Ott tartottunk, hogy a számomra (Z) ismeretlen Sarah helyett nagy meglepetésemre jóbarátom, Krisztián csatlakozott be hozzánk 4 napra. Még csütörtökön este egy kempingben (Április 27) a megérkezés örömére együtt jól belakmároztunk, és micsoda meglepetés, bepálinkáztunk, mivel Krisztián jó magyar szokáshoz híven azért még ide a világ másik végére is hozott magával igazi hazai házipálinkát. Így kell ezt csinálni kéremszépen, a jó szokásokat meg kell őrizni még a világ másik felén is, nincs mese.

Immár a negyedik hetet kezdtük el taposni április 21-én pénteken és már teljesen roadtrip módban üzemeltünk. Érdekes volt megtapasztalni, hogy kellett két teljes hét ahhoz, hogy felfogjuk, ez bizony nem csak egy 10 napos nyaralás, majd még 1 hét, hogy minden nap többször felemlegessük, hogy „húúúú, te elhiszed, hogy mi most tényleg megyünk körbe Ausztrálián?”, majd aztán a 4. hétre már elhittük, és szívből élveztük. Ráadásul ezúttal már számunkra korábban járatlan utakon jártunk, így minden nap újabb és újabb meglepetéseket tartogatott számunkra.