Voilá! Hosszú szünet után végre újra sikerült leülnünk, és megírnunk egy blogbejegyzést. Az apropó pedig az, hogy nemrég ünnepeltük a Sydney-be való megérkezésünk harmadik évét, így igazán dukált már egy kis összefoglaló erről az időszakról.

Hogy kicsit felpezsdítsük ezt a bejegyzést, kitaláltuk, hogy a gondolatainkat egy képzelt riport keretében osztjuk meg Veletek. Úgyhogy át is adjuk a szót a Riport Ernőnek és a válaszolóknak, Andinak és Zolinak (azaz magunknak…).

Amikor 2013-ban elindultunk hátizsákkal Ázsiába fél évre, azt gondoltuk, hogy ennyi utazás meg világlátás biztosan hosszú időre elég lesz. Nem így lett, Ausztrália keresztülhúzta a számításainkat. Az ázsiai utazásunk végén csupán 3 hetet töltöttünk el Sydney-ben, de ez elég volt ahhoz, hogy rögtön azon kezdjünk gondolkozni, hogyan tudnánk ide visszajönni. Hamar meg is találtuk a módját, a tanulói vízum mellett döntöttünk. Egy MBA végzettség már korábban is a tervek között szerepelt Zolinak, úgyhogy összekötöttük a kellemeset a hasznossal, és a Sydney-i Holmes Institute-ot választottuk a képzésre. Tavaly október közepén érkeztünk meg Sydney-be, így immár több, mint egy éve vagyunk itt.  Úgyhogy itt az idő egy kis visszatekintésre, mi is történt velünk ezalatt az egy év alatt, és hogyan látjuk most Ausztráliát, azon belül is Sydney-t. Ezen felül igyekszünk pár tippet is megosztani az itteni élettel kapcsolatban azoknak, akik szintén egy hasonló kalandot terveznek Ausztráliába. (Figyelem, ez egy igencsak hosszú, és SZUBJEKTÍV bejegyzés lesz, mi szóltunk… :))

Aranyvasárnap, közeleg a karácsony, hideg szelek fújnak, a kocsin már téligumi, megy a fűtés ezerrel. Délután 5-kor kukk sötét van, a város díszekbe öltözve, nagykabátban rohangálunk fel-alá az utolsó ajándékokért, a teendők listánkon már csak pár pipa hiányzik, de a megőrüléshez is csak nagyon kevés.

Az elmúlt években jellemzően így teltek a karácsonyi előtti utolsó napok. Na, az idén nem. Konkrétan fenekestül felfordult ez a menetrend, kb. mintha egy híres bollywoodi rendezőnek adták volna ki a feladatot, hogy rendezze meg az idei aranyvasárnapunkat. Szó se róla, ezért a munkájáért akár Oscart is kaphatna. Ha lenne trailere a filmnek, akkor lenne benne egy óóóóriási zabálás, rengeteg farkaséhes pelikán, egy horda kenguru és végül egy komplett városrész karácsonyi fényekbe öltöztetve nagyjából 100.000 LED égővel. Na, megnéznétek ezt a fimet? Mi nem csak hogy végignéztük, de megtapasztaltuk, és még mindig szédülünk kicsit…