Azóta hogy megérkeztünk Sydneybe a napjaink az alapozással és a környékkel való barátkozással teltek. Sok barátunktól kaptunk itteni kontaktokat, amiket ezúton is köszönünk, hisz a beilleszkedésben és a újrakezdésben nagyon sokat segít. Az első hetek az impulzusok, ötleteket, tudnivalókat gyűjtésével, valamint többnyire városban lófrálással telt, illetve a neten nézelődtünk, lakást kerestünk.

A város továbbra is csodálatos, nagyon szédítően zsongó élet van, az emberek fesztiválokon vesznek részt, a parkokban találkozgatnak, sportolnak, sütögetnek családilag nagy vegyes társaságokban. A Bondi beach már most tele van fürdőzőkkel, sportolókkal. Hétágra süt a nap, ezerrel virágzanak a fák, tavasz van, nincs mese. Minden helyi mezítláb, legfeljebb pacskerban jár, rövidgatya, esetlen egy ujjatlan póló. Andi addig jutott, hogy néha már egy pulcsit levett, de biztos, ami biztos azért azt is mindig a táskában hurcolta, emellett a sál, mellény, farmer, cipő még pár napig alap szett volt (neki, Zoli a másik véglet, neki általában mindenhol melege van… jó pár vagyunk :)). 

Bondi beach, egy "csendes" tavaszi szombaton:

Kezdjük az egészet azzal, hogy 2013-ban egy 6 és fél hónapos hátizsákos dél-kelet ázsiai körutazás (részletek: azazsia.blog.hu) után megérkeztünk haza, Budapestre július 15-én. Azóta eltelt 3 hónap és újra útra keltünk, ezúttal Ausztráliába.

De ne szaladjunk ennyire előre, mert bizony pár dolog történt az újabb út előtt. Először is meg kellett hozni a döntést, menjünk-e vagy sem. Ezen elvacilláltunk néhány hétig. A gondolkodás már az ázsiai utazásunk utolsó állomásán indult, mikor is 3 hetet Sydney-ben és Brisbane-ben töltöttünk. Nagyon megtetszett nekünk Ausztrália, a nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak, stressz mentesnek látszó életforma, plusz még mindkettőnkben dübörgött a mehetnék, a kalandvágy, a világlátásra, utazásra való igény.