Újabb hét, újabb felejthetetlen élmények az ausztrál körutunkon. A következőkben bemutatjuk Nektek Ausztrália talán legkedveltebb borvidékét, Margaret Rivert, a világ leghosszabb famólóját Busseltonban, Nyugat Ausztrália izgalmas fővárosát, Perth-t és egy elképesztően izgalmas természeti képződményt, a Pinnacles-t, amit még ma sem tudnak pontosan, hogy hogyan is keletkezett. Akkor lássuk hát, miből élünk…
Országszerte világhíres - Margaret River borvidék
Ausztrália a borok hazája. Ez a mondat úgy 20-30 évvel ezelőtt még elég nevetségesen hangzott volna, mára azonban már teljesen elfogadottá vált világszerte. Természetesen ez is, mint elég sok minden Ausztráliában, nagy mértékben az európai (elsősorban olasz és francia) bevándorlóknak köszönhető, akik szépen hozták magukkal a borkultúrát és a hozzáértést az őshazájukból. Mindezek tetejében az ausztrál borászati szabályozások sokkal lazábbak voltak, mint Európában, így lehetőség adódott a kísérletezgetésekre, különböző módszerek kipróbálására, amiket odahaza tuti azonnali kitagadás kísért volna a bortermelők köréből. Nyilván nem mindegyik metódus lett sikeres, lettek zsákutcák szép számmal, azonban némelyiket végül elég jó eredmény koronázta, és cserébe remek borok kezdtek el születni Ausztráliában is.
Minden államnak megvannak a maga kis kedvenc borvidékei és természetesen mindenki a sajátjára esküszik. Ettől függetlenül azért van egy hallgatólagos konszenzus a valóban legjobbakról. Az egyik, amely mára már világszinten is nevet szerzett magának, az a Nyugat Ausztráliában fekvő Margaret River. Mi ide tettünk egy rövid látogatást a 7. hetünkön.
Margaret River elhelyezkedése egyszerűen tökéletes. Gyönyörű eukaliptusz erdők szegélyezik a borvidékeket, az Indiai óceán pedig kevesebb, mint 100 km-re fekszik tőlük, úgyhogy ha egy kis borozás után csobbanni kíván az ember az óceánban, a helyiek szerint ez minden különösebb probléma nélkül megvalósítható. Hacsak az óceánban megtalálható cápákat nem tekintjük problémának. Szerintünk az, a szörfösök szerint nem.
Azért azt is tudni kell az ausztrál borokról, hogy a jó minőségűekért bizony elég mélyen bele kell nyúlni a pénztárcába, nem ritkák a 80-120 dollárosak sem, a középszerű „asztali borokért” pedig olyan 30 dollár körül kell kicsengetni a pénztárnál. Egyébként utunk harmadik hetében volt szerencsénk megkóstolni egy 800 dolláros (!!!) Penfolds bort is, amit mi nem-hozzáértők abszolút középszerűnek tartottunk… (http://azausztralia.blog.hu/2017/05/08/sziklak_strandok_es_borok_nagy_ausztral_korut_3_het)
Mivel ez az utunk igencsak alacsony költségvetésű (legalábbis helyi viszonylatok között), borvásárlásra csak módjával tudtuk a fejünket adni. A meglátogatott három borászatból a legmenőbb egyértelműen a Vasse Felix volt. Többek között saját buszparkolója, kültéri szoborparkja, beltéri képgalériája és természetesen egy sikkes étterme is van, nem gyenge a hely. Sajnos a nagyság átka őket is elérte, így az egész hely elég személytelenné vált, a sommelier-k már nem tekintik igazán szívügyüknek, hogy teljeskörű tájékoztatást adjanak a kedves vendégeknek, csak eldarálják a mondandókájukat, és annyi meg egy bambi.
A harmadik borászatunk Andi kedvence volt, az 1974-ben alapított Capel Vale. Nem túl kicsi, nem túl nagy, és a shiraz-uk egyszerűen fantasztikus. Ráadásul a sommelier egy német származású lány volt, így a kostolások mellett nagyon jót csevegtünk vele az Ausztráliába vándorlásának kalandjairól.
Stílusosan a cseresznyét a habra pedig egy fagyizó rakta fel. A korábbi főnököm ajánlására látogattuk meg a Simmo’s Icecreamery-t, és eléggé néztünk ki a fejünkből a választékot és a helyszínt látva. A hely úgy 20 percre van a legközelebbi igazán lakott településtől, és mégis folyamatosan jönnek a családok pereputtyostól. A minimum 40 fagyiból nem volt könnyű választani, elfogyasztani pedig még annyira sem, mivel a pár hektáros „kis” kertecskéje bőven ad nézni és csinálnivalót az embernek: játszótér, minigolfpálya, kishíd a patakon, ééééééés… egy fagyievő emu.
Sajnos nem volt elég időnk (és pénzünk) végiglátogatni Margaret River környékének összes nevezetességét, úgyhogy ezt a helyet már be is raktuk a „amikor dollármilliomosok leszünk, mindenképpen visszajönni” mappába.
A világ leghosszabb famólója – Busselton jetty
Vannak helyek, amelyeknél rögtön a megérkezésünkkor érezzük, hogy „jók az energiái”. Ilyen volt Busselton is, ami Margaret River és Perth között fekszik, és ott található a világ leghosszabb famólója, ami 1.8 km hosszan nyúlik be az óceánba. Mivel Ausztráliában vagyunk, természetesen ez a táv nem csak gyalog tehető meg, hanem akár fel lehet ülni egy kisvonatra is, és kizakatolni a végébe, ahol még egy vízalatti kis tengeri megfigyelő akváriumot is létesítettek. Ha már lúd, legyen kövér. Mi inkább a sétát választottuk, és nagyon nem bántuk meg, mert a móló pár száz méterenként teljesen más arcát mutatja. Különösen naplementekor, amikor mi ott voltunk, úgyhogy a kis oda-vissza sétánk beletelt vagy 2 órába és 200 képbe.
A móló sok rendezvénynek is kedvelt helyszíne, illetve rendszeres sporteseményei vannak, mint pl. a móló-úszás. A verseny során az úszókat végig több oldalról kísérik hajókkal, talán nem véletlenül.
Busselton egyébként nagyon szépen rendezett, tiszta, takaros város és látszólag igen gazdag is. A parton többszáz méteren egymás mellett kis ingyenes bbq lehetőségek, asztalok, játszóterek, tiszta mosdók, zuhanyok sorakoznak szépen gondozott növényekkel. A kandeláberek tetején kis napenergia panelek vannak és amin még mi is meglepődtünk, hogy a járdát megvilágító kis lámpaoszlopok a parton végig sorakozva energiatakarékos hiperkomoly színváltós ledlámpák.
Perth, Nyugat Ausztrália egyszerre nyüzsgő és elszigetelt fővárosa
Nyugat Ausztrália a legnagyobb állam Ausztráliában, viszont az állam jelentős részén szinte alig található valami. Aki igazi nagyvárosi nyüzsgésre vágyik Ausztrália ezen részén, annak nagyjából a 2 milliós lakosú főváros, Perth az egyetlen értelmezhető állomás. Perth konkrétan a világ második legelszigeteltebb főbb városa Honolulu után: amíg Pert 2130 km-re fekszik a legközelebbi nagyvárostól, Adelaide-től, Honolulu 3841 km-re található San Francisco-tól. Ráadásul a város ugyanarra a lélegeztető gépre van kötve, mint az ausztrál bányaipar: ha jól megy a bányászati cégeknek, a város burjánzik és pezseg, ha viszont rosszul megy a szekér a bányákban, akkor szinte azonnal lemennek az ingatlan árak, elmennek a szakemberek a városból, csökken az életszínvonal. Ez a bányaipari függőség látszik a felhőkarcolókon is: amíg Sydney-ben, Melbourne-ben és Brisbane-ben a legmagasabb felhőkarcolókon rendre a bankok és a könyvvizsgáló cégek logói vannak, Perth-ben szinte kivétel nélkül a bányaipari cégeké. Most egyébként éppen újra egy jobb szériában van a város, de pár éve volt egy lejtmenete, és most sem lehet tudni, hogy mikor üt be újra a krach. Kellemetlen függőség ez, ami eléggé bizonytalanná, nehezen tervezhetővé teszi a városba telepedők jövőjét.
Egyébként számunkra Perth kellemes meglepetés volt, még jóval kevésbé őrült és zsúfolt, mint pl. Sydney, de persze már minden megvan a városban, ami egy igazi, nyugati, multikulti várostól elvárható. Mindezek mellett szépek a parkjai, jó az időjárás, rengeteg csodaszép tengerpart van körülötte, és Európához is 5-6 órányi repülőúttal van közelebb, mint Sydney vagy Melbourne. Ez utóbbi csekélységnek tűnik, de aki valaha repült haza Magyarországra Sydney-ből, az pontosan tudja, mennyit is számít, ha 5-6 órával kevesebbet kell azon a fránya repülőn ülnie.
Az időjárása Perth-nek elég kellemes, mondhatni mediterrán tipusú: nyáron baromi száraz meleg van, télen pedig nyirkosabb, hűvösebb, de nem hideg. A leghidegebb hőmérsékletet 2006. június 17-én mérték, -3.4 fokot. Nem rossz ez egy téltől. Ehhez ha még hozzátesszük, hogy a legmelegebb mért hőmérséklet 46.7 fok volt, akkor azért már lehet füttyenteni egy nagyot. Végül az aduász: Perth Ausztrália legnapsütésesebb fővárosa, még Sydney-t és Brisbane-t is maga mögé utasítja. Na, elkezdtetek már csomagolni? :)
Természetesen Perth is rengeteg kisebb városrészből áll, amelyek közül számunkra egyértelműen Fremantle lopta be magát a legjobban a szívünkbe. Egyrészt azért, mert fantasztikus a hétvégi piaca.
Másrészt igazi kisvárosi a hangulata, kifejezetten ódon, már-már európaias épületekkel. Ez utóbbi nem meglepő, mivel Freemantle volt az első telepesek „tanyája” 1829-ben, és szerencsére az korai épületekből sokat sikerült megtartani, igényesen felújítani. Ehhez még ha hozzávesszük a család-, és ökobarát jellegét, nos, akkor egy igazán élhető városrészt kapunk eredményül.
A sivatagi kőtüskék – The Pinnacles
Perth-től néhány száz kilométerre fekszik Nyugat Ausztrália egyik legérdekesebb természeti csodája, a Pinnacles. Mész, mész, gyönyörű tengerpartok a balon, egysíkú bokros növényzet a jobbon, ez megy több száz kilométeren keresztül, aztán, hirtelen, te, figyu, az, az ott mi??? Menjünk, nézzük csak meg közelebbről! És akkor ott állsz egy nagy, sárga homoksivatag közepén, ami tele van 1-2-3 méteres kő-, azaz egész pontosan mészkőtüskékkel. Nem, nem csak Te nem érted, hogy ezek hogyan is kerültek oda, a nagytudású tudósok is csak találgatják, hogy mégis mi is történt ott. Az egyik teória az, hogy ezek a mészkőtüskék eredetileg fák törzsei voltak, amiket a homok elárasztott pár ezer éve, amik a levegőtől elzárva szépen megkövesedtek, majd újabb pár száz/ezer év alatt a szél szépen lefújta a homokot róluk. Az ausztrálok is csak 1967-ben fedezték fel ezeket a mesebeli tüskéket, azóta viszont évente kb. 150 000 látogató csodálja meg a nemzeti parkot. Mindenesetre olyan érzés közöttük mászkálni, mintha hirtelen egy idegen bolygóra teleportáltak volna.
Annyira varázslatos hangulata van a helynek, hogy miután megnéztük ott a naplementét, nem is nagyon mentünk messzire aludni, hogy másnap hajnalban napfelkeltére vissza is tudjunk menni.
Ez a hely egyértelműen az utunk egyik fénypontja volt, mindenkinek nagyon ajánljuk megnézésre.
Ezek voltak a hetünk csúcspontjai, na persze azért akadtak még egyéb látványosságok is, íme egy kis ömlesztett vizuális ezmegaz róluk:
Folyt. Köv.
Szeretettel,
A&Z
