Lassan két éve írjuk ezt a blogunkat Ausztráliáról, és rendszeresen kapunk emaileket, megjegyzéseket, hogy túlságosan is szépnek írjuk le ezt az országot, nem lehet igaz, hogy itt minden tényleg ennyire fantasztikus. Habár azért néha említünk nehézségeket is, de tény, hogy nem erre helyezzük a hangsúlyt. Valóban így van, hogy itt sem minden tökéletes (wow, ki hitte volna?), és bizony sok problémával kell szembenéznie annak, aki el szeretne itt tölteni 1-3-10-100 évet. Mi alapjában véve kifejezetten pozitívan, vidáman, humorral és kíváncsisággal nézzük a világot, ezért a bejegyzéseinkben is a szép, jó, érdekes vagy vicces dolgokra koncentrálunk, a negatívumok kifejtését inkább meghagytuk másoknak. Ezen a későbbiekben sem szeretnénk változtatni, viszont elismerjük, hogy egy reális kép alkotásához hozzátartoznak a nehézségek, a kevésbé kellemes dolgok is, amikből bizony nekünk is volt/van részünk folyamatosan. Úgyhogy kivételesen ez egy olyan blogbejegyzés lesz, ami kifejezetten a kellemetlen, negatív meglepetéseket fogja körüljárni Ausztráliával kapcsolatban.
Itt hangsúlyozzunk újra, hogy ez továbbra is egy személyes blog, azaz szubjektív benyomások, élmények, tapasztalatok alapján íródik. Nem általánosan mindenkire vonatkozik, hisz lehet más utakat is járni. Véleményeket szívesen fogadunk viszont az okoskodó beszólásokkal továbbra sem fogunk foglalkozni. A saját eddigi élményünkön kívül jelentős számú embert volt szerencsénk eddig megismerni és sok sorsba láttunk bele általuk. Ki szerencsésebb, ki pedig rögösebb úton jár. Ezeket összegyúrva, szummázva tesszük itt közzé, aminek gondolatébresztés a célja, mert érdemes ezeket is megfontolni egy esetleges kaland, utazás, kivándorlás tervezésekor. Az okos más hibájából tanul, már aki… :)
És ha már ez egy ilyen „negatív” blogbejegyzés lesz, akkor átadnánk a billentyűzetet mélyen búvó árnyékszemélyiségeinknek, Megmondomatutit Zolinak és Andinak. Mutassák be ők az Ausztráliában felmerülő problémákat. És tessék!
Ausztrália a lehetőségek hazája, a világ egyik leggyönyörűbb országa, kellemes időjárással laza emberekkel, és mérhetetlen gazdagsággal. Itt csak az nem tud meggazdagodni, aki nem akar, ráadásul a bevándorlásra is rengeteg lehetőség van. Legalábbis ez a kép kering az országról világszerte. Hogy ez mind igaz-e? Nos, részben igen, de azért nem ennyire egyértelműen. Lássunk pár példát a felmerülő problémákra.
Nyelvi problémák
Azt hiszed, hogy tudsz Angolul? Éltél már Angliában vagy Amerikában, és simán boldogultál a nyelvtudásoddal? Hah, nagyjából el is felejtheted a posh english vagy laza amerikai akcentusodat, a jó Rigó utcai tudás is elbújhat. Itt sokan nem fognak megérteni, Te pedig majd csak meresztgeted a füledet az Ausztrál kifejezésekre és az itteni kiejtésre. Vagy ha valami csoda folytán jól elboldogulsz az ausztrál angollal, akkor sok szerencsét a helyi kínai, vietnami, indiai, indonéziai és akár dél afrikai angol akcentusokhoz (hogy csak egy párat említsünk). Mi mindketten kifejezetten jó angollal érkeztünk ki, de hónapokba telt elérni, hogy mondjuk 80%-át megértsük a beszélgetéseknek. Ha pedig közepes, gyenge angollal érkezel Ausztráliába, na, akkor aztán fogsz izzadni, és lesznek depressziós estéid, amikor azon szomorkodsz, hogy soha nem fogod tudni megérteni az embereket magad körül.
Kulturális különbségek
Hogy vagy az indiaiakkal? És a kínaiakkal? Esetleg a Fülöp szigetekiekkel? Ismered és elfogadod a kultúrájukat, viselkedésüket? Biztos? Mondjuk mit szólsz ahhoz, ha az indiai munkatársad minden nap melletted hangosan csámcsogva eszi az ebédjét, majd jó egészségeseket büfizik a végén, természetesen hangosan? Ugyanis ez itt teljesen normális, mindennapi dolog, és habár Neked ez európaiként kifejezetten visszatetsző, de az ő kultúrájában teljesen normális. Úgyhogy még ha szólsz is neki ezért, csak azt éred el, hogy nem lesztek onnantól jóban, hiszen a Te kultúrádat próbálod magasabb rendűként ráerőltetni. Azt pedig senki sem szereti. És ez a példa még csak egy jelentéktelen kis semmiség a komolyabb, mondjuk a probléma-, és stresszkezelési módszerek közötti különbségekhez képest, amelyek már nagyobb gondot tudnak okozni, mondjuk a munkahelyen vagy a lakókörnyezetedben.
Aztán kitalálod, hogy na, majd a helyi igazi ausztrálokkal szót értesz, ott jöhet a következő koppanás. Ausztrál focival vagy mondjuk a krikettel hogy vagy? Sörözés megy nagyon, miközben épp az ötödik BBQ steaket eszed (a mennyiség a lényeg alapon)? Ha igen, akkor imádni fogod az ausztrálok többségét, ha nem, ijjj, akkor bizony nehezebb lesz közös témákat találni a helyiekkel. Ráadásul ne feledd, Te nekik itt ugyanolyan bevándorló vagy, mint a szomszéd kínai hentes, Csakmocsing Csüng, vagy az arab költöztetőmunkás, Kapd El Hammar. Az mondjuk más kérdés, hogy természetesen jóneveltségből meg politically correct-ségből ezt nem dörgölik az orrod alá, de ettől még a tény az tény marad. Talán majd a gyerekeid már zsigerből fogják vágni a helyi sportolók neveit, és vödörszámra inni a német sörökhöz képest kifejezetten gyenge és íztelen helyi söröket. De Te szinte biztos, hogy már soha.
Nagyon sok ideérkezőnek az a tapasztalata, hogy komolyabb, mélyebb témákról csak szintén bevándorlókkal vagy a saját nemzeted szülötteivel tudsz beszélgetni. Többek között mi is ezt látjuk, pedig otthon kifejezetten széles és változatos szociális hálóval rendelkezünk, de itt össz-vissz 1 azaz 1 ausztrál barátunk lett a majd 2 év alatt, a többi mind magyar, vagy egyéb bevándorló Indiából, Indonéziából.
Amit pedig egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, az a magyar nyelv hiánya. Pár hónap és szomjazol a magyar szóra, a változatos kifejezésekre, a zseniális szóviccekre. Ezért elkezdesz magyarokkal ismerkedni, barátkozni, ami egyrészt nagyon jó, mert életet visznek a mindennapjaidba, és megoszthatod velük a nehézségeidet, örömeidet. Másrészt viszont nem segít az ausztrál beilleszkedésben, és az angolodat sem javítja. Valamit valamiért.
Munkakeresés
Na, ezt halljuk ugye a legtöbbször, itt aztán a pálmafán is munka terem, ugye? Valóban, Sydney-ben tényleg rengeteg munkát lehet találni (az ország többi városáról tapasztalat hiányában inkább nem nyilatkozunk). A nagy kérdés, hogy milyet? Na, itt van a kutya elásva… Idejönnél magyar középvezetői vagy valamilyen menedzseri tapasztalattal, és elvárnád, hogy azonnal a szintednek megfelelő munkát adjanak Neked? Eeeeeee, nem valószínű! Tanuló vízummal jönnél ki, és szeretnéd, ha a munkahelyed figyelemmel lenne az iskolai kötelezettségeidre, az órák időpontjaira? Nem biztos, hogy menni fog. Mondjuk, mit szólnál inkább egy kemény költöztetői munkához napi 8 órában, vagy esetleg padlócsiszoláshoz össze-vissza beosztásban, esetleg felszolgálói álláshoz minimálbérért, amiből a lakást és az alap szükségleteket esetleg ki tudod fizetni, de hogy megspórolj egy kis pénzt a következő vízumdíjhoz, az bizony esélytelen.
A lényeg, hogy irodai munkákat nem szeretnek bevándorlónak adni az Ausztrálok sem, ha
- student vízumon vagy, és emiatt teljesen hektikusan tudsz csak dolgozni
- nincs az angolod kifejezetten magas szinten (ld. ozzi angol)
- nincsen még ausztrál cégnél szerzett munkatapasztalatod, még ha otthon 10+ évet is dolgoztál ilyen olyan neves multinál
Tehát ha kijössz, számíthatsz arra, hogy az első fél-1-2 évben csak legalja munkákat fogsz végezni (student vizummal szinte fix), amiből bár megélsz, de előre lépni nagyon nehezen fogsz tudni. Akár még PR vízummal is belekerülhetsz egy ilyen szituációba, amiről pedig sokan úgy gondolják, hogy minden HR-es le fog térdelni, ha megtudja, hogy neked az van. De nem. A PR is csak az előszoba, onnan még lehet pár lépés és jó néhány hónap egy jól fizető, a szintednek megfelelő munkáig.
Kivételként a nagyon magas és egyedi szakmai tapasztalatokkal rendelkezőket tudnánk felhozni, legyen az bányamérnök, építőipari mérnök, speciális programozó vagy akár orvos (a teljesség igénye nélkül). Ők azért elég nagy bizonyossággal tudnak már a kiérkezéskor is hamar, jó minőségű állást találni.
Vízumok
Tapasztalatunk szerint ebben a témában vannak a legtöbb félreértések, és nagy koppanások. Ahogy látjuk, otthon most már szinte minden nemzeti trafik mellett van legalább egy bevándorlási ügynök, aki megmondja a tutit. A tuti pedig az esetek 80%-ában az, hogy gyere ki valamit (bármit!) tanulni a pároddal, fizesd a sulit, mellette dolgozzatok a részmunkaidős munkavállalási engedélyetekkel, így egy-két év, és jöhet a letelepedési engedély, vagy valami jó kis szponzorvízum egy helyi cégtől. Mission completed, hipp-hopp állampolgár is leszel, mehetsz minden nap munka után szörfözni és koktélt szürcsölni.
Bullshit. Ha nem rendelkezel olyan szakmával, ami a nemzeti (SOL) vagy legalább a regionális (CSOL) bevándorlási szakmalistán rajta van, akkor bizony minden követ meg kell mozgatnod és legalább 2-3 különböző tervvel kell rendelkezned, ha le szeretnél telepedni Ausztráliában, és nem csak 1-2-3 évet itt tölteni, majd minden pénzedet elköltve, csalódva, esetleg akár már külön is válva a párodtól hazamenni nyalogatni a sebeidet.
Ez itt nem az Európai Unió, nem lehet nagyon összevissza ugrálni, meg módosítani az elképzeléseidet miután már elindultál mondjuk egy tanuló vízummal. Kell, hogy legyen elképzelésed, terved ahhoz, hogy hogyan, milyen szakmát tanulva tudsz egyre közelebb jutni a hőn áhított PR (Permanent Residence) vagy Sponsor Visa-hoz. Ha csak angol tanfolyamról angol tanfolyamra ugrálsz, vagy 4-5 büfészakot végzel el egymás után, a végén egy centivel sem leszel közelebb a letelepedéshez, sőt inkább távolabbra kerülsz, mert ugye minél öregebb vagy, annál kevesebb pontot fogsz kapni letelepedési vízum megigénylésénél.
A másik probléma a folyamatos változás. Az ausztrál kormány az itteni igényeknek megfelelően változtatja évről évre a hiányszakmák listáját, így az is lehet, hogy amit most elkezdesz megtanulni, azt jövőre leveszik a listáról, és hopp, máris ott lógsz a levegőben a semmi közepén. Ezért mondjuk, hogy legalább 2-3 tervvel érdemes ide kijönni, és még úgyis simán lehet, hogy egy 4. terv fogja meghozni a megoldást, mikor már szinte teljesen feladtad az egészet. Nem egy barátunkkal történt így…
És ha ez még nem lenne elég, akkor vedd számításba, hogy a vízumfajtákat is folyamatosan változtatják, így szinte biztos, hogy vagy beleőrülsz az internet folyamatos böngészésébe, vagy egy vagyont költesz bevándorlási ügynökökre, mire megtalálod azt, aki valóban segíteni tud a megfelelő vízum és terv kitalálásában. Már ha addig nem fogy el a pénzed. Jól hangzik, mi? :)
Távolság
A másik kemény dió, amit hajlamos az ember apróságnak gondolni, az a 15.000 km, ami elválasztja Ausztráliát Magyarországtól. Nos, ez bizony nem kevés, ráadásul a nyáron 8, télen 10 órás időeltolódás nagyon megnehezíti a kapcsolattartást az otthoniakkal. Gondolj csak bele, otthon reggel 10, éppen túlvagy a reggeli kávén, kezdenéd a munkát, itt már este 8, készülődünk a lefekvéshez, fél lábbal már az ágyban vagyunk. Nagyjából pont ellentétes a két állapot, és ez bizony azt okozza, hogy az eleinte még sűrű skype beszélgetések elkezdenek ritkábbak és rövidebbek lenni, így egyre inkább kimaradsz az otthoniak életéből, már csak a főbb sarokpontokról lesz tudomásod és vice-versa.
Akár már egy év alatt is olthatatlan honvágy támadhat, és bár nagyon jól hangzik a 30 fokos napsütés karácsonykor és szilveszterkor, de hiányzik az igazi karácsonyfa, a forraltborozás, a meleg lakásba megérkezés a kinti csípős hidegből. Majd jön az ausztrál tél (ami Sydney-ben olyan 5-16 fokot jelent 3-4 hónapig), és szomorkodva nézed az otthoniak Facebook bejegyzéseit az Erzsébet téri fröccsözésekről, az eper és málnaszezonról, a jobbnál jobb fesztiválokról, a balatoni országszerte világhíres átlátszó palacsintákról, és zsírban tocsogó lángosokról. Nincsen rózsa tövis nélkül, ugyebár…
A megoldás? Folyamatosan nézegeted a repjegyeket, hátha találsz egyet olyan 1600 dollárért (az már nagyon olcsó!!), amivel nem 50 óráig tart a hazautad, hanem mondjuk csak 26-ig. És ha még pénzed is van rá, meg tudod beszélni a főnököddel, hogy lelépsz bruttó 3 hétre (minimum) valamint találsz valakit, aki a bérelt lakásodat pont arra az időre kiveszi, na akkor megveszed a jegyet, és már vágod is a centit.
Aztán hazaérsz, mindenkivel lepacsizol, egy nap 13 emberrel találkozol, 43 kávézóban fogyasztasz el egy-egy kávét/sütit/turmixot, megveszed azokat a dolgokat, amiket itt nem lehet kapni (túrórudi, téliszalámi, ropi, pilótakeksz, pálinka satöbbi), próbálsz a szülőkkel annyi időt tölteni, amennyit csak lehet, majd egyszercsak újra ülsz a repülőn, teljesen kipurcanva, és próbálod felfogni az elmúlt napok történését. Ha szerencséd van, nem betegszel le a túlpörgés, valamint az irtózatosan hosszú repülőutak miatt, és a visszaérkezésed után akár már egy héttel tudni is fogod, hogy merre van az előre, nappal van-e vagy éjszaka.
Állati dolgok
Ugye Ausztráliáról mindenkinek a kis aranyos koala meg a jópofa kenguruk jutnak az eszébe. Aki már egy kicsit jobban utánanézett, az már azért tudja, hogy ezek mellett még vannak olyan kevésbé kedves állatok is itt, mint rengeteg cápafaj (a nagy fehércápával az élen), mérges pókok, kígyók és egyéb roppant barátságtalan rovarok. Azt tudtad, hogy a világ top 15 legmérgezőbb kígyójából 11 Ausztráliában honos? És hogy a világ egyik legerősebb mérgével rendelkező pókját Sydney Funnel Webnek hívják, és a kisállatokat simán megöli? Na, mostmár ezeket is tudod. Ezekután a majd minden lakásban jelen levő csótányok már igazán semmiségnek tűnnek, ugye?
A cápákkal meg az a baj, hogy nem csak a nyílt tengereken portyáznak, hanem simán kijönnek a strandokhoz, bejönnek az öblökbe. Úgyhogy mindenhol ésszel kell úszkálni, évente több halálos cápabaleset történik, és nem mindig csak a szörfözők esnek áldozatul.
„Drágaszágom”
Először nézd meg ezt az áprilisi cikket:
Na, van még kérdés?
Na jó, azért lássuk, miről is van szó.
Szóval Ausztrália, és azon belül Sydney a világ legdrágább országai/városai közé tartozik, ez tény. A lakásbérlés, a szolgáltatások, a tömegközlekedés külön-külön is horrordrágák, együtt viszont komolyan meg tudják terhelni a családi költségvetéseket. Csak példaként: 1 szobás lakás bérleti díja 300-500 AUD, tömegközlekedési bérlet 50-60 AUD. Nem havonta, hanem he-ten-te! És ha esetleg a már jól kivesézett tanulóvízummal vagy itt, akkor pedig a szintén hajmeresztő oktatási díjat már kisebb csoda összeszedni akár heti 40-50 óra munkából is. Ja, és ugye tanulóvízummal (pár kivételtől eltekintve) ELVILEG csak heti 20 órát dolgozhatsz… (az elvileg szó kiemelése nem véletlen…;) ) Na, akkor hogy is lesz ez a „felülök a repülőre és egy év múlva gazdagon és PR vízummal jövök haza látogatóba”. Leginkább sehogy, kaparsz, mint malac a jégen.
Viszont ha nem Sydney, akkor vajon hova? Melbourne? Hidegebb van, elképesztően szélsőséges az időjárás, a szép tengerpartokhoz ki kell utazni a városból, viszont munka azért akad ott is, habár a lakhatás ott sem olcsó. Brisbane? Bár az idő melegebb, sokkal kevesebb munka van, elég unalmas város, ami hétvégére teljesen kiürül, mivel mindenki lezúz a Gold Coastra süttetni a hasat. Adelaide? Jó idő, olcsó lakhatás (350-ért / hét már tengerparti ház!), viszont munka az szinte nuku. Perth? Na, azt inkább hagyjuk, oda aztán tényleg csak az megy, aki mindentől és mindenkitől távol akar lenni, vagy esetleg a bányaiparban dolgozik. Végül van még Hobart, Darwin és Cairns, na ezekről aztán semmi infónk, valószínűleg nem véletlenül.
A már korábban említett hazautazás meg egy külön témakör is lehet. Az, hogy 1600 AUD alatt nem igen fogsz tudni jegyet venni, még csak a legkisebb probléma. Ugyanis ha mondjuk nem alkalmazott vagy a munkahelyen, hanem „contractor” (azaz beszámlázol, ami itt viszonylag gyakori dolog), akkor nem kapsz fizetett szabadságot, viszont a lakásodat nem fogod 2-3 hétre feladni, tehát azt is fizeted tovább, mint a katonatiszt. Esetleg ha szerencséd van, kifogsz valami jófej magyart, akinek pont arra az időpontra kell szállás, amíg Te otthon vagy, és nem díbolja szét a kecód. Ritka, mint a fehér holló. Úgyhogy a nap végén egy hazaút költségvetése akár 4-5000 dollár is lehet (/fő) az otthoni költésekkel együtt, amiből már azért simán el lehet menni innen olyan helyekre, mint Fiji, Új-Zéland, Bali és a legkomolyabb szállodákban pihenni. Na, Te melyiket választanád?
A költségeknél még egy dologra kitérnénk. Mi van, ha már van gyerek? Röviden: még durvább drágaság van. Ha nem PR-ral érkezel ide, viszont van 1-2-3 kisfickó/kislány a családban, akkor az gyakorlatilag szinte egy anyagi csőddel ér fel. Ugyanis ha kicsi a gyerkőc, akkor a napközi naponta 60-100 AUD, a pre-school/primary school évi 4-6000 AUD, vagy akár még több. És bizony helyet sem mindig lehet találni… Úgyhogy dönthet a kedves szülő, hogy marad otthon a gyerkőccel, és nem keres pénzt, vagy elmegy dolgozni, és majdnem az egészet a gyerek beadására költi. Nem könnyű döntés. Itt azért jelentősen javul a helyzet, ha PR-ja van a szülőknek, onnantól jóval olcsóbbá válik az élet az iskoláztatás szempontjából.
Jövés-menés
Végezetül egy érdekes probléma: Ausztrália, mint tranzit ország. Nem könnyű megszokni, hogy körülötted folyamatosan jönnek-mennek az emberek, a friss itteni barátok. Ugyanis ahogyan azt az előbbiekből láthatjátok, nem könnyű itt maradni Ausztráliában, rengeteg akadály merülhet fel, a vízumtól, a honvágyon át a pénz elfogyásáig. És ez bizony sokszor fájdalmas, végre kialakítasz magadnak néhány közelebbi kapcsolatot, aztán sutty, kiderül, hogy bizony 1 hónap múlva elmennek Angliába, Németországba esetleg haza. És ez megy folyamatosan, van aki 1 év után, van aki 8 év után. Sose lehet tudni. És minden egyes ilyen visszamenetelkor elgondolkozol, hogy Te mit keresel itt, 15.000 km-re az otthonodtól…
Nnnnnnnna, még tudnánk mit írni, de legyen elég ennyi a nehézségekből. Ugyanis ahogy az elején is írtuk, ez az egy bejegyzés most itt kifejezetten a problémákról szólt, viszont ha megnézitek a korábbi tizennéhány bejegyzést, ott már leírtuk azt a rengeteg fantasztikus dolgot, amivel az elmúlt majdnem két évben gazdagított minket Ausztrália. A mérleg? Egyértelműen pozitív, néha kicsit át-át billenve a negatív tartományba, hogy aztán mondjuk egy-egy hétvégi kirándulás a tengerparton vagy a dzsungelben újra meg újra eszünkbe jutassa, hogy milyen csoda helyen is élünk mi most… Hogy meddig? Kettőt és könnyebbet… :)
Ha tetszett és hasznosnak találtad a blogunkat, hívj meg minket egy kávéra a Flattr-rel!
Előre is köszönjük! A&Z