Sydneyben ez egy minden évben megrendezésre kerülő időszakos kiállítás közvetlenül a part mentén. Ilyenkor a part egy kb. 2 kilométeres szakaszon szoborparkká változik. Mintegy 100 ausztrál és külföldi művész hatalmas szobrait, installációt állítják ki. A kiállítás a Bondi beach-től indul, és a Coogee sétányon a Tamarama-ig tart. Az eredeti ötlet onnan származik, hogy egy ausztrál művész, David Handley Prágában élt és annyira megfogta őt egy helyi kültéri kiállítás, hogy szeretett volna egy hasonlót Ausztráliában létrehozni. Sikerült, sőt azóta idén 17. alkalommal valósult meg ez a gyönyörű kiállítás a csodálatos tenger és a csipkézett parti sétány látványával a háttérben. Hát jól tudtak helyszínt választani, az biztos. És „természetesen” a kiállítás ingyenes (mint sok művészeti kiállítás Sydney-ben)…
Hétvégén állítólag hatalmas tömeg volt, így mi egy hétköznapot választottunk ennek megnézésére. Nagyon jó szobrok voltak, nekünk a kinetikusak tetszettek a legjobban. Irtózatos szél volt és hideg, a ragyogó napsütés ellenére, így nagyjából a háromnegyedénél feladtuk. Sebaj, még van időnk, hisz a kiállítás november 10–ig tart.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
A csúcsnál az ott a mentőhelikopter:
Ez egy trükkös fotó, mivel a szobor bal felső sarka igazából nem ér össze, több mint fél méterre vannak egymástól:
Bár szeretjük a művészetet, de ezt az autót inkább adhatták volna nekünk, több értelme lett volna szerintünk... :)
.
.
.
Kinetikus szobor:
.
.
.
Másik kinetikus szobor:
.
"A távolságot, mint üveg golyót, megkapod...":
Éljen a kortárs művészet... :)
Egy szomorú élmény is kapcsolódott a sétánkhoz, mert a Bondi beachnél aznap egy japán, huszonéves srác egy barátjával úszni indult, de sajnos az óriási hullámok között a tengerbe veszett. A társát még kimentették. Négy helikopter, egy hajó és egymást váltva kb. 5 jet-ski vizsgálta a vizet, míg a parton 2 mentőautó vészvillogva várt, sajnos hiába. Nagyon megindító volt látni, hogy abban a riasztóan viharos időben micsoda emberfeletti erőt, energiát, kitartást tettek a keresésbe.
Sajnos gyakran megesik - leginkább a helyismeret nélküli és a körülményeket figyelmen kívül hagyó turistákkal - hogy komoly bajba kerülnek egy laza úszás vagy szörfözés kapcsán. Napközben állandó életmentő szolgálat működik a parton, akik számát a csúcsidőkben megsokszorozzák. Évekkel korábban néhány cápatámadás is volt, így ma már a strandolható partok többségét cápahálók védik.
A parti sétányon van egy emléktábla is, ami az alábbi eseményre emlékezteti az arra járókat:
1978. február 8-án, egy forró nyári napon mintegy 35.000 ember hűsítette magát a Bondi beach-en. A szinte kezelhetetlen tömeg miatt a kijelölt fürdőzőhelyeken túl is strandoltak emberek, de ott is még csak derékig ért a víz. Hirtelen 6 egymást követő hatalmas hullám 250 embert elsodort a nyílt vízre. Pánik tört ki a parton. Aznap éppen a heti életmentő találkozó volt, így az ott lévő 70-80 képzett mentő nekieredt és sorba mentették a fuldoklókat. A 250 főből 150-et sérülésmentesen, 60-at már alámerülve, 35-öt közel öntudatlanul mentettek ki, majd hoztak vissza az életbe és csodával határos módon “csak” 5 ember veszett oda. Ezt a napot azóta csak “Black Sunday”-ként (Fekete Vasárnap) emlegetik.
Észnél kell lenni, nem vitás, a tenger az nem Balaton. Bár ahogy olvastuk, nemrég a balcsiban is vízbe fulladt egy szörfös. „Azért a víz az úr”…
..
