Voilá! Hosszú szünet után végre újra sikerült leülnünk, és megírnunk egy blogbejegyzést. Az apropó pedig az, hogy nemrég ünnepeltük a Sydney-be való megérkezésünk harmadik évét, így igazán dukált már egy kis összefoglaló erről az időszakról.

Hogy kicsit felpezsdítsük ezt a bejegyzést, kitaláltuk, hogy a gondolatainkat egy képzelt riport keretében osztjuk meg Veletek. Úgyhogy át is adjuk a szót a Riport Ernőnek és a válaszolóknak, Andinak és Zolinak (azaz magunknak…).

Amikor 2013-ban elindultunk hátizsákkal Ázsiába fél évre, azt gondoltuk, hogy ennyi utazás meg világlátás biztosan hosszú időre elég lesz. Nem így lett, Ausztrália keresztülhúzta a számításainkat. Az ázsiai utazásunk végén csupán 3 hetet töltöttünk el Sydney-ben, de ez elég volt ahhoz, hogy rögtön azon kezdjünk gondolkozni, hogyan tudnánk ide visszajönni. Hamar meg is találtuk a módját, a tanulói vízum mellett döntöttünk. Egy MBA végzettség már korábban is a tervek között szerepelt Zolinak, úgyhogy összekötöttük a kellemeset a hasznossal, és a Sydney-i Holmes Institute-ot választottuk a képzésre. Tavaly október közepén érkeztünk meg Sydney-be, így immár több, mint egy éve vagyunk itt.  Úgyhogy itt az idő egy kis visszatekintésre, mi is történt velünk ezalatt az egy év alatt, és hogyan látjuk most Ausztráliát, azon belül is Sydney-t. Ezen felül igyekszünk pár tippet is megosztani az itteni élettel kapcsolatban azoknak, akik szintén egy hasonló kalandot terveznek Ausztráliába. (Figyelem, ez egy igencsak hosszú, és SZUBJEKTÍV bejegyzés lesz, mi szóltunk… :))

2014 év elején főbérlőnk bejelentette, hogy márciustól emelni fog a bérleti díjon. Ami teljesen normális dolog, itt is évente emelnek. Mi ugyan csak 3 hónapra írtunk alá szerződést érkezésünkkor, és mivel pici kedvezménnyel kaptuk meg a lakást, így terveztünk is azzal, hogy az emelésnek eljön az ideje, bár valamivel későbbre. A költözés top prioritás lett. Zoli pár lakást megnézett néhány nap alatt. Akkor még autó híján komoly edzésnapnak bizonyult a lakásnézés, mert ugye nem volt elég dombról le-fel tekerni bringával, de még időre is teljesíteni kellett. Itt a lakásnézés úgy működik, hogy a megadott napon és időben 15 percre nyitva a ház kapuja, odarongyol mindenki, végigrohanja a kecót, mint egy tárlaton, majd íziben döntenek, hogy kell vagy nem. Az ügynökség a kapott ajánlatokat pár napon belül elbírálja, majd döntés születik, hogy ki “viheti”. És mivel egy közepesen gáz lakásra is simán 5-10 jelentkező van, egy jobbra meg akár 20-30 is, nagyjából az esélytelenek nyugalmával indulunk bármilyen ilyen megmérettetésen az Ausztrál állampolgárokkal szemben.

Imádunk utazni. Pont. Ez a bejegyzésünk pedig eme kedves időtöltésünknek állít remek emléket. Egészpontosan egy egyhetes, Sydney / Melbourne / Rainbow Serpent fesztivál / 12 Apostol / Sydney road tripnek, röpke ~3.000 km-en keresztül. A szokásos tetősátras, bazinagy, bérelt Ford kombiban a Walkabout Wagontól (akiktől soha többet nem fogunk bérelni, köszönhetően annak, hogy nem voltak hajlandóak visszaadni 2 napi bérleti díjat, annak ellenére, hogy 2-vel többet számoltak fel - mindenki messze kerülje őket!). Lássuk, hogy is volt ez…