frissíteni.

Gyertek és utazzatok velünk ezen az óriási és csodaszép kontinensen! Ausztrália, jövüüüüüüüünk!

Szeretettel,

Andi és Zoli

20170317_184830.jpg

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azausztralia.blog.hu/api/trackback/id/tr6512367245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mdavid89 · http://iranynewyork.hu 2017.03.24. 16:57:35

Wow, szuper projekt! Ez a Big Lap nagyon távoli innen, nekem pl. totál semmi fogalmam nincs arról, milyen az ausztrál vidék, a Sydney-től távoli partok, kempingek, stb. Szóval jöhetnek a sokképes beszámolók.

Ja, mi is pont Koh Phanganra készülünk. Ha időtökbe belefér, arról is jöhetne egy poszt.

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2017.03.24. 21:26:21

Tök jó terv. Nem lesz szűk a teherautó? :)

KissZst 2017.03.25. 19:10:08

Imádom a blogotokat, jó utat!

Twitteretek nincs esetleg?

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2017.03.26. 15:47:24

Azt hittem a kocsiban alszotok. De szemlátomást tele van. :)

AtoZ 2017.03.27. 12:10:49

@Mdavid89: Még nekünk sincs túl sok fogalmunk az "outback"-ről, hamarosan kiderül, milyen is az valójában. :) Koh Phangan-ról nem lesz külön bejegyzés, de pár szóban annyit róla, hogy nekünk nagyon bejött, és valószínűleg azért, mert már utószezon van, és nincs fullmoon. Ilyenkor már nagyon kellemes, nyugodt a sziget, de telihold körül őrültekháza. :)

AtoZ 2017.03.27. 12:12:19

@flash.gordon: De, valószínűleg szűk lesz. De ezt volt az ára, hogy 4x4-es lehessen. Megnéztünk pár sima kisbuszt/kisteherautót, amikben lett volna elég helyünk, de aztán úgy döntöttük, hogy feláldozzuk a helyet a terepjárás oltárán. Majd meglátjuk, mennyire volt jó döntés... :)

AtoZ 2017.03.27. 12:13:18

@KissZst: Köszönjük! :) Twitterünk nem lesz, így is elég lesz a blogot, a Facebook és az Instagram oldalakat menedzselni... :)

AtoZ 2017.03.27. 12:13:59

@flash.gordon: :))) igen, bizony tele. 2 napunk lesz arra, hogy rendet vágjunk ebbe a káoszba. :)

'it's cool to know nothing' 2017.04.25. 12:19:11

Manly-ben laktatok? Az ott a háttérben a Davis Marina? (először azt hittem, hogy a Pit Junction). Nekem idén decemberben jól jött volna a lakásotok.
Mi a terv, merre mentek?
Érdekel majd a tapasztalatotok, mert családdal (három gyerekkel) megyünk dec. elején Darwinba, majd onnan lecsattogunk Sydneybe, majd val.szeg repülővel vissza Darwin. A pontos menetrend még nincs meg, de előzetesen a Stuarton le Uluruig, majd onnan Townsville és le Sydney. Először még WA-ban gondolkodtam, de nagyon hosszú útszakaszok vannak és közben meg semmi. December meg brutál meleg lesz + tornádók és árvizek. Azért a Monkey Miát, meg sok hasonló helyet sajnálom. A Sydney-Townsville szakaszt már harmadszorra fogom megtenni, de a gyerekeim nem emlékeznek a legutolsó utunkra, úgyhogy nem lehet kihagyni (GBR és Fraser a két kötelező program, no meg Sydney természetesen).
Mi is camper van-ben gondolkodunk. A Wicked Campernél vannak klasz terepjárók 5 személyre is, de a vicc az, hogy csak burkolt utakon engednek menni velük.
Nektek 2 személyre azért egyszerűbb.

'it's cool to know nothing' 2017.04.25. 12:23:35

@'it's cool to know nothing':
Ja még annyit, hogy nem tudom, hogy ti voltatok-e, akik valahol a déli suburbökben laktatok az elején (közel a reptérhez talán), és akiknek javasoltam, hogy csak is a North Shore-on szabad lakni. Ha ti voltatok, akkor jól tettétek, hogy ide költöztetek. Ennél már csak a Northern Beacheken jobb lakni, csak onnan már azért nehéz a CBD-be bejutás.

Mdavid89 · http://iranynewyork.hu 2017.05.16. 11:05:24

@AtoZ: Mi is túl vagyunk a szigeten, nekünk is nagyon bejött. Full Moon pont nem volt, így végtelenül nyugis volt mindenfele.

Ha valaki arra készül, itt összegyűjtöttem pár hasznos infót: iranythaifold.net/koh-phangan-latnivalok/#kophangan