Amennyiben mondjuk 10 évvel ezelőtt valaki megkérdezte volna tőlünk, hogy pontosan hol is helyezkedik el Tazmánia, nem biztos, hogy elsőre megtaláltuk volna a vaktérképen, még az sem biztos, hogy azonnal rávágtuk volna, hogy Tazmánia Ausztrália egyik állama. A 2017-es ausztrál körutunk során nem is sikerült eljutnunk oda, mivel a szigetre csak egy 9 órás kompúttal lehet autóval átjutni Melbourne-ből, ami nem kevés sem időben, sem pénzben. 2018 Karácsony után viszont útrakeltünk Fekete Báránnyal (a 4x4-es Toyotánkkal) és végre kipipáltuk a listánkról az utolsó ausztrál államot is, annak fővárosával, Hobarttal együtt.

Sydney és Melbourne úgy viszonyul egymáshoz, mint a snowboard és a sí, a gördeszka és a görkorcsolya, vagy mint a BMW és a Mercedes. Gyakorlatilag a két város örökké versenyben van egymással, a sydney-i lakosok büszkén dörgölik a melbourne-iek orra alá a szebbnél szebb strandjaikat, a melbourne-iek meg gyorsan rákontráznak a remek kávé-, étterem-, és partykultúrájukkal. Nekünk 2 éve volt először alkalmunk meglátogatni Melbourne-t, viszont összvissz csak 2 órára. Mivel akkor csütörtök éjjel sikerült megérkeznünk a város központjába, ahol is már nagyon nem szomjas emberek vonultak egyik kocsmából a másikba, nos, finoman fogalmazva sem lopta be a város a szívünkbe magát, konkrétan elmenekültünk onnan. Na persze azért egy ilyen kurta látogatás alapján nem szerettük volna leírni azt a várost, amit már 5. éve egyhuzamban a világ legélhetőbb városának választanak, ennek megfelelően úgy döntöttük, hogy a 2 hetes roadtrippünk során adunk neki egy esélyt újra.

Hol is kezdjük. Kicsit felgyorsultak az események velünk az elmúlt hónapokban, Zoli végre megcsinálta a 8-as szintű angol nyelvvizsgát, így karácsonyi ajándékként beadtuk a letelepedési engedély iránti kérelmünket. Hoppá, kicsit, ki a király? Na jó, ez még azért nem elegendő, hiszen csak akkor kapjuk meg az engedélyt, ha az Ausztrál Állambácsi is úgy gondolja, hogy meghív minket, de legalább a mi részünkről mindent megtettünk, amit meg lehetett, innentől a másik pályán van a labda. Mindenesetre ez egy óriási dolog volt számunkra, úgyhogy (most figyelj, nehogy lemaradj a nagy hírről!!) gyorsan vettünk is egy 30 éves lakókocsit. Ugye hogy ugye? Nagyjából mióta megérkeztünk Ausztráliába a nyálunkat csurgatjuk minden egyes durvábbnál durvább lakókocsi után. Aztán az egyik délutáni autózás közben megláttunk az út szélén egy láthatólag már nem mai darab lakókocsit, alias Kempit.

Rainbow Serpent, azaz Szivárvány Kígyó. Eredetileg egy mitológiai lény, istenféleség, amelynek többek között az ausztrál őslakosok is nagy erőt tulajdoní-tottak/-tanak. Azt tartják, hogy a szivárvány tulajdonképpen a kígyó maga, amelyik egyik víznyerő helyről a másikba úszik át éppen. Ezért nem szárad ki némelyik víznyerő hely még a legszárazabb időkben sem.  A víz, az élet és a pusztítás jelképe.

Ezt a jelképet választotta 17 évvel ezelőtt egy kis csapat partyarc a fesztiváljuknak. Úgy látszik, jól döntöttek, mert ez e név mára Ausztrália egyik legnagyobb és legrégebbi party-jává vált, ahova nem csak ausztrálok jönnek, hanem a világ szinte minden nemzetiségéből érkeznek fiatalok és idősek bulizni egy jó nagyot.

Imádunk utazni. Pont. Ez a bejegyzésünk pedig eme kedves időtöltésünknek állít remek emléket. Egészpontosan egy egyhetes, Sydney / Melbourne / Rainbow Serpent fesztivál / 12 Apostol / Sydney road tripnek, röpke ~3.000 km-en keresztül. A szokásos tetősátras, bazinagy, bérelt Ford kombiban a Walkabout Wagontól (akiktől soha többet nem fogunk bérelni, köszönhetően annak, hogy nem voltak hajlandóak visszaadni 2 napi bérleti díjat, annak ellenére, hogy 2-vel többet számoltak fel - mindenki messze kerülje őket!). Lássuk, hogy is volt ez…