2014 év elején főbérlőnk bejelentette, hogy márciustól emelni fog a bérleti díjon. Ami teljesen normális dolog, itt is évente emelnek. Mi ugyan csak 3 hónapra írtunk alá szerződést érkezésünkkor, és mivel pici kedvezménnyel kaptuk meg a lakást, így terveztünk is azzal, hogy az emelésnek eljön az ideje, bár valamivel későbbre. A költözés top prioritás lett. Zoli pár lakást megnézett néhány nap alatt. Akkor még autó híján komoly edzésnapnak bizonyult a lakásnézés, mert ugye nem volt elég dombról le-fel tekerni bringával, de még időre is teljesíteni kellett. Itt a lakásnézés úgy működik, hogy a megadott napon és időben 15 percre nyitva a ház kapuja, odarongyol mindenki, végigrohanja a kecót, mint egy tárlaton, majd íziben döntenek, hogy kell vagy nem. Az ügynökség a kapott ajánlatokat pár napon belül elbírálja, majd döntés születik, hogy ki “viheti”. És mivel egy közepesen gáz lakásra is simán 5-10 jelentkező van, egy jobbra meg akár 20-30 is, nagyjából az esélytelenek nyugalmával indulunk bármilyen ilyen megmérettetésen az Ausztrál állampolgárokkal szemben.

Rainbow Serpent, azaz Szivárvány Kígyó. Eredetileg egy mitológiai lény, istenféleség, amelynek többek között az ausztrál őslakosok is nagy erőt tulajdoní-tottak/-tanak. Azt tartják, hogy a szivárvány tulajdonképpen a kígyó maga, amelyik egyik víznyerő helyről a másikba úszik át éppen. Ezért nem szárad ki némelyik víznyerő hely még a legszárazabb időkben sem.  A víz, az élet és a pusztítás jelképe.

Ezt a jelképet választotta 17 évvel ezelőtt egy kis csapat partyarc a fesztiváljuknak. Úgy látszik, jól döntöttek, mert ez e név mára Ausztrália egyik legnagyobb és legrégebbi party-jává vált, ahova nem csak ausztrálok jönnek, hanem a világ szinte minden nemzetiségéből érkeznek fiatalok és idősek bulizni egy jó nagyot.

Utolsó bejegyzésünk óta bizony sok idő eltelt és újabb csodálatos élményekben volt részünk. Nem célunk időrendben részletezni mikor mi történt, inkább egy csokorba gyűjtött élményeinket mutatjuk itt be, zömmel képek formájában. Időközben Andi anyukája is velünk töltött 3 hetet, eltelt a Karácsony, a Szilveszter (http://azausztralia.blog.hu/2014/01/01/a_6_millio_dollaros_szilveszteri_tuzijatek) és beköszöntött az Újév. Többek között voltunk Sydney híres tengeri akváriumában, az egyik kedvenc kilátású éttermünkben (Kirribilli Club), amelynek a megtalálását AJ barátunknak köszönhetjük, elmentünk az Manly beach-re, a The Oaks étterembe, és SIMOGATTUNK KOALÁT a Featherdale állatkertben, juhúúúúú!

Mielőtt még beszámolnánk a világ egyik legdrágább és leglátványosabb szilveszteri tűzijátékáról Sydney-ből, pár mondatban íme egy kis összesítés a 2013-as évről.

2013. számunkra minden szempontból sorsfordító, egyben messze a legizgalmasabb év volt. Egy fél éves ázsiai hátizsákos utazással kezdődött, megjártuk Vietnamot, Indiát, Kambodzsát, Thaiföldet, Malajziát és Indonéziát, életünket meghatározó és retinába égő élményekkel gazdagodva (azazsia.blog.hu). Mielőtt hazamentünk, sikerült még eljutnunk Ausztráliába is 3 hétre. Megérte. Már a Sydney-ben töltött második napunkon azon gondolkoztunk, hogy hogyan tudnánk oda (azaz ide… :)) visszajutni. Aztán irány haza, rövid tanakodás után megszületett a döntés: próbáljuk meg! Röpke 2,5 hónap alatt lezavartunk két hazai fesztivált töltődésképpen, majd egy autó-, és egy lakáseladást, egy fotókiállítást, rádióriportot és még a 2014-re tervezett esküvőnket is hip-hop megszerveztük 2013. szeptember végére. Október 16-án már ültünk a repülőn Sydney fele tele izgalommal, kérdésekkel, reményekkel.

Aranyvasárnap, közeleg a karácsony, hideg szelek fújnak, a kocsin már téligumi, megy a fűtés ezerrel. Délután 5-kor kukk sötét van, a város díszekbe öltözve, nagykabátban rohangálunk fel-alá az utolsó ajándékokért, a teendők listánkon már csak pár pipa hiányzik, de a megőrüléshez is csak nagyon kevés.

Az elmúlt években jellemzően így teltek a karácsonyi előtti utolsó napok. Na, az idén nem. Konkrétan fenekestül felfordult ez a menetrend, kb. mintha egy híres bollywoodi rendezőnek adták volna ki a feladatot, hogy rendezze meg az idei aranyvasárnapunkat. Szó se róla, ezért a munkájáért akár Oscart is kaphatna. Ha lenne trailere a filmnek, akkor lenne benne egy óóóóriási zabálás, rengeteg farkaséhes pelikán, egy horda kenguru és végül egy komplett városrész karácsonyi fényekbe öltöztetve nagyjából 100.000 LED égővel. Na, megnéznétek ezt a fimet? Mi nem csak hogy végignéztük, de megtapasztaltuk, és még mindig szédülünk kicsit…

Utolsó bejelentkezésünk óta sok idő telt el, és nem unatkoztunk egy percet sem (mondjuk unatkozni egyébként sem volt sose szokásunk). Ami most itt velünk történik az bizony életmódváltás a köbön, vagy akár a tizediken. A célunk ezzel a bejegyzéssel az, hogy elmeséljük mi változott az eddigi életünkhöz képest – lényegében minden – és mit is csinálunk itt, immár nem turistaként...

Szóval lehet, hogy a Facebookos képekből, izgalmas blogbejegyzésekből úgy tűnhet, hogy minden csupa szép és jó, és igazából mindenféle megerőltetés nélkül megy itt minden, de talán nem árulunk el nagy titkot, hogy azért ez közel sem így van. Egy új országba költözni, nulláról indulni finoman szólva is kihívásokkal teli. Egy ilyen döntés bizony nagyon sok türelmet, rugalmasságot, figyelmet és legfőképpen alázatot igényel. Legyen otthonról szinte akármennyi tapasztalatod, gyakorlatod valamilyen területen, egy új országban így is úgy is a legkisebb láncszem vagy a gépezetben. Helyi tapasztalat nélkül csak a gyufahordó egy új szakmában, új országban. Végzettségünk alapján mindketten közgazdászok vagyunk, viszont mindkettőnk önéletrajza igen színes, mert sok olyan dolgot csináltunk már eddig is, amiknek első blikkre – meg másodikra sem sok közük van egymáshoz, de ez egy másik sztori. Ráadásul a közgazdász tipikusan egy olyan végzettség, amire sokan kapásból azt mondják, hogy „aha, tehát akkor semmihez sem értesz…”. Ami otthon egykor egy nívós végzettség volt, mára inkább egy kissé lesajnáló mosolyt csal az emberek arcára, különösen itt kint Ausztráliában. Úgyhogy ha már így hozta a sors, akkor úgy döntöttünk (egészen pontosan más lehetőségünk egyelőre nem lévén :)), hogy első körben azzal fogunk pénzt keresni, amivel csak tudunk. Komoly elhatározás, ugye? ;) Úgyhogy akkor következzen egy kis bemutatása a hétköznapjaink dolgos oldalának, először Andi, majd utána Zoli „billentyűzetéből”.

Íme egy kis összesítő az elmúlt 1 hónapnyi ittlétünk során tapasztalt helyi „furcsaságokról”. Lesz szó többek között a gondtalanságról, a buszvezetőkről, a kedvességről, a gazdag madárvilágról, a jóléti társadalom hátrányairól, és természetesen A PÓK-okról.