Április. Mindkettőnk kedvenc hónapja, mindketten ekkor születtünk. Imádjuk, mert tavasszal a természet elkezd feléledni, minden elkezd virágozni, rügyezni. Legalábbis ez addig így volt, amíg Európában voltunk. Mióta kint vagyunk Ausztráliában, hirtelen őszi gyerekek lettünk, hiszen itt az április az ősz közepe. Ezt még szoknunk kell, de szerencsére az ősz itt nem olyan hűvös, mint otthon, ráadásul a sok örökzöldnek köszönhetően még a színekről sem kell lemondanunk.

Aranyvasárnap, közeleg a karácsony, hideg szelek fújnak, a kocsin már téligumi, megy a fűtés ezerrel. Délután 5-kor kukk sötét van, a város díszekbe öltözve, nagykabátban rohangálunk fel-alá az utolsó ajándékokért, a teendők listánkon már csak pár pipa hiányzik, de a megőrüléshez is csak nagyon kevés.

Az elmúlt években jellemzően így teltek a karácsonyi előtti utolsó napok. Na, az idén nem. Konkrétan fenekestül felfordult ez a menetrend, kb. mintha egy híres bollywoodi rendezőnek adták volna ki a feladatot, hogy rendezze meg az idei aranyvasárnapunkat. Szó se róla, ezért a munkájáért akár Oscart is kaphatna. Ha lenne trailere a filmnek, akkor lenne benne egy óóóóriási zabálás, rengeteg farkaséhes pelikán, egy horda kenguru és végül egy komplett városrész karácsonyi fényekbe öltöztetve nagyjából 100.000 LED égővel. Na, megnéznétek ezt a fimet? Mi nem csak hogy végignéztük, de megtapasztaltuk, és még mindig szédülünk kicsit…