Utolsó bejelentkezésünk óta sok idő telt el, és nem unatkoztunk egy percet sem (mondjuk unatkozni egyébként sem volt sose szokásunk). Ami most itt velünk történik az bizony életmódváltás a köbön, vagy akár a tizediken. A célunk ezzel a bejegyzéssel az, hogy elmeséljük mi változott az eddigi életünkhöz képest – lényegében minden – és mit is csinálunk itt, immár nem turistaként...
Szóval lehet, hogy a Facebookos képekből, izgalmas blogbejegyzésekből úgy tűnhet, hogy minden csupa szép és jó, és igazából mindenféle megerőltetés nélkül megy itt minden, de talán nem árulunk el nagy titkot, hogy azért ez közel sem így van. Egy új országba költözni, nulláról indulni finoman szólva is kihívásokkal teli. Egy ilyen döntés bizony nagyon sok türelmet, rugalmasságot, figyelmet és legfőképpen alázatot igényel. Legyen otthonról szinte akármennyi tapasztalatod, gyakorlatod valamilyen területen, egy új országban így is úgy is a legkisebb láncszem vagy a gépezetben. Helyi tapasztalat nélkül csak a gyufahordó egy új szakmában, új országban. Végzettségünk alapján mindketten közgazdászok vagyunk, viszont mindkettőnk önéletrajza igen színes, mert sok olyan dolgot csináltunk már eddig is, amiknek első blikkre – meg másodikra sem sok közük van egymáshoz, de ez egy másik sztori. Ráadásul a közgazdász tipikusan egy olyan végzettség, amire sokan kapásból azt mondják, hogy „aha, tehát akkor semmihez sem értesz…”. Ami otthon egykor egy nívós végzettség volt, mára inkább egy kissé lesajnáló mosolyt csal az emberek arcára, különösen itt kint Ausztráliában. Úgyhogy ha már így hozta a sors, akkor úgy döntöttünk (egészen pontosan más lehetőségünk egyelőre nem lévén :)), hogy első körben azzal fogunk pénzt keresni, amivel csak tudunk. Komoly elhatározás, ugye? ;) Úgyhogy akkor következzen egy kis bemutatása a hétköznapjaink dolgos oldalának, először Andi, majd utána Zoli „billentyűzetéből”.
