Itt a vége. A Nagy Ausztrál Körtúránk utolsó másfél hetének beszámolója következik. Elképesztő, hogy amire annyit vártunk, amiről hónapokat álmodoztunk, amibe annyi energiát tettünk bele, az elérkezett a végéhez. És hát micsoda utolsó hét, teli újabb élményekkel, meglepetésekkel. Ahogy a keleti parton haladtunk délnek Sydney felé, útközben beugrottunk Ausztrália legismertebb rum gyárába, eltöltöttünk három mesés napot a világ legnagyobb homokszigetén, Fraser Islanden. Ezután elvarázsoltan utaztunk tovább és pár nap alatt végigzúztunk a keleti parton a gazdagok nyaralóhelyétől, Noosa Head-től kezdve, Brisbane-en és Gold Coaston keresztül, Byron Bay-en át egészen az örök kedvenc strandunkig, Mungo Brush-ig. Végül pedig visszatértünk oda, ahonnan 115 nappal és 29000 km-rel korábban elindult életünk egyik legnagyobb kalandjára.

Ismét egy eseménydús hét, felejthetetlen élményekkel és érzelmi hullámvasúttal. Először is lemerültünk a mélybe, és megnéztük milyen állapotban van a Nagy-korallzátony közvetlen közelről. Majd megtörtént az, amitől az egész út alatt tartottunk: lerobbantunk Pufival, ami miatt 2 napot vesztettünk a tervezetthez képest. Viszont így is sikeresen eljutottunk a híres Airlie beach-hez, ahol felpattantunk egy repülőre, hogy felülről is megszemléljük a korallokat és lefényképezzük a már kiscsilliárdszor lekapott szív alakú zátonyt (is). Intenzív egy hét volt, nem vitás…

Az előző hetünk a kontinens közepén teljes egészében a vörös szín jegyében telt, viszont a 14. héten nagy örömünkre színt váltottunk: immár a kék (tenger) és a zöld (esőerdők) uralták a környezetünket az ország keleti partján. Végre eljutottunk Cairns-be, a Nagy-korallzátony kapujába és megtaláltuk a Paradicsomot a Daintree Nemzeti Park személyében, ahol az örök dilemmánkra, miszerint tenger vagy erdő, választ kaptunk. Ugyanis ott az elképesztően buja és dús esőerdő közvetlenül egy álomszép tengerpartba torkollik. Nem volt könnyű eljönnünk Daintree-ből…

Az elmúlt 12 hétnyi utazásunk alatt maximum 100-150 km-re távolodtunk csak el a tengertől. A 13. héten viszont vettünk egy nagy levegőt, és elindultunk az ország közepe felé, ahol végre megnézhettük magunknak a Nagy Vörös Sziklát, azaz az Ulurut. És ha már ott voltunk, akkor körülnéztünk a környéken is: tettünk egy nagy, szeles sétát az Olgáknál (Kata Tjuta), vegigjártuk a Kings Canyon peremét és kissé már fáradtan ugyan, de azért még megálltunk néhány érdekesebb látványosságánal a Macdonnell Ranges-nek. Elöljáróban annyit, hogy vörös homokból köszönjük, de most egy ideig nem kérünk többet…

Az Északi Terület (Northern Territory) Ausztrália harmadik legnagyobb állama. Területe 1.35 millió km2, lakossága viszont elenyésző, csupán 250 000 fő. Ez 0.18 embert jelent négyzetkilométerekén, összehasonlításképpen Magyarországon ez az adat 105.3 / km2, úgyhogy ebből azért érezhető, hogy szinte az egész állam pang az ürességtől. Utazásunk 12. hetében felfedeztük az állam fővárosát, a 140 000 fős Darwint, a környező két híres nemzeti parkot (Litchfield és Kakadu), valamint megmártóztunk Mataranka kisvárosának gyönyörű pálmafás termálvizes fürdőjében. Ééééés, tessék!

Húha, immár a 11. hetét tapostuk a Nagy Ausztrál Körútnak, hogy repül az idő... Ezen a héten folytattuk kalandjainkat az ország talán legvadregényesebb régiójában, az északnyugati Kimberley-ben. Sikeresen bejutottunk a méhkaptár formájú, többek között a csíkos dómjai miatt is lélegzetelállító Purnululu Nemzeti Parkba, rövid látogatást tettünk egy 4000 négyzetkilométeres, ikonikus vadasparkban (El Questro), meglátogattuk Ausztrália második legnagyobb duzzasztott édesvízi tavát (Lake Argyle) és kempingeztünk egy kicsit az eldugott Robyn vízesésnél, saját kis patakparttal. Lássuk hát, mik is történtek pontosan…

A 17 hetesre tervezett ausztrál körutunk 10. hetén meglátogattuk Nyugat Ausztrália egyik leglazább városát, Broome-ot, két varázslatos nemzeti parkot (Windjana Gorge és Geikie Gorge), ahol végre édesvízi krokodilokat is láthattunk természetes közegükben, valamint ámulatba ejtettek minket az őshonos Boab fák (közismertebb nevükön a majomkenyérfák egyik faja - Adansonia gregorii). Lássuk!